Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-26 / 13. szám
hagytuk. Ő pedig, t. i. Kornya Mihály uram — mint értesültem — távozásunk után, valami imádságforma beszédben, elpanaszolta, hogy — tövisek közé jutott, a melyek vagyon megvérezték. És siránkozva kérte az Urat, hogy ne engedje hitét ingadozni. . . (Vége következik.) Garzó Gyula. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar hitközségeinek egyházi elszakadási- s magyar esperesség megallcotási ügye 1874 szeptember 3-tól — 187G március léig, illetve 1877 október hó 19-éig. (Vége.) A mélt. egyh. főtanács által sürgetett elmélet valóban az állam főhatóságának egyenes tagadasa, s az allam iránti engedelmesség felmondása volna, a mit azonban teljes határozottsággal és nyomatékkal vissza kell utasítanom. Ezen elméleti fejtegetéssel egyszersmind elesnek azok, a miket a mélt. egyh. főtanács egy miniszteri hivatalnoknak, a fenforgó ügyben általam történt kiküldetése, s az azáltal teljesített vizsgálati eljárás sérelmes voltáról elmond. Mert maga a mélt. egyh. főtanács sem véli tarthatónak azon tételt, mely szerint az allami főfelügyelet, mint felségi jog — kizárólag a Felség legmagasabb személye által gyakoroltatnék, a minek alkotmányos és felelős kormányzattal bíró országban csakugyan nem is volna értelme. E részben csak azt ismételhetem, a mit már múltévi november 12-én 29635 sz. a. kelt intézvényemben kimondottam : Kétségen felül all az államkormány azon joga, hogy bármely ügyben saját küldötte által eszközlendő vizsgalat utján szerezzen magának közvetlen betekintést és meggyőződést az egyházi ügyekben is. E kijelentésemhez miniszteri lelelősségem érzetében ma is ragaszkodom, s az ellen sem a mélt. egyh. főtanácstól, sem bármely egyházi hatóságtól tiltakozást el nem fogadok. A mi már a mélt. egyh. főtanács fölterjesztésének érdemleges részét, jelesen a múlt évi november 12-én 29635 s z - a - k^t intézvényem egyes pontjaira adott felvilágosításokat illeti, minden kétséget kizáró világossággal kiderül magaból a fölterjesztésből is, hogy a brassóvidéki egyházmegyébe kebelezett magyar ajkú ág. hitv. egyházközségek anyanyelvöknek, mely egyszersmind az állam hivatalos nyelve, egyházi életök körében való érvényesítésében legnagyobb részt gátolva s hatra vannak téve. Tényleg elismeri maga a felterjesztés, hogy az egyházi ítéletek, még a váló pereik is. melyek egyes magánosok életérdekeit érintik, valamint az egyházmegyei és egyházkerületi intézvények, törvények és szabályzatok, kizárólag német nyelven adatnak ki a magyar ajkú egyházak (illetőleg egyes hivek) részére is. Mondatik jelesen az ítéletekre, hogy azokat csak az ítélő szék saját hivatalos nyelvén lehet szabatosan meghozni ; a mi azonban nem zárja k-i, hogy az ily Ítéletek, az itélő hivatalos nyelvén hozatván — hivatalosan eszközök hiteles magyar fordításban is — ki ne adathatnának a magyar ajkú feleknek. Az egyházi törvényekre és rendszabályokra nézve a mélt. egyh. főtanács maga is elismeri, hogy kívánatos lenne azokat magyar nyelven is kihirdetni, illetőleg kiadni, s hogy ez még sem történik, azt a mélt. egyh. főtanács a költséghiánynyal igyekszik menteni. Midőn azonban az erdélyi ág. hitv. egyházkerület, a magyar államkincstárból évenkint egyházi célokra 16 ezer forint államsegélyben részesül, abból egy pár száz forintot — vagy talán kevesebbet — még sem tud arra fordítani, hogy magyar ajkú egész egyházközségei, s összesen közel 20 ezer magyar ajkú hivei, egyházi törvényeiket s szabályaikat anyanyelvükön bírhassák, mely egyszersmind az állam hivatalos nyelve is : e körülmény mentségére — inkább a nemakarás bélyegét nyomja. A magyar ajkú ág. hit egyházaknak az egyházi kormányzatban való hátratételére vonatkozó panasz tárgyalásánál — maga a felterjesztés sem tagadja, és sajnosnak ismeri el azon sérelmes tényt, hogy a brassóvidéki egyházmegye legutóbbi tisztujitásánál a magyar tagok mindnyájan mellőztettek és kihagyattak. Alakilag ugyan, a szabad és titkos választási eljárás mellett — ily tény ellen kifogást támasztani nem lehet; a tény azonban mutatja, hogy a magyar ajkú egyházközségek a német ajkú egyházmegye kebelében méltányos elbánásra nem találnak s nem számithatnak, valamint azt is, mit a mélt. egyh. főtanács maga elismer felterjesztésében, hogy e részben az ingerültség s kölcsönös súrlódás mind két részről oly mély sebeket ütött, hogy azok orvoslása rendes úton alig remélhető. Nem kívánok azon tények és előterjesztések részletes taglalásába bocsátkozni, melyek a brassóvidéki ág. hitv. magyar egyházaknak részint hozzám benyújtott kérvényükben elősorolt, részint a vizsgálat folytán fölmerült egyéb sérelmek iránt a mélt. egyh. főtanács fölterjesztésében elősoroltatnak. Hogy a magyar egyházak egyenlő terhek mellett az előnyökben egyenetlenül részesülnek, erre nézve egyfelől felhozza a mélt. egyh. főtanács, hogy a magyar egyházak nem tartoznak a legszegényebbek és a segélyre legszorúltabbak közé ; másfelől számokkal mutatja ki, hogy az egyházi kormányzat közköltségeinek fedezésere minden egyházközség jövedelmeinek 2®/0 -val járulván, e cim alatt épen a magyar egyhazak fizetnek be legkevesebbet, a mi nem történhetnék, ha ezen egyházak egyházközségi jövedelmei a szász egyházközségekéinél csekélyebbek nem volnának. Az egyház kormányzatnak a magyar egyházak irányaban lazább, kevésbbé gondos és atyai eljárásaira, sőt egyenes kötelesség mulasztásaira nézve felhozottakat illetőleg, magaból a mélt. egyh. főtanács fölterjesztéséből is kiderül, hogy a tatrangi, hosszufalusi és pür-
