Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-19 / 8. szám

gyónókat, melyeket az eltörlött jezsuita rend bármi jogon birt, s melyek jelenleg a tanulmányi közalapba beolvasztattak, azon legfőbb kegyúri jogunknál fogva, melylyel dicső elődeink után, mint magyar király, bírtunk, egyszersmind az 1548: 1 2. tc. értelmében is, minden haszonvételeiveljárulékaival, földjeivel stb., s bármi néven nevezhető vagyonaival, habár némelyek jelen alapító levelünkben megemlítve nem volnának is, — a többször említett tanulmányi és iskolai közalapnak oly módon és joggal, a mint azokat az eltörlött jezsuita rend használta és birta, adományozzuk és birtokába bocsátjuk; úgyszintén minden királyi jogot, melyet a jelzett összes javakban és birtokokban bármi cim alatt birtunk, vagy melyek bármely módon királyi felségünket illetnék: örök adomány és alapítvány cimmel kegyelmesen adjuk, adományozzuk és engedjük (mások jogai sérelme nélkül), azon világos kikötéssel és feltétellel azonban, hogy ugyanazon közalap a birtokon fekvő minden terhet viselni tartozik s ezen felül az egyházi javak és prépostságok után, illetőleg azok jövedelme után az illető tized a helytartótanács által kiszámíttatván, a mennyiben királyi kegyelmünkből azt el nem engednők: várerődités cime alatt a magyar királyi kincstárba beszolgáltassák ; s a mi pedig a terhek és kiadások után fennmarad, mind az a hazai ifjúság nevelésére és tudományos célokra fordittassék. Végre, valamint mi magunk ezen tanulmányi és iskolai közalapot folytonosan pártlogásban részesítjük s annak hasznait minden alkalommal előmozdítani törekszünk: úgy utódainknak is, Magyarország apostoli királyainak s Magyarország és kapcsolt részei hű karainak és rendeinek, egyházi és világi méltóságainak s bármi sorsú lakosainak kegyébe s pártfogásába kegyes indulattal s szivünk hasonló érzelmével ajánljuk. Hogy pedig királyi kegyelmünknek és jóindulatunknak, melylyel igen kedvelt magyar nemzetünk iránt viseltetünk, örök emléke fennmaradjon, ezen királyi oklevelet két példányban kia- ' dattuk, s azok közül egyikét a királyi levéltárba, másikát a tanulmányi közalap levéltárába letétetni rendeltünk. Kelt Bécsben stb." Ennyi az alapítólevél tartalma, csaknem szóról szóra áttéve, hiyen előadva és semmi lényegest abból ki nem hagyva. Most már ekkép megértve az alapító levél szavait, kifejezéseit, intentióját, tartalmát, azt mond juk, hogy a ki ezen alapitó levélből a tanulmányi és egyetemi alapnak kizárólag kath. felekezeti jellegét magyarázza ki, az nem csak elfogult, igazságtalan, felekezeti jellemét tünteti ki, hanem a hálátlanság legnagyobb vádjával bélyegzi meg a jeles királynő emlékét. A királynő ugyanis a magyar nemzet feláldozó hűségét s nagy érdemeit, hogy birodalmát fél Európa ellenében hősileg megvédelmezték s trónját biztosították, meghálálni akarván, célúi tűzte ki maga elé, hogy a kétszázados kül- és belháborúk által fejlődésében meggátolt s műveltségben elmaradt nemzetet régi virágzó állapotára felemelje. E végett legelsőbben is kath. vallás ügyeit rendezi, az érsekségeket és püspökségeket szabályozza, új püspökségeket állit, papnöveldéket alapit stb. Ezután a katonai érdemek jutalmául a Szent István apostoli király rendjét alapítja. Majd az igazságszolgáltatást és pénzügyet rendezi, az anyagi jólét emelésére új útakat készíttet, folyókat szabályoztat, a hajózást előmozdítja, a magyar tengerpartot visszakebelezi. Ezután a szellemi ügyekre fordítja figyelmét: Bécsben nemesi collégiumot alapit s ott a magyar ifiaknak külön alapítványt tesz; majd általános nevelési rendszert készíttet s ennek keresztülvitelére Magyarországon új tanintézeteket rendez; Budán egyetemet alapit stb., hol a magyar ifjak egyházi, politikai, katonai, kereskedelmi és gazdászati hivatalokra kiképeztessenek; majd az ország négy kerületében négy akadémiát állit, hogy ne kényszeríttessék az összes iíjuság Budán össze csoportosúlni; majd gimnáziumokat alapit s azokat egyöntetűen szervezi stb. stb. szóval, az egész tanügyet, tekintet nélkül a felekezeti különbségre, országosan szervezi. Hogy pedig intézményeit örök időkre biztosítsa, az eltörlött jezsuita rend ingó és ingatlan vagyonaiból, melyek az államra visszaszállottak (ad statum publicum reciderunt) országos közalapot (publicus generális fundus) alapit, „tanulmányi közalap" cim alatt, jogképeséggel felruházva az ország legfőbb kormányszékének felügyelete és kezelése alá bizza stb. stb. Most már kérdjük: vájjon józan combinatióval lehet-e azt állítni, hogy M. Terézia ezen intézményt pusztán a kath. felekezet részére tette volna; van-e csak egy szócska is az alapitó levélben a felekezeti megkülönböztetésről; nem a legnagyobb hálátlanság lett volna-e a jeles királynőtől az, ha ő az összes nemzet leiáldozó hűségét megjutalmazni akarván, hálája jótéteményéből a katholikuson kívül minden más felekezetet kizárni akart volna, holott a más felekezetűek épen úgy ontották véröket a kedvelt királynő érdekeiért, mint a katholikusok. Nádasdy hires huszárai, kik 1742-ben Bajorország meghódításánál oly kitiinő szerepet játszottak, többnyire keménynyakú kálvinisták voltak. Ez a legsúlyosabb vád lenne az alapitó királynő emlékén. M. Terézia buzeó katholica volt, nem szerette a más felekezetüeket, különösen a protestánsokat s őszintén bevallva, a protestánsok sem szerették őt,