Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

játok meg, édes atyámfiai! ha nem vak-e az az ember, a ki a Krisztus követőjének vallja magat, és mégis mindent másként cselekszik, mint az ő mestere ? O el akarja választani a konkolyt a tiszta búzától, holott pedig az Ur azt mondotta : „Engedjétek, hogy mind a kettő nevekedjék együtt az aratásig, és az aratás idején meghagyom az aratóknak: szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek azt kévékbe, hogy megégettessék, a gabonát pedig takarjátok az én csűrömbe.« Mát. 13 : 30. Azt képzeli Kornya Mihály uram, hogy az aratásnak égi ura arra szorult talán, hogy kasza-kapalceriilő nagyszalontai kódorgókból válaszsza az ő aratóit a nagy aratásra, a melynek ideje még el sem érkezett? . Azt is mondta ez a jámbor atyánkfia, hogy ő úgy keresztelkedett meg, mint a Jézus, mikor Ker. János a Jordánban megkeresztelte O hát ebben is követi az Urat. De hát ebben is szörnyű módon csalódik Kornya Mihály uram, miután ez a János keresztsége volt, melynek Jézus nem azért adta alá magát, mintha ő is bűnös lett volna, hanem igenis azért; mert: »igy illik nekünk — monda — a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk.« Mát. 3 : 15. Ez a jámbor atyánkfia pedig, a kit a gondviselés arra hivott el, hogy földmivelö legyen, éppen akkor rontotta meg az ő tisztének igazságát, mikor elhagyva Isten által rendelt becsületes munkakörét, kódorgóvá lett, hogy mások nyakán élősködjék ebben a drága időben, mikor bizony mondom elég gondja van a szegény embernek, ha csak saját háznépét akarja is kenyérrel ellátni. De szólt még ez a jámbor atyánkfia valami galíciai levélről is, midőn azokról a bűnökről beszélt, a melyek befészkelték magukat egykor az ő belső részeibe. Nohát én megvallom, hogy ilyen levelet nem ismerek a bibliában és soha nem is olvastam, hogy Pál apostol valamikor Galíciába is levelet irt volna, a honnan a »gyolcsos tótok« posztót meg fehérneműt szoktak ide hordani. A galaciabeliekhez küldött levél lesz az tehát alkalmasint, a melyről ő beszél, nem pedig a galíciai, a hová — ha már csakugyan megunta a földmivelést — bizony mondom sokkal jobban tenné Kornya Mihály uram is, ha kiballagna egy kis portékáért, és azzal házalna, s nem a szentirással, a melynek drága gyöngyei az ő kezében csak is piszkolódnak stb. stb.® Ilyentormán került a hamis atyafi saját hálójaba, a melyben való vergődése, szinte szánalomra méltó látványnyá változott. És még sem adta meg magát, hanem belém csapott, habár tévesztve a szemmértéket, az ütés saját lábát érte. „Tud beszélni; de nem az Írásból beszélt, mert a könyvet ki sem nyitotta« — felelt jól számított fogással. Ez meg aztán engem hozott ki a sodromból, sőt egy pillanatra meg is lepett. De hát — mint szokás mondani — én is a jobbik eszemhez kaptam, és azt feleltem : „Igazad van, jámbor atyámfia 1 én a könyvet nem nyitottam ki; de ezt azért tettem, mert tudom könyv nélkül is, és meg idő kímélésből is, miután ha mindazt, a mit idéztem itt most, a szent könyvben is kikeresnők, reggel vetne haza csak bennünket, holott pedig szoptatós anyák is lehetnek közöttünk, a kiknek tápláló keblük tejét, haza kell vinni mar addig is bizonyosan sírdogáló gyermekeiknek. Különben, ha úgy akarod, jámbor atámfia — folytattam tovább — teszek én hozzád még nehany kérdést, a melyekre aztán a bibliából is mindjárt rá kereshetsz. Máté 10: 8-en ez van írva: „Ingyen vettétek, ingyen adjatok!4

Mi dolog hát, hogy te alamizsna címe alatt fizetteted magad, holott pedig neked a te tudományod, vagyis a te bolondságod nem került semmibe ? 1. Kor. T 4: 40-en ez van írva : „Mindenekékesen és jó renddel legyenek ti köztetek.® Mi dolog hát, hogy te ide jösz, és meg akarod közöttünk zavarni az evangeliomi ékes és jó rendet? Lukács 18: 14-en ez van írva: Valaki felmagasztalja magát, megaláztatik.® Mi dolog hát, hogy mégis azt mondod a farizeus kevélységével, hogy nem vagy olyan, mint egyéb emberek, ragadozó, hamis, parázna? Róma 13 : i-en ez van írva: „Minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen: mert nincsen hatalmasság ha nem Istentől és a mely hatalmasságok vágynák Istentől rendeltetnek.« Mi dolog hát, hogy te mégis a törvényt semmibe se veszed, sőt ellene szólsz, dolgozol és kijátszód azt, midőn engedély nélkül népet csődítesz magad köré, s ott hol biztosabban érezed magad, azt hirdeted, hogy a ki hozzátok áttér, annak nem kell egyházi adót fizetni, holott pedig — a mint tudom — te magad is fizetteted magad, nemcsak a könnyen hivő érte'metlen emberekkel, de a közösen gyűjtött alamizsnából társaiddal is osztozkodol ? Mindezek után tehát azt mondom neked : fogadj szót a mennyei jelenések Írójának, a ki igy szól : „szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss« ! Jel. 3. 18. Ugy van atyámfia; mert te beteg ember vagy, a kinek a bolondok házában méltóbb helyed volna, mint az ép elmével biró emberek között, a kik előtt — mint az itt most többször kitört nevetésből is átláthattad — szánalom tárgya vagy. Ne légy dologkerülő és ne kontárkodj, hanem térj vissza a te hivatásod szerint való munkádhoz, a földmiveléshez, a hol hasznot tehetsz a hazának és magadnak egyaránt. A mi városunkból pedig elhordd magad ; mert meg nem engedhetjük, hogy a mi híveink között az izgatás bűnös munkáját tovább is folytasd. „Itt sincs más törvény, mint N. Sza!ontán« — volt a rövid válasz. Melyre aztán egy kis szünet után, nem várt arcátlansággal jelentette ki, hogy másnap meg egy másik háznál magyaráz, igéret szerint. De ezt a házat, hiaba kérdeztem, nem nevezte meg. Én sem mondtam meg tehát, hogy mit fogok majd az esetben másnap cselekedni. Intentiójával teljesen tisztába jöttünk ; semmi felett sem kellett többé a fejünket törni. És erre most már az időt elérkezettnek láttuk a elköszöntünk tehát s a gyülekezetet magára PAPA írJtiiurina