Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-19 / 12. szám

hogy ezekre az egyház is saját jelölésénél tekintettel legyen; de nem akadályozhatja, hogy az egyház kívánságára más esperesség vagy egyházkerületben is fel ne vétessék a jelöltek sorába; más egyházkerületbeli azonban csak akkor jelölhető ki, ha az esperes akár közvetlenül, akár a superintendens utján teljes meggyőződést szerzett, hogy a jelölendő az előbbi pontban előirt kellékeknek megfelel. * A mennyire az egyházi lapokból kivehetem, a debreceni zsinat is ily módon törekedett gátat vetni azon bajoknak, melyek az autonom szervezetű protestáns egyházban a papválasztásokkal karöltve szoktak járni. Gondoskodott — és pedig tüzetesebben, mint a bányakerületi intézkedés — arról, hogy mindenek előtt a jelölésnél visszaélés ne történhessék. Elrendelte, miszerint kijelölő bizottság alakittassék a helybeli presbyterium 3 és az egyházmegye által választott szintén 3 tagból. Tette ezt pedig még azon oknál fogva is, „hogy a papválasztásoknál a rendes lelkészeknek pályájukon szerzett érdemeik, az egyházak gondozásában elért kitűnő siker és huzamosabb időn át hiven teljesített szolgálat méltánylásban részesüljenek, nem különben a segédlelkészek tudományos képzettsége, szolgálat idejök s az általuk tanúsított buzgalom kellő figyelembe vé tessék." A választási jogot ezen felül szűkebb korlátok közzé szorította, alkalmasint azért, hogy az úgynevezett korteskedést megfékezze és figyelmét végre oda is kiterjesztette, hogy egyházkerületenként az egyházak a papi jövedelem aránya szerint 4 osztályba soroztassanak. Ugy hiszem, helyesen fogom fel a dolgot, ha ezen törvényeket a papválasztás javulását célzó, felölröl történt reformoknak tekintem, és bevallom, miszerint az ok, a melyből eredtek, nemes és elismerésre méltó, mert a midőn azt akarják elérni, hogy a mint a bányakerületi utasításokban áll — >;

>

az érdemnek meg legyen az ő méltó jutalma," bizonyosan a lelkészség ambitiójának is oly szívósságot akarnak kölcsönözni, hogy az a nyomor által gyakran előidézett elsatnyulástól megőriztessék. A kérdés csak az, váljon ezen magasztos célok ez úton elérhetők-e r 1 Nem tehetek róla/

de már második természetemmé vált, hogy valahányszor protestáns egyházunk életében oly reformokkal találkozom, melyek a papi tekintélyt a hívek szabadságának megszorításával emelni és a papság előmenetelét biztosítani akarják, mindig azt szoktam kérdezni: nem közeledünk-e a katholikus egyház berendezéséhez? Papválasztási reformjainknál is e nyomdokon jár az eszem. Áttekintek a katholicismusba s minden mástól eltekintve azt kérdezem, hogy ott, a tisztán hierarchikus szervezetű egyházban, hol a hivek nagyon kis mértékben, hanem kiválóan az egyházi feljebbvalók tetszése és kegyelme boldogíthatják a fáradhatlan hű szolgáját az úrnak, meglesz-e minden körülmények között az érdemnek az ő méltó jutalma ? A feltétlen hit és engedelmesség vitetik e ott mindenkor polcrólpolcra egészen a legmagasabb helyig, mely után törekedhetik bátran minden káplán, mint a katonaságnál az altiszt a tábornokság után ? Hiu ábránd, édes, csalfa álomban ringatná magát, ki ily véleményben volna! Megürül egy nagy, gazdag plébánia; a püspök előtt fekszik az egyházmegyében levő papok, káplánok névjegyzéke, kiválasztja a iégméltóbbat; azonnal ala is húzza a nevét; ezé lesz a diadalkoszorú, megérdemli : évekre 7 > o nézve gazdag, hithűségben első, tudományra nézve társaitól felíilmulhatlan: ez lesz N. egyháznak lelki atyja! Nem lesz! Bekopog a püspök legjobb kanonok vagy esperes barátja, kitől még sohasem tagadott meg kérést; folyamodik a püspöki kegyelemhez a gazdag patrónus, ki N.-ben az ócska templomot renoválni ajánlkozik, ha B. és nem A, leend N.-nek papja; esdekel a püspök zsámolyánál egy áhítatos, előkelő úrnő, kinek magzatai nincsenek s ma-holnap egész imposans vagyonát kész letenni az egyház oltárára, ha sem A., sem B., hanem C. leend N. egyháznak plébánosa, és C. lesz. Hol marad A. kimagasló érdemeinek méltó jutalma? Bizony, vajmi sok esetben csak a menyországban, melynek bejárata felett ez van irva: ^Légy hív mind halálig, és neked adom az éleinek koronáját.€ Gondolom, mint eddig, úgy papválasztási legújabban felölről történt reformjaink dacára ezentúl is, közülünk a protestáns autonom egyház lelkészei közül lesznek a legtöbben, kiknek kiérdemlett jutalom utáni reményök csakis ezen menyei felirat által fog találni megvalósulást. Igen ám; de legyen bár a mi országunk nem e világról való, az az állapot úgy mint van,