Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-26 / 9. szám

Azonban ő Felségének ezen kizárólagos joga az alkotmányosságnak II. Leopold alatt történt visszaállításával azonnal tágulni kezdett, s az oro 7 szággyűlések is igyekeztek magoknak befolyást szerezni úgy ezen alapok, mint az ezeken nyugvó tanügy feletti rendelkezésre. Mindjárt a következő 1790— i-iki országgyűlés 15. c. szerint, a Karok és Rendek O Felsége beleegyezésével elhatározták, hogy egy országos bizottság küldessék ki, mely a nemzeti nevelés főbb elveit s rendszerét állapítsa meg, s munkálatát az országgyűlés felülvizsgálata alá terjeszsze, hogy az jóváhagyás után a törvények közé becikkelyeztessék. Ugyanezen országgyűlés 67-ik cikke szerint a Karok és Rendek O Felsége beleegyezésével országos bizottságot küldöttek ki egy tüzetes javaslat kidolgozására a végett, hogy a Ratio educationis által megállapított tanrendszer mikép módosítandó ; közakadémiák, tápintézetek, közalapítványok, a hazai ifjúság nevelésére tett ösztöndíjak mikép kezelendők, mikép állittassék fel egy tudományos akadémia, katonai intézet, műegyetem s ezek miféle alapból tartassanak fel. Majd az 1807-iki országgyűlés sérelemkép említi föl, hogy az uj tanrendszer dicasterialis úton az országgyűlés beleegyezése nélkül hozatott be, s O Felsége meg is igéri, hogy e sérelmet legközelebb orvosolni fogja. Majd az 1827-ik országgyűlés új küldöttséget nevez ki egy országos tanügyi munkálat készítésére, mely küldöttség munkálatát az 1831-iki országgyűlésnek be is terjesztette. Mindezekből tehát világosan láthatjuk, hogy miután országgyűléseink ezen intézkedései a "becikkelyezés által törvény erejiiekké váltak, valamint az alapítványok feletti rendelkezés, úgy az azokon nyugvó tanügy feletti rendelkezés is nem kizárólag a korona fenségi joga volt, hanem abban az országgyűlésnek is volt minden időben beleszólása, s habár azok kezelése közvetlen a koronát illette is, de azok rendelkezési jogáról az országgyűlés soha le nem mondott. Majd jött az 1848-ik év, a csodák amaz éve, honnan a magyar nép összesége nemzeti életét számithatja, mely nagyszerű alkotásával, állami és társadalmi intézményeivel a fenségi jogokban is nagy változást idézett elő. A független magyar felelős minisztérium felállíttatván, mindazon ügyek, melyek eddig a cancellaria, helytartótanács s királyi kincstár körébe tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna s általában minden egyházi, polgári, kincstári és katonai ügyek az illető minisztériumok ügykezelése alá adatván, ezen alapok és alapítványok kezelését, mint saját körébe tartozót, a vallás és közoktatásügyi minisztérium vette át, s azt három évtizeden keresztül O Felsége főfelügyelete mellett országid ö J o gyűlési felelősség nélkül kezelte; i83o. május 21. óta pedig O F'elsége által, mellé egy 15. tagból álló véleményező testület neveztetvén ki, ennek ellenőrzése mellett, szintén országgyűlési felelősség nélkül kezeli. Itt van tehát az idő, hogy ezen alapok és alapítványok rendeltetése és jövő kezelése felett az országgyűlés határozzon. Miként fog határozni, előre meg nem mondhatjuk. De azt biztosan állithatjuk, hogy ha érti alkotmányos hivatását, j máskép nem határozhat, mint a parlamenti kormányzás elvei és követelményei szerint. Az 1848: III. tc. 37. §-a azt tartalmazza, hogy a minisztérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását s általa kezelt jövedelmekről való számadását országgyűlési megvizsgálás, illetőleg jóváhagyás végett évenként az alsó táblánál bemutatni köteles s ezen törvény alól az alapok és alapítványok kezelése sincs kivéve. J\ honnan következik, hogy a vallás és közokt. miniszter ez alapok és alapítványok jövedelmeiről és kiadásairól szóló előirányzatot is jövőre országgyűlési tárgyalás alá terjeszteni s azokról szóló számadását országgyűlési megvizsgálás alá bocsátani tartozik, annyival inkább, mert ki figyelmesen végig lapozza a kilences bizottságnak ez alapok és alapítványokra vonatkozó, 1877-ben O Felségéhez intézett felterjesztését, abban ezen alapok és alapítványok kezeléséről oly dolgokat fog észrevenni, melyek sem az alapok és alapítványok céljaival s rendeltetésével, sem az állam érdekeivel össze nem egyeztethetők. Es még csak kérdőre sem vonhatja az illetőket az országgyűlés, mert mindenütt O Felsége patronatusi jogának védelme alá vonulnak s annak sérthetlensége alatt teljes biztonságban érzik magukat. Az 1848-ki codificatio vagy törvény, vagy nem. Ha nem törvény, mint haszontalan lomot tiizbe kell dobni. Ha törvény, első sorban a törvényhozásnak kötelessége azt minden pontjában érvényesitni és megtartani; különben ne kívánjon tiszteletet az állampolgároktól a törvények iránt, ha maga azt meg nem tartja. Azonban ha e kérdés kedvező megoldása az állam érdekeit kielégitné is, a felekezetek érdekei még ez által nem lennének kielégitve. Az 1848: XX. tc. 2-ik §-a elvben kimondotta minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot; 3. § a pedig megállapította, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, a következő törvényhozásnak hagyva fel ez elvnek részletes alkalmazását, s a mennyire az állam viszonyai engedik, keresztülvitelét. Ha ezek is törvények, minthogy elvitázhatlanul azok, most van az idő, hogy ezek-