Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-12 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házho/.hordással s vidékre postai küldéssel félévre 4- frt 50 kr., egész, évre 9 frt. Előfizethetni nnnden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért ö kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fS^TT" Teljes számú példám.yolclceLl mindég szolg-áilb etünk. Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az anyakönyvezési vitás kérdéshez. Figyelemmel olvastam ugy a Protestáns Pap, mint a P E- és I. Lapban megjelent s azon kérdést tárgyaló cikkeket: a törvényes házasság tartama alatt, a nőnek törvénytelen viszonyából született gyermekek törvényeseknek vagy törvényteleneknek anyaköny veztessenek-e ? Sok mondatott pro és contra, — de a kérdés megoldva nincs. Azok után, a mik eddig mondattak, alig lehetne a kérdést akár egyik akár másik részre eldöntöttnek tekinteni. Pedig égető a kérdés. Talán sikerülend a kérdést végmegoldásához egy lépéssel közelebb hozni, ha igénytelen nézetemet röviden én is elmondom. Megvallom, hogy az 1880-dik év végéig magam is azon nézeten voltam, hogy a férjehagyott nőnek köztudomású vagy önként bevallott törvénytelen viszonyából született gyermekét lehetetlen a törvényes férj nevére és törvényesnek anyakönyvezni. Hosszú éveken át magam is ez értelemben jártam el. Most ellenkezőleg, a jelzett idő óta, azon meggyőződésben vagyok, hogy nem is lehet, nem is szabad másképen tennünk, mint hogy a házasság tartama alatt született gyermekeket, tekintet nélkül a netáni bűnös viszonyokra, törvényeseknek anyakönyvezzük. Felnyitotta szemeimet egy váló perben a b. gyulai k. törvényszék által 1880 jul. 23-án hozott, a kir. tábla által 1880 okt. 5 én és a m. k. Curia által 1880. nov. 8 án megerősített ítélet. A férj az elválást azon alapon kereste, hogy neje őt évek előtt hűtlenül elhagyta, s egy más férfiúval bűnös viszonyban él, melyben már három gyermeket szült, kik közül kettő elhalt ugyan, de egy még él, — s ez állítását támogatta az anyakönyvi kivonatokkal, melyekben a törvénytelen viszonyból származott gyermekek csakugyan törvényteleneknek voltak anyakönyvezve, s az illető rovatba bejegyezve, hogy N. N. önként és személyesen apának vallotta magát. Az ítélet végelválásra szólt, — de a három gyermek közül életben maradott egy gyermekre nézve ki mondta, hogy „a házasság tartama alatt 1877 jan. 31-kén született Katalin nevű leánygyermek bíróilag törvényesnek tekintetvén, annak ellátására alperes anya N. N., annak akadályozása esetén pedig felperes mint apa köteleztetik". Midőn az Ítélet kezeinkhez jutott, az első percben nagyon megütköztem az Ítélet fenn idézett passzusán. Hogyan mondhatja a törvényszék a gyermeket törvényesnek, midőn az anyakönyv világosan törvénytelennek mutatja ki r, — sőt a természetes apa gyermekét önként és személyesen magáénak vallja, s magát az anyakönyvbe apául beíratni kívánja! Bántott, hogy a törvényszék az anyakönyv bizonyitását semmibe sem veszi. De egy kis gondolkodás után, csakhamar beláttam hogy a törvényszéknek tökéletesen igaza van, midőn semmibe sem veszi annak bizonyítását, minek constatálására az anyakönyv, illetőleg az anyakönyvvezető nem lehet illetékes. Nem mondom, hogy ez esetben nem igaz az a mit az anyakönyv állit, de e felett Ítéletet mondani s ezt jogérvényesen megállapítani a pap csak-