Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-19 / 12. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kínizsy-jtca 29. sz 1 BITI. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre í frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példá_x:L-yo;k:ls:£Ll iriindég szolg-ÓLlb SL-tu.n.!k._ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetések lejárt, annak megújítására felkéretnek. Ipi^ Nyilt sisakkal. Hofacker Vilmos egy prédikációi bevezetésben ezeket mondja: „Gyakran hallhatjuk, hogy korunk a reformok kora. Sokan mondják : felülről kell reformálni • uj államszerkezetek, új törvények és rendszabályok meggyógyítják a létező bajokat s boldogságot s áldást árasztanak a népekre. Mások állítják: alulról kell reformálni. Tanítani, nevelni kell a népet ; világosságot kell terjeszteni a legalsóbb rétegekben is, akkor jobb napok köszöntenek be, a közfelvirágzás biztos, ingathatlan alapokra leend fektetve. Nem ellenkezem! De mit érnek a reformok, ha Krisztus szelleme nem lakozik bennök. Ily reformokból emberek válnak ki, kik értelmesek és ügyesek, simák és csiszoltak, de bensejök jéghideg és kőkemény; Krisztus szeretetének lehellete nem ébresztette őket uj életre. Azért a harmadik nézet az, hogy belölröl kell reformálni, mint Pál apostol mondja : „És meg kell újulnotok a ti elméteknek lelke szerint." Ha nem tévedek, körülbelül ebben foglalhatók össze azon nézetek, melyeket nálunk ez idő szerint a papválasztási reformok érdekében hangoztatnak s hova-tovább tüzesebb harcra kelnek egymással. Tárgyilagosan. azonban csak a két első nézet között folyik a viadal. Ott, hol a harmadik nézet beleelegyedik a küzdelembe, rendesen személyeskedési, sőt legújabban nemzetiségi gyanúsítások tűzik fel zászlójukat s az egész fontos eszmecsere alacsony viszálylyá fajul el, mi a nagy horderejű ügynek csak árt. Ez pedig már azért is sajnálandó, mert ha valahol, épen a papválasztásra nézve csak is belőlről való reformálás lehet üdvös. Szabadjon e nézet érdekében távol minden keserűségtől, szétnézni a harctéren nyilt sisakkal. A bányakerület idevágó intézkedése oda utasítja az esperest, hogy a betöltendő egyházban a papválasztás céljából tartott gyűlésen : „Megnevezze azokat, kiket a jelölésbe a maga részéről felvétetni kíván, s felszólítsa a közgyűlést : kiván-e a megnevezetteken kívül az egyház részéről is a jelöltek sorába egy vagy két férfiút felvétetni ? Ha az egyház az esperes vagy megbízottja által nevezettek jelölésébe megnyugszik, illetőleg esperes és egyház a jelolendők iránti nézetben találkoznak, a jelöltek névsorát — legfölebb hármat — végleg megállapítja; ha ellenben az egyház szintén egy vagy két jelöltet nevez, az esperes saját jelöltjei mellé ezt vagy ezeket is, ha csak az alábbi pontban elősorolt kellékeknek megfelelnek, felveszi, úgy, hogy a jelöltek száma összesen legfeljebb négy legyen." Továbbá intézkedve van emigy: „c) Ugy az esperes, valamint az egyház csak olyanokat jelölhetnek, kik: hittani tanulmányaikat szabályszerűen végezték; kik életök 24-ik évét betöltötték; kik testileg lelkileg épek; kik magyar honpolgárok; kik kanonszerű vétség miatt a papi hivataltól itéletileg nincsenek eltiltva, vagy ilynemű kereset alatt nem állanak." Végre: „Az esperes a jelölésnél első sorban a saját esperességebeli érdemes férfiakra lesz tekintettel, s oda fog hatni, 23