Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-02-19 / 8. szám
mert bizony keserű emlékeik vannak a protestánsoknak az ő uralkodásához kötve; de mindamellett válságos helyezte úgy hozta magával, hogy erkölcsi lehetetlenség volt neki a másfelekezetüeket hálája jótéteményeiből kizárni; erkölcsi lehetetlenség volt a tanulmányi alapból is kizárni, melyről maga a királynő bevallja, hogy azt oly vagyonból alapította, mely az államra viszszaszállott, vagyis jogi természetére nézve állami vagyonná lett. Hogy az orthodox katholika vallás fényre emelését legelső céljául tűzte ki az alapitó, az épen nem mutat felekezeti intentióra, hanem csak annyit mond, hogy minden jól rendezett államnak első alapja a vallás, s ha ma egy bölcs fejedelem műveltségben elmaradott népét felvirágoztatni akarná: ugyanezen rendszerben kellene neki haladnia, u. m. val'ási, katonai, polgári, anyagi és tanügyi virágzásra emelésre. Nem, uraim, M. Terézia alapitó levelében nem zárt ki egy felekezetet sem országos intézményei jótéteményeiből, bármely hű katholikus volt is. O élete végén egy fennkölt szellemű emléket akart maga után hagyni, egy nagy szabású végrendelettel akarta nevét halhatíanitni, mely a kedvelt magyar nép háláját részére örökre biztosítsa. De nem volt ideje, hogy azt életbe léptesse, mert néhány hóval utóbb meghalt s a hálátlan utódok kiforgatták a végrendeletet eredeti szelleo o méből. Nem M. Terézia királynő zárta ki tehát a más felekezetűeket ezen háladijból, hanem kizárta a későbbi kor, kizárta az uralkodó vallás eszméje s telhetetlensége, mely a korona palástja alatt minden jogot s javadalmat monopoliumá. nak tekintett. Jól tudta azt a kath. egyház, hogy neki az alapitó levél tartalma szerint nincs kizárólagos joga ezen alapokhoz és alapitványokkoz; ugyanazért mihelyt a következő 1790—i országgyűlés megnyílt, meghozatta a 23. tcikket, melyben a király megígéri, hogy minden alapítvány az alapítók akaratához képest fog kezeltetni (fundationes cujusque nominis ad mentem fundatorum administrari faciet). De minthogy ismét kérdés támadt a felett, hogy itt miiéle alapítványról van szó s vájjon ezen határozat alá a vallás és tanulmányi alapok foglalhatók-e, két évvel utóbb I. l'erenc reactionarius kormánya alatt kieszközölték az országgyűlés tudta nélkül, a kancellária 1793 július 4-iki leiratában oly magyarázatát miszerint mind a vallás, mind a tanulmányi alap egyedül a katholikusokat illeti s kizárólag azok céljaira torditható, s azok iövőre nem közalapoknak (fundus publicus) hanem alapítványi alapoknak (fundi fundationales) nevezendők, s nem az állam, hanem egyedül () Felsége legfőbb felügyelete alá tartoznak. De nekünk uraim, nem glossa kell, hanem maga a codificatio, mely egyrészről oly bölcsen tudta a fejedelem fenségi jogait az állani alkotmányos jogaival összeegyeztetni, hogy egyetlenegy pont sincs az alapitó levélben, hol a fejedelem fenségi jogai mellett az állam alkotmányos jogai mellőzve volnának; másrészről egyes felekezet hatalmi érdekének a többi felekezetek érdekét s jólétét nem vitte áldozatul Bizony, bizony, tanulhatnának mai államtérfiaink ez alapitó levélből politikai bölcseséget, mind abban, hogy miként kell a fejedelem fen ségi jogait az alkotmány elveivel bölcsen összeegyeztetni, mind azon fontos tanügyi dologban, hogy a vidéki akadémiákat ma is nem eltörölni kellene, hanem ápolni, segélyezni s virágzásra emelni, hogy, mint az alapitó levél mondja : „ne kényszeríttessék az összes ifjúság egyetlen egyetemen összetódulni, melynek káros hatása már eddig is mind a tudomány- és nevelésre nézve érezhető, mind terhei elviselhetetlenekké kezdenek válni. Nagy súlyt fektet a tanulmányi alap előadója az 1790—1 XXIII. tcikk 12. §-ára, hol a felekezetek alapitványairól lévén intézkedés, az mondatik, hogy a katliolikiisok alapítványai a katholikasok, evangelihi ok alapitványai az evangélikusokat illessék. Mi is azt valljuk, hogy a felekezetek magán alapitványai, iskolák, lelkészségek, jótékony intézmények alapjai minden felekezetnek érinthetlen szent tulajdonai s mindaddig, mig a cél vagy intézmény, melyre alapíttattak, fennáll, azoktól el sem vonhatók, sőt még ha a cél megszűnnék is, azok nem az államra esnének vissza, hanem vagy az alapitóra, vagy a felekezet kebelében lévő valamely más birtokképességei biró jogalanyra, mert ezekhez, mint Deák Ferenc 1848-ban mondta, az állani nem járult semmivel. De ezen magán alapítványok és a szóban lévő országos alapok közt roppant különbség van. Ezek, mint a Ghiczyféle bizottság is megjegyezte, nem alapítványok, hanem alapok, nem fundátiók, hanem fundusok, : melyek az ország közvagyonából alapíttattak s épen ezért neveztetnek vallásalapnak, tanulmányi alapnak, közalapoknak (fundi publici és fundi generales). Hogy a vallás, tanulmányi és egyetemi közalapokban kath. alapítványok is vannak, azt senki sem tagadja, mi is elismerjük. De ebből nem az következik, hogy már ezért azon közalapok jogi természetükre nézve kath. alapok, hanem az, hogy külön kell választani a szoros értelemben vett felekezeti alapítványokat ezen közalapoktól; amazokat a kathol. egyház szabad rendelkezése alá visszabocsátani, ezekről, mint államjavadalmakról a parlamenti kormányzat alkotmányos követelményei szerint intézkedni. A tanulmányi alap előadójának utolsó ér-