Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

ha kicseréltek volna. A ki nem hiszi próbalja meg! Már most nincsenek bennem a régi bűnök, hanem a léleknek gyümölcsei, egészen megszentelődtem. (Itt felolvasta Galat. 5: 22 — 26-it.) Ebből hát láthatják, hogy nem ér az semmit, mikor a csecsemő gyermekre vesztegetik a keresztvizet, a ki azt sem tudja, hogy mit csinálnak vele. Először hívővé kell lenni, és csak azután lehet haszna a keresztelésnek. Azt olvassuk (ismét felnyitotta a bibliát) sz. Máté 28: 19: „Elmenvén tanítsatok minden népeket stb. és csak azután irja a könyv : megkeresztelvén stb. Azután meg a keresztelésnek sem úgy kell lenni, mint maguk csinálják, hanem a mint Jézus maga is megkeresztelkedett, a kit követni tartozunk stb. stb.® Megjegyzem, hogy ezt a valóban nevetséges hanglejtéssel mondott beszédet, az első benyomás hatása alatt, én állítottam össze lehetőleg rendszeres egész^zé, miután Kornya előadása annyira szakgatva, pórias és ide-oda kapkodó volt, hogy szószerint viszaadni képes nem vagyok. Kornya után én szólaltam meg. olyanformán a mint ezen utólagosan leirt kivonat mutatja. „Kedves atyámfiai az Úrban ! meghallgattuk ennek az atyánkfiának a beszédét. Es cn örömmel vallom meg, a felőle hozzám is eljutott sok rossz hír után — hogy mondott jót és szépet is. Csak az a baj, hogy mind ez nem övé, hanem a Bibliáé, és meg van az egész, sokkal szebb rendben, a mi káténkban is. Mindezeket ti már, édes atyámfiai! az iskolában megtanultátok. Es ez a jámbor atyánkfia, ugy hirdette mégis mindezeket ti nektek, mintha ti ezekről a dolgokról soha nem halottatok volna. Nohát nagy lenézés csakugyan, mikor valaki még azt sem tételezi fel az ő felebarátjáról, hogy tudja a maga dolgait stb. stb. O azt mondta, hogy irást magyaráz, és hogy ezen az uton szabad mindenkinek járni. Tökéletesen igazsága volna, ha ő irást magyarázna, s megmaradna a maga körében. De ő az irásmagyarázáshoz nem ért, és mégis széthordja az ő tudatlanságának konkolyát olyan helyekre is, a hol ő neki semmi keresete. Mi volt az is, a mit most hallottunk tőle ? Korántsem Írásmagyarázás, hanem csak annak elmondása, miként jutott ő bele a képzelgés és öncsalódás bűzhödt fertőjébe. Nahát édes atyámfiai 1 ti is emlékezhettek reá, hogy midőn gyermekkorunkban egy egy nádszálon lovagoltunk, mi is az képzeltük, hogy valóságos ló szalad velünk, holott pedig saját labainkon futottunk. így járt ez a jámbor ember is. O azt mondja, hogy kicserélődött a második keresztségben, és ő benne most már a szentlélek beszél, holott pedig ő most is a régi bűnös ember, habár ő maga másként tartja is. Bizonyítja azt a tíz parancsolat, a mely igy tanit : „tiszteljed atyádat és anyádat stb « Ez a magát szentnek tartó ember pedig, gyalázattal illette szülei nevét, és előttünk őket egészen a pelengérre allitotta. I lat nincs-e megirva : „átkozott valaki megszidalmazza atyját vagy anyját ?« 5. Móz. 27: 16. Hát egy megszentelt szivü ember, a ki a léleknek mindazon gyümölcseivel dicsekedik, a melyekkel még maga Pál apostol sem dicsekedhetett, elkövethet ilyen durvaságot az ő szüleivel, a kik pedig — ha jól tudom — már a sirhant alatt porlanak és háládatlan fiukkal szemben még csak nem is védelmezhetik magukat ? Ez a magát szentnek állító ember, megszidalmazta imént előttünk atyját és anyját! Mit ' mondotok erre? Ne szóljatok semmit ; megítéli őt a Biblia, midőn igy szól hozzá : átkozott! Felpanaszolta a szegény csecsemőkre öntött keresztvizet is ! Edes anyák ! mit mond erre a ti szerető szivetek ? íme a gondos gazda, bélyeget süt az ő barmára, és ez mutatja meg, hogy a jószág kinek a tulajdona. Hát vájjon a csecsemő gyermek alábbvaló volna a baromnál ? O reá ne tétessék-e fel a szent keresztségben, az ő tulajdonosának a jegye, a mely azt mutatja, hogy ő a Krisztusé ? Nem azt mondja-e az ur maga is: „Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket : mert ilyeneké az Istennek országa?® Márk 10: 14. Ez a jámbor atyánkfia pedig meg akarja tiltani azt, a mit mi urunk megengedett. Mondjatok meg tehát, édes atyámfiai ti magatok, hogy a Jézusnak engelmeskedjünk-e, vagy pedig Kornya Mihály uramnak ? . . . Azért nem kell pedig megkeresztelni a csecsemő gyermeket, — mondja ez a jámbor atyánkfia — mert a gyermek nem tudja, hogy mit csinálnak vele. Na nézzétek, hogy belekeveredett Kornya uram, az ő tulajdon hálójába ! Nem igy szólt-e imént az ő beszédében, hogy mi történt velem a keresztelés alatt, nem tudom. Pedig hat már egészen felnőtt ember volt, mikor másodszor megkereszteltette magát, és még sem tudja, hogy mi történt vele. Csak a vizből való kijövetele után érezte meg, vagyis helyesebben mondva — hitette el magával, hogy úgy megváltozott, mintha kicserélték volna. Mondja meg hát most már ő maga, a ki megpróbálta mind a két keresztséget, mivel volt jobb a második keresztség az első keresztségnél, ha — egyikékénél sem tudta, hogy mi történt vele ? De hát nem is tudhatja azt egy halandó ember sem, édes atyámfiai; mert a mint meg van irva : „nem jő ugy el az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné.® Luk. 17: 20. Hanem meg mondom én, a mit nem tud, hogy t. i. mi történt ő vele? A viz alá buktatás parádéja alatt, kificamodott helyéből az esze, és ez a megromlott ész most félrebeszél, mint a lázban szenvedő beteg, a kinek ágyánál az ő tulajdon háznépe kesereg, és mégis azt kiabálja, hogy gyilkosok vannak körülötte. Nincs ő neki még csak sejtelme sem a mindenható Isten csodálatos szent kegyelméről, midőn megtagadja azt, hogy ez a csecsemőben is áldásosán működhetik, s azt állítja, hogy az emberi ész e kegyelemnek a csatornája, holott — ismétlem : nem jő úgy el az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné. Hát vájjon a mi Urunk eszébe vette-e, mit csinál-