Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

mint a magyarnak). Csak a rágalom mondhatja, hogy Raab Karoly osztozik a túróci tudomány ezen nézetében ; neki egyszerűen nem kötelessége pánszláv Írókkal polemizálni, vagy olyasmit irni, miért híres dr. Húrban J. Miloszlav a nyitrai papok értekezletén lehordana, mondván: ,ez is oly áruló, ki a tót nemzetet élve akarja eltemetni.4 Végre pár szót még személyes ügyben. Az Evanj. Skola népiskolai lap alólirottat gerneinspektornak gúnyolta s oly szavakat adott számba, melyek miatt a szerkesztő mint kis fiút kipirongatott, a mely szavakat azonban én soha se mondtam s csak azért nem tiltakoztam, mert bizonyos embereket nem szabad valaszra méltatni. Van nekem egy pánszláv tanítóm M. János, a ki ha el is dugta államellenes tanoktól hemzsegő füzetét, mégis főesperese előtt bevallotta, hogy a Szvatopluk visszajöveteléről szólló dalt tanította, nem ugyan az iskolában, hanem az iskola udvarán. Más botrányairól kíméletből most nem szólok, panszlavizmusa igazolására még csak egy esetet mondok el. Egyházam saját pénzén vett 150 magyar nyelvtant, de M. János tanító a mestergerendára rakatta s heteken át ott hevertette és csak akkor fogott a tanításhoz, mikor én U—n László tanítót is magamhoz véve az iskolát bezáratni akartam. Ezen tanítóm s hozzá mindenben hasonló ro kona L—ky voltak az Evanj. Skola bácskai levelezői, ők neveztek el engemet gerneinspektornak, ők piszkolták meg becsületemet. A rajtam és más hazafias érzelmű papokon elkövetett sérelmekért Raab Károly természetesen nem felelős; ő nem szokta pánszlávok malmára hajtani a vizet, a pánszlávok őt is mint annyi más jeles férfiát a bányakerületnek egyszerűen rá szedték. Steltzer Frigyes, kiszácsi evang. lelkész. Kiadtuk e cikket, mert nagyban hozzájárul az egyházunk szent ügyét kompromittáló pánszláv üzelmek megismeréséhez. De meg kell jegyeznünk, hogy Raab főesperes úrnak legalább legutóbbi magatartása olyan, hogy személyéhez a panszlavizmusnak árnyéka sem férhet. Barsi levelezőnk tudatta velünk, s mi lapunk ez évi 7-dik számában közzé tettük, hogy a körmöci magyar egylet Raab Károlyt alelnökké választotta. 5-dik számunkban meg azt újságolhattuk, hogy Raab főesperes úr indítványt tett, mely el is fogadtatott, miszerint a körmöci ev. egyházban évenként négyszer magyar istenitisztelet tartassék. Ezek oly tények, melyek nézetünk szerént kétségtelenné teszik, hogy jelenleg Raab főesperes úr nem hódol a pánszláv eszméknek. SzerJc. KÖN Y VISMERTETÉS. »A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzése/t'1

. Összeszedte, a latin szövegüeket magyarra fordította és tájékoztató jegyzetekkel kisérte: Kiss Avon porcsalmai lelkész és szatmári esperes. Budapest 1881 Prot. Egyl. 8 r. 735. I. A XVI. század egyházi historiaja, s valljuk meg, a közelebbi századoké is, meglehetős homályban van. Igazán mondja ép a Kiss Áron könyve ismertetése alkalmából Szilágyi Sándor (a Századokban,) hogy mi protestánsok, kik úgy szeretjük a históriai álláspontunkat hangoztatni, roppant keveset tettünk saját multunk alapos megismertetésére. Egyház-történelmi kompendiumaink kritikátlan hiábavalóságok, monográfiáink kevés számmal, s egyháztörténelmi folyóiratunk épen nincs. El is értük ez indolentia által, hogy az ujabb nemzedék hivatkozik ugyan a linci, bécsi stb. békekötésekre, de mind a mellett egyáltalában nincs velők tisztában. Pedig az efféle dolgok már közhelyekké váltak; hát még egyébb ügyeink történeti oldalával hogy állunk? Váljon ki van köztünk, a ki a tudós Révész Imre elhunyta után az elfoglalt egyházi javak jegyzékét csak nagyjából is össze tudná állítni. Egyszer már a Dráván tuli három megye veszett el a magyarságra a történeti előzmények nem tudása miatt. Most meg a magyar protestantizmus van abban a helyzetben, hogy a tanulmányi javakhoz való evidens jogait veszti el tudatlansága miatt. Mily derék dolog lenne, ha a sok opponalas és protestálás helyett össze Íratnának mindazok a jószágok, melyeket a reformáció századában magyar főurainktól, fejedelmeinktől nyertek egyházaink s iskoláink, s melyek egyes szerzetek stb. javára lefoglaltatván, az illető szerzetek eltörlése alkalmával a tanulmányi alapba folytak ! Na de ehhez históriai ösmeret kell, s épen a theologiai tudományosság ez az ága van mindenfelé elhanyagolva. Egyetemes egyháztörténelmt munkákat Írhatunk, könnyű azokra német, trancia stb. forrást kapni, ha tetszik, könnyű szerrel fordíthatunk is; de a magyar egyház históriát nekünk magunknak kellene mívelnünk. Hol, melyik theol. akademiankon van a magyar reform, egyháztörténeti szakoknak külön tanszéke ? Honnan jöttek, melyik theol. akadémia köréből ujabban magyar egyh. történeti monographiak ? Pedig nem régen még a polgári történetek írására is volt befolyásunk, s ennek hatása alól Horváth Mihály sem bírt kiszabadulni. Megtette ugyan, hogy az effélét a protestánsok ez s ez békekötéseknél fogva joguk volt ezt vagy azt tenni, így fejezve ki, a protestánsok vgy hitték, hogy stb. stb. de tovább nem mehetett. Ma pedig egyes ugorkafára kapott történetírók „katholikus állaspontra" helyezkednek, s az eddigi hagyományos felfogással szemben már-már azt bizonyítják be, hogy a reformáció akadályul szolgált a magyar állameszme terjedésének. Szjah nincs közöttünk kritikus ! Nincs