Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

A Skolnikban — 2-dik kiadás, 79. lap, — betű szerint ez áll „Svatoyluk Veikül* Ismerem Kollár, Húrban, Palacky, Safarik iratait, de szándékosan utána néz. tem, van-e ezen hires szláv irók közt akár csak egy, ki Szvatoplukot a t

Nagy<í előnévvel megtisztelne ! De ilyen helyre nem akadtam sehol, sőt Palacky és Safarik meglehetősen bárgyú és gyámoltalan embernek rajzolják ama fejedelmet. Raab Károly tehát külömb tisztelője Szvatopluknak, mint akár maga a hires Húrban. Ugyanott a 84-dik lapon 6 sor van szentelve Csák Máténak, a ki ,Róbert Károly idejében majdnem korlátlan hatalmat gyakorolt s úgyszólván második király volt az országban.* U. a. szerző olvasókönyve 174—175. lapján Ilurban egyik költeményében ismét találkozunk Csák Máté nevével. »A Vágón leereszkedő4

tutajos kiköt a trencséni vár alatt, ama szikla alatt, melyen járt-kelt Csák Máté. Meghál s önelégedetten reggel távozik, honnan a költő (Húrban) e világért sem tudna megválni, — stb. — Oly hires férfiu-e Csak Máté, hogy neki Magyarország dióhéjba szorított történetében 6 sort s ezen kivűl még egy költeményt kellene szentelni ? Ki a tót irodalomban járatlan, ezen kérdésre nem képes felelni, de Grünwald Béla könyve 67-dik lapján megolvasható a felelet. »A tót Matica kiadványainak negyedik osztályába azok tartoznak, melyekkel azt igyekeznek bizonyítani, hogy a mai tótság nem hódittatott meg a magyarok által Árpád bejövetelekor, hanem önálló hercegség volt Szent-Istvánig és pedig 1025-ig; hogy azután is külön herceg alatt állott; hogy Imre herceg, Aba Sámuel s több királyfi tót hercegek voltak, de sőt hogy Trencséni Csák Máté tót nemzeti hős, a ki a tót szabadságért harcolt a magyar király ellen. Mind e cikkek célja az, hogy felébreszsze a tótokban a nemzeti különállás érzetét, mely tényleg nem létezik4

stb. Grünwald Béla könyve keretén kiviil esett megemlékezni a legnépszerűbb és legelterjedtebb tót beszélyről, Pauliny Vilmos müvéről ,Trencséni Csák Mátédról, melyben a tót szeparatisták aspirációi az őrültségig hatványozva megtalálhatók, így pl. Pauliny egy egészen ismeretlen Mojmir-Árpád dynasztiát ültet a tót-magyar trónra. Ilyen hangon beszélnek a néphez a naptarak is, pl.Lichard Dániel 1872. évi naptárában az áll, hogy Zahovics (Zách Felicián) csak azért akarta meggyilkolni Visegrádon a királyi családot, mert bosszút akart állani Róbert Károly magyar királyon, a ki jogellenesen Magyországba bekeblezni merte Csak Máté országát, az addig önálló tót fejedelemséget. És ilyen államellenes*) tanokkal találkozunk az egyházi lapokban is, például a Cirkevni Listy IV. kötet, 78. szam, 622 — 624 lapokon dicsérőleg ismerteti Paulinynak már említett beszélyét. — így állván a dolgok, hazafias tett volt-e Raab Károlytól, hogy már az iskokíban iranyozza figyelmét a tót gyermeknek Húrban költeményére s titkos vágyaira ? Ugy vagyok meggyő*) Nem annyira államellenes, mint inkább bolondul hazug. Szerk. i ződve, hogy ezen költemény s az a 6 mar emiitett sor csak arra valók, miszerint a tanítónak alkalma legyen élő szóval elmondani Csák Mátéról az iskolaban mind azt, a mi Pauliny beszélyéből és a maticai iratokból fejében maradt. Hivatkozván Bél Mátyásra, azt irja Raab Károly olvasókönyve 166-dik lapján, hogy Korvin János még atyja életében liptói vojvoda volt. — Bél Mátyás Princeps Liptoviae-nek mondja I. Mátyás király fiat, s mit értett „princejis* alatt, könnyen megmagyarazhato iratai más helyeiből és a magyar közjogból, pl. a magyar prímásról irja »Princeps regni regisque minister, Odescalchiról »Princeps Sir mii. * Világos tehát, hogy princeps annyi mint herceg, most is mondatik herceg prímás, nem pedig vojvoda vagy vajda primás; az Odescalchi család még él, de azért senkisem latta hercegségét a térképen rajzolva, mert az csak cim, nem pedig terület. Raab Karoly fordítása tehát határozottan rossz. De ezen rossz fordításnak érdekes története van, melyet el kell mondanom. Hires ethnografiai művében Sasinek Ferenc azt állította, hogy a tót fejedelemség csak Trencséni Csák Máté, e soha le nem győzött tót nemzeti hős természetes halala után kebeleztetett be Magyarországba. Ezen állítás sehogy sem akart tetszeni Sasinek egy névtelen kritikusának; nem tűrhette, hogy a tótok már 500 év óta külön terület nélkül vannak, anélkül, hogy a magyar egységes állam ellen fellázadtak volna. Előveszi tehát Bél Mátyást és szépen kimagyarázza, hogy Mátyás király »az igazságos4

vissza allitotta a tót fejedelemséget, persze már csak szűk határok közt, nem is volt az fejedelemség már, hanem csak olyan Vojvodina mint Délmagyarország a forradalom után, határai Liptómegyére szorítkoztak, no de Liptómegye lehetett akkor tizszer nagyobb mint most. Ezt a hóbortot s államellenes tant s vele a tót panszlávok aspirációit szentesitette Raab Károly olvasókönyve. ! De hogy tette ! Honny sóit qui mai y pense! Hiszen ő Giszkrát a cseh rablók vezérét és Hajdú székely hadvezért szintén vojvodának mondja. Most már tessék rábizonyítani Raab Károlyra, hogy pánszláv eszméknek hódol. O csak a címeket osztogatja, mar pedig másokon is megesett, hogy azt tették királyi tanácsossá vagy gróffá, a ki meg nem érdemelte. Ha a tót tanítók azt mondják az iskolában, hogy Korvin János tótvojvoda volt, s hogy ekkor a tót vojvodinát Liptoviának hivták, erről ugyan Raab Károly nem tehet, ezért ő nem felelős. Raab Károly hazája nem Magyarország, tótul Magyarszká krajina, hanem bizonyos Uhorszko, melyről a Matica tudósai mondjak, hogy jelentése Hegyalja, azaz Kárpátalja, tehát csak földrajzi fogalom mint pl. Szibéria. A túróci lapok ezerszer elmondták (utoljára a Nár. Nov. io-ik számaban olvastam), hogy cseh, bolgár, horvát nemzet után az illető ország helyesen el van nevezve Csehországnak, Bolgárországnak és Horvátországnak, hanem hazánkat Magyarországnak elnevezni nem szabad, mert itt több nemzetnek annyi joga van,