Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

ugyan nem illetékes. Ily esetekben esetleg igen fontos érdekek és jogi kérdések foroghatnak fenn, melyeknek eldöntése azon fordul meg, hogy a gyermek törvényes vagy törvénytelen-e ? Hogyan lehetne jogosítva a pap ezen fontos érdekek fe­lett és jogi kérdésekben végérvényes Ítéletet mondani az által, hogy a gyermeket — elhiszem, hogy jó hiszemüleg, de tévedhető belátása sze­rint, a törvényes vagy törvénytelen rovatba ve­zeti be ? S nagyon jól van, hogy erre nincs jo­gosítva, mert hisz a pap nincs minden esetben — sőt igen ritka esetben van — azon helyzetben, hogy a valót minden kétséget kizáró módon ki­deríthesse. — Már korábban, nem egy esetnél gondolkozóba estem: váljon helyesen tesziink-e, midőn minden gondolható körülmény szigorú meg­vizsgálása nélkül, egyedül a nem csalhatatlan „köztudomás" vagy a szintén nem minden eset­ben biztos „önvallomás" alapján törvénytelennek irjuk be, a talán még is törvényes gyermeket ? Mert való az, s nem egy esetben tapasztaltam, hogy a szenvedélytől elvakított férj és apa, saját gyermekét is képes megtagadni, s törvénytelen­nek állítani. Legközelebb is volt esetem, hogy egy apa, azon alapon, hogy ő, mint állitá, kézzelfog­hatólag meg van győződve neje hűtlenségéről, követeié, hogy a gyermek nevére ne Írassék, ha­nem törvénytelennek Írassék az anyakönyvbe. Tudok esetet, a hol a férj által szenvedélyesen törvénytelennek állított s a nő által is hasonló szenvedélyben olyannak elismert gyermeket, ké­sőbb higgadt észszel mindketten magokénak, tör­vényesnek ismerték el. Még az sem teljes bizo­nyíték, ha a nő nem él férjével, sőt ha mással van viszonya. Nem egy esetet tudok, hol az el­váltán élő férj és nő időnként érintkeznek — s ismét elhagyják egymást. Már most ily kétes esetekben — pedig ilyen a legtöbb — mi jogon követelheti a pap, hogy az ő talán felületes, ta­lán téves, talán célzatosan félrevezetett Ítélete le­gyen döntő oly fontos érdekek felett, a milyenek ily esetekben gyakran fenn forognak r Szóval, a tévedés lehetősége nagyon nyilván való. Megen­gedem, hogy lehetnek esetek, a melyekben a gyermek törvénytelen voltához alig fér kétség, ámbár alig van eset, a melyet — okkal-móddal — vitássá ne lehetne tenni, de sokkal nagyobb azon esetek száma, melyekben igen is fér ehhez kétség. A kettő között pedig alig lehet határt vonni. Vagy , a pap önkényére bizassék annak eldöntése is: melyik eset kétséges és melyik kétségtelen r De meg, a legkétségtelenebb eseteknél is, ennek tör­vényesen s oly módon kell be bizonyítva lennie, hogy az iránt évek után se merülhesen tel semmi kétség. Ennek constatálására, e feletti ítélet ki mondására pedig nem a pap van hivatva, hanem — a biró. En tehát teljesen igazoltnak látom, hogy a törvényszék az anyakönyvezést e tekintetben nem tartja döntőnek, — mert hisz az anyakönyv semmi más garantiát nem nyújt a tényállás valósága iránt, mint azt, hogy a pap bona fide irta be a gyermeket törvénytelennek. A törvényszék a há­zasság tartama alatt született gyermeket törvé­nyesnek ismeri el mindaddig, mig az ellenkező csalhatatlanul nincs bebizonyítva, s itéletileg ki­mondva. Meggyőződésem szerint mi sem tehe­tünk másképen. Mindezekből pedig az következik, hogy egy­általában nem kétséges: miképen értendő a leg­újabb törvény ide vonatkozó pontja? Az határo­zottan, szigorú büntetés terhe alatt oda utasítja a papot, hogy a törvényes házasság tartama alatt született gyermekeket törvényeseknek irja be, s ne arrogálja magának a törvényesség felett íté­letet mondani, melyre nincs jogosítva. Ha az il­lető férjnek alapos oka van neje gyermekének törvényességét kétségbe vagy tagadásba vonni, — keressen illetékes helyen igazságot; s ha a gyermek itéletileg törvénytelennek lesz kimondva, a törvényszék anyakönyvi kiigazítást fog elren­! delni. Sárkány János. ISKOLAÜGY. Pánszláv tankönyvek. Nt. Mockovcsák János főesperes jónak látta kinyi­latkoztatni, hogy a zólyomi esperességben a lelkészek közt nincsen egyetlen egy pánszláv sem. Úgyszintén kijelenté, hogy azon uton fog haladni, melyen járt hivatalbeli előde Raab Károly, most barsi főesperes és körmöcbanyai lel­kész. Más esperesség belügyeibe soha sem ártom maga­mat. Miután azonban Raab Károlynak Skolnik-]a. -és ol­vasókönyve a kerület által elfogadtatott, kötelességem­nek tartom bebizonyítani, hogy ezen tankönyvek nem mentek a pánszlávizmustól.

Next

/
Thumbnails
Contents