Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-26 / 9. szám
mely e közjogi eszmében nyert kifejezést : „minden nemes ember a szent korona tagja"; az adományozás joga a világi birtokjogok alapjává tette, mely ezen eszmében nyert kifejezést : a korona minden birtok forrása. A birtok forrásának elve a fiscus örökösödésének nyitott utat, mely ezen elvben nyerte kifejezését, hogy minden birtok örököse a korona, mely jog ismét a magánjog körében a fiúsítás (praefectio); fiúvá fogadás (adoptio) törvényesités és hitbizomány felállításának jogaira nyitott utat; az apostoli tiszt által a kath. egyház közjogi állásának s birtokjogainak főfelügyelőjévé s szabályozóvá lett, mely a jus circa sacra és jus patronatus, a jus advocatiae és a jus placeti iogaiban nyert kifejezést ; a hitlevél a király és nemzet közt megoszlott közhatalom zárkövévé s az alkotmányos hatalom kapcsává tette, mely a királyi esküben nyert szentesítést, mig az ősvezéri hatalom a főhadúri, a végrehajtó hatalom eszméje a főbirói és kegyelmezési jognak vetették meg alapját. Szóval a magyar korona a fenségi jogok oly drága gyöngyeivel volt és van mai napig kirakva, minővel Európa államainak egy koronája sem dicsekszik ; s innen van, hogv a szent korona iránti ; O J tisztelet oly mély gyökeret vert a magyar nemzet szivében, hogy Európának egy nemzete sincs, mely úgy tisztelte volna a múltban, s úgy tisztelné jelenben is királyát, mint a magyar. Azonban ezen fényes korona egyes gyöngyeit a civilisatio haladó szelleme már visszahozhatlanúl magával ragadta. A feudalismus századokig védett várát az 1848 ik év alkotásai menthetlenűl elsodorták. A néprendi kiváltságok erős falai az idő intő szavára leomlottak, s vele az ősiség elavúlt intézménye is porba hullott, s az új alkotmány békés hajléka az egész nemzetet befogadta kebelébe. A múlt idők alkotásaiból csak egyes porló ivek állanak még fenn, u. m. a regálék és a felsőház, született és kinevezett törvényhozóival, aristokratáival, főispánaival, éles ellentétet képezve az új, életerős elemek alkotásaival. Más részről ez új alkotások magánjogunk körében is lényeges alakulásokat hoztak létre. Az 1852. évi ősiségi pátens a korona egyik legfényesebb fenségi jogát, a királyi és nádori birtokadományozást örökre eltörölte, s ezzel kap csolatban két más fenségi jog is, u. m. a korona birtokforrási és fiscus örökösödési joga porba hullott. Azonban jegyezzük meg jól, hogy csak a világiakra nézve szűntettetett meg e fenségi jog, ellenben az egyháziakra nézve mai napig is fennáll teljes erejében. A korona adományoz ma is minden egyházi javadalmat; az egyházi birtokadományozásra vonatkozó főkegyúri jog ma is teljes érvényben van; sőt politikusaink annak hatályát még szélesebb körre akarják kiterjeszteni ; egyházi javadalmakban a fiscalitási-, öröklési-, rendelkezési- és kezelési jog, mint a feudalismus megannyi maradványai, mai napig fennállanak. Ugyan kérdem, van-e annál kiáltóbb anomalia a modern alkotmányosság történetében, hogy az államtársadalom egyik eleme megfosztatik azon jogától, hogy érdemeiért jutalmaztassék, s ugyanezen jog, a jogegyenlőség korszakában, egy vallásfelekezetre nézve kiváltságilag fenntartatik; van-e annál kiáltóbb anomalia, hogy az állam egy tekintélyes, valláserkölcsi célokra alapított törzsvagyona egy középkori feudális fenségi jog palástja alatt az államháztartás kötelékéből kivonatik s felelősség nélkül kezeltetik. Mutassatok nekem ezen anomaliára csak egyetlen példát a világ összes civilizált államának alkotmánytörténetében, én leszek e'ső, ki megadom magamat. De mig nem mutattok, mert nem is mutathattok, addig egész határozottsággal azt állitom, hogy a patronatusi fenségi jog corollariumaival együtt, mint oly jog, mely nem is a nemzet alkotmányos fejlődésének kifolyása, hanem egy idegen hatalom hűbérúri kegyelmének szüleménye, többé nem e világba való; nemcsak azért, mert a rendi jogok és államvallás jogosultságát jövőre is biztosítja, hanem főleg azért, mert az sem alkotmányunk többi életteljes elemeivel, korszerű alkotásaival, sem az állam területi tulajdonjogával többé összhangzásban nincs, sőt alkotmányunk fejlődését is folytonosan zavarja s akadályozza. Szükségesnek tartottam e csekély kitérést azért, mert mind a vallás és tanulmányi alap előadói az országgyűléshez adott jelentéseikben, mind a vallás és közoktatási minisztérium a kilences bizottsághoz adott okmányaiban s előterjesztéseiben legfőbb érvül mindig a ius patronatus védelmét használják, s e fenségi jog sérthetlensége alá vonulva, minden birálat ellenében védve hiszik magukat s terjesztik feudális nézeteiket. A konsulok tehát legyenek bölcsek a bölcseségben! Térjünk vissza már most kitűzött tárgyunkra, az alapok és alapítványok feletti rendelkezés jogára. Mondottam fentebb, hogy a vallás- és tanulmányi alapok s ezek jövedelmei felett a rendelkezési jog folytonosan O Felségét a királyt illette, ki a vallásalapot illetőleg, ennek kezelését előbb az udvari kancellaria, majd a helytartótanács kebeleben alakított vegyes egyházi és világi bizottság által, a tanulmányi alapra nézve pedig ugyancsak a helytartótanács kebelében alakult studiorum commissio által gyakorolta.
