Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

tak vele, mikor — a mint Luk. 2 : 24 en olvassuk — nyolcnapos kordban körülmetélték, és nevezék az ő nevét Jézusnak ? Bizony erről a Jézus sem tudott semmit és még sem szégyenlette soha ezt a szertartást, sem pedig az ő szüleit nem kárhoztatta azért, hogy már csecsemő korában felvétették őt a Jehova szövetségébe. Nem ezer és ezer példában bizonyítja az élet is, hogy a még magával tehetetlen kis gyermeket, mi emberek is nagyobb istápolásban is részesítjük, mint a felnőtt fiút, a ki már maga is tud magán segíteni ? Mondja meg tehát ez a jámbor atyánkfia: az isten szeretete kevésbé volna-e bölcs, mint az embereké, holott meg van irva : „Elég neked az én kegyelmem ; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el?4

2. Kor. 12: 9. Azt is mondta ez a jámbor atyánkfia, hogy az ő második keresztsége formajára nézve sem volt olyan, mint az első, hanem olyan, mint a Jézusé volt a Jordán vizében. Es ebben azt jelentette ki, hogy őt — egész testével a viz alá buktatták. O hat itt a dolog formájában keresi a valóságot, vagy talán azt sem tudja tulajdonképen, hogy mit is keres. Nem jogosan kérdezhetnők-e hát tőle : „Mimódon fordultok hátra az erőtelen és szegény betűkre, melyeknek újonnan akartok szolgálni ?* Galat. 4: 9. Nem tudjátok-e, hogy nem a viz, hanem a Krisztusnak vére tisztit meg minket minden bűneinkből? 1. Ján. 1 : 7. Elfeledtétek-e, hogy a keresztfán megtért latornak, a nélkül, hogy ez meg lett volna keresztelve, avagy a víz alá bemeritve, azt ígérte Jézus : ,ma velem leszesz a Paradicsomban !s

Luk. 23 : 43. Nem tudjatok-e, hogy midőn a ker. vallás a hidegebb éghajlatok alatt is elterjedt, nem lehetett többé az egészség és az élet veszélyeztetése nélkül, a folyóvizekbe való bemeritést folytatni ? Mi történnék csak itt mi nálunk is, ha p. o. téli időben a Kőrös folyóra vinnénk a keresztelendőket ? Hiszen oly régen megmondta már a Prédikátor, hogy: „a bölcsnek elméje tudja mind az időt, mind pedig minden dolognak módját.* Pred. 8 : 5. Sőt nem maga a jó Teremtő tanitott-e meg bennünket arra, hogy mikép alkalmazzuk magunkat az időviszonyokhoz, midőn minden vidék és tartomány lakóinak megadta a helyi körülményekhez mért szükséges dolgokat, s a bölcs belátást azok használatahoz ? Nagyon sajnos tehát, mikor a meggondolatlan ember Istennek dolgait igazgatja, s úgy árúlja az ő ízetlen beszédeit, mintha azok a szentlélek szavai volnának. Arra nézve pedig, hogy előbb hívővé kell lennie az embernek és csak azután lehet őt megkeresztelni, úgy hogy megtisztuljon minden bűneitől és egészen szentté legyen, csak az áruló Júdás példáját hozom fel, legközelebb pedig Kornya Mihályt, a kinél minálunk még az iskolás gyermek is jobban betölti a tízparancsolatot, noha pedig ezt csak csecsemő korában keresztelték meg. Éppen ezen példákból látható meg tehát (hogy többet ne is említsek) világosan, hogy az a lelki kevélységre oly nagy okot szolgáltató viz alá buktatás sem szentté nem tesz senkit, sem pedig útját nem állhatja annak, hogy a gonosz hajlamok (pénzbálványozás, alamizsna gyűjtés színe alatt való zsebelés, szülék iránti tiszteletlenség) által sarkantyúzott ember meg ne olthassa magában az Urnák lelkét. Ha pedig olyan hatalmas szer volna ez, mi értelme lehet akkor a küzdő erénynek, melynek koronájára maga Pál apostol is oly sóvárgó reménynyel néz? 2. Tim. 4: 8. Én részemről úgy vagyok meggyőződve, édes atyámfiai 1 hogy csak addig lehet e földön a mi életünknek igaz jelentősége és méltósága, mig emberek vagyunk a szó teljes értelmében, a minek az Isten is teremtett bennünket; ha pedig többre vágyunk, emberi tehetségünkön túl erőlködünk, és azt hitetjük el magunkkal, mint itt Kornya Mihály uram — hogy szentek vagy angyalok vagyunk, magunkat csaljuk meg első sorban stb. stb. Azt is mondta ez a jámbor atyánkfia, hogy nem ér semmit, ha az ember olyan gyülekezetbe jár, a melyben bűnösök is vannak. Nahat ha ő azt mondja, hogy a Jézust követi mindenekben, a mit eddig nem tapasztaltunk — döntse el Urunk példaja ezt a kérdést. Luk. 4: 16-en ezt olvassuk: „Méne Názáretbe, a hol feltartatott (neveltetett) vala, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógaba ; és felkele, hogy olvasná az irást.« Ebből tisztán látjuk, hogy Jézus nem hagyta el hűtlenül — mint Kornya Mihály uram, neveltetése helyének templomát, sőt — szokása szerint — minden szombaton felkereste az imadságnak házáf^ és fel is kelt, hogy olvasna az irást. Vájjon különbek voltak e ezek a zsinagógak, mint a minő a nagyszalontai ref. templom, és nem voltak-e itt is bűnös emberek ? Es íme az ur még sem vetette meg őket, sőt éppen a bűnösök közé — a hol egyetlen egy sem volt hozzá hasonló — vitte szerető szivének gyógyító balzsamát, tudván, hogy az egészséges emberek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek. Mát. 9: 12. Kornya Mihály uram pedig hatat fordított annak a templomnak, a melyben vette Istennek legelső áldását, s elhagyta hitét is, mit most mar harmadszor fordított, mintha nem is ember, hanem szélmutató volna. De nem azért hagyta ám el hitét, a melyben született, mintha e hit talán rossz lett volna, hanem azért: mert ő maga volt gonosz, a ki nem tudta javára forditani a mi egyházunknak aldásait. Torkig ült a vizben, és szegény feje mégis szomjazott 1 Jézus felkele, hogy olvasná az irást a názáreti zsinagógában ; és értett is hozzá annyira, hogy — mint irva van : »bizonyságot tesznek vala ő felőle mindnyájan, és álmélkodnak vala az ő kedves beszédén, melyek származnak vala az ő szájából.® Luk. 4: 22. Kornya Mihály uram pedig nem kelhetett fel a nagyszalontai reformátusok fényes gyülekezetében ; mert ehhez neki nem volt sem tudománya, sem hivatása, sem pedig becsülete, hanem kapta magát, felcsapott vándor prófétának, hogy első lehessen, a magánál alább valóbbak közt. Igy teljesedett azután be, az ő nagyra vagyásának szomorú példájában, hogy — ha vak vezeti a világtalant, mind a ketten verembe esnek. Mát. 12: 14. Mert hát mond-