Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-12 / 7. szám

zete, a biztosított autonomia alapján feltétlenül bir és attól kormányi intézkedés utján meg nem fosztható, és sarkalatos jogok egyenes csorbítása nélkül, magánintézetek sorába semmi körülmények közt nem helyezhető. Hasonlókép tiltakoznunk kell a törvényjavaslatban nyilvánuló minden oly törekvés ellen, mely alapitvanyaink tekintetében bárminő intézkedési jogot adna a kormánynál-:, valamint azt sem ismerhetjük el, hogy a bezárt iskolák vagyona felett a rendelkezési jog nem magát az autonom prot. egyházat illetné, mert az 1791 : 23. t. c. O Eelségét, mint legfőbb patronust emliti, ez pedig csak a kath. egyházra vonatkozik. I!y intézkedéseket s átalában olyanokat, melyek jelen nyilatkozatunk elején kifejtett elvi álláspontunkkal ellenkező alapokon nyugszanak, a magyarországi helvét és ágostai hitv. evang. egyházak mindenkor elleneztek s elleneznek, és soha megnyugvással fogadniok nem lehet. Ugyanazért szilardan ragaszkodva az emiitett, egyházunknak korábbi előterjesztéseiben is folytonosan fenntartott és megőrzött álláspontjához és sarkalatos elveihez, azon reménynyel és kéréssel zárjuk be jelen nyilatkozatunkat, hogy a biztosított jogok sértetlen fenntartása, a közművelődés sikeres előmozdítására szükséges szabadságunk érdekében és megemlékezve azon szolgálatokról, melyeket tanügyi szabadságunk alapján alkotolt tanintézeteink a hazának tettek, az egyházaink nevében előadottak figyelembe vételét s a törvényjavaslatnak azokhoz alkalmazását a mélyen tisztelt képviselőháznak ajanlani méltóztassék. Budapest, 1882. február 4. A magyarországi helvét és ágostai hitvallású evang. egyházak nevében és megbízásából : Id. b. I ay Miklós, B. Iiadoánszky Antal, főgondnok. egyetemes felügyelő. Az e. e. e gyámintézet és a „Korouhev.*' (Vége.) De vegyük magat a vádat a maga meztelen valójaban ! nézzünk a szemébe ! Tegyük pedig azt kezünkben egy békés fegyverrel: a gyámintézeti 1880 iki számadásokkal. Érdekes adatokat tartalmaznak ezek, csak olvasni kell akarni belőlök! Kiolvasható azokból, hogy mig a tiszta tótajku esperességek, a rendelkezésökre alló összegekből honi magyar-német egyhaznak (távolról sem szemrehányás ez !) segélyt egyáltalán nem juttattak, a többi esperesség már kevésbé magába elzárkózó, sőt van köztök egy, a VI. sz. kir. városi, a mely 571 frtnyi gyűjtéséből szabad rendelkezésére eső egész összegét egyhangú határozattal egy tót leányegyháznak juttatta. Nézzük a kerületi gyamintézeteket: a Bányakerület kiosztott 360 forintjából tót egyhaznak 270, mas ajkuaknak csak 90 forintot adott; — a Dunaninnen a rendelkezésére álló 280 forintból 100 irtot a pozsonyi lyceumnak, 140 frtot tót egyházaknak, — és másajkuaknak csak 40 frtot juttatott; — a Dunantul, miután a kerületek rendesen csak kerületbeli egyházaikat segélyezik, és miután e kerület (néhány ezer vend lélek kivételével) tiszta magyar-német, — azért itt tót egyház segélyezése elő nem fordul; — a Tiszai kerület 372 forintnyi segélyéből tót egyházaknak 172, magyarnak 150, németnek 50 frtot osztott Nézzük az egyetemes gyámintézet eljárását: Az egyetemes tőkének, a Eeopoldiánumnak és a G. A. egyletnek juttatott 855 frt 41 kr. levonása után maradott kiosztandó 4179 frt 42 kr; ebből kapott tót egyház: 1950, német egyház : 509 frt 6 krt, — magyar egyház: 1320 frt. 36 krt., egy vegyes tanintézet: 400 frtot = 4179 frt. 42 kr. Ezek aztán: „facta, quae loquuntur !* És vegyük a gyámintézettel kapcsolatban a G. A. egylet nálunk 20 év óta folytatott áldásos munkájának számadásos kimutatását. Nem említve az egyes kisebb összegeket, szorítkozzunk csak a feltűnő adatokra, s mondjuk, hogy : Badin, Rózsahegy, Laaz, Plavnica, Jakabfalva, Szulyó, Káinná, Sámsonháza, A.-Sajó, Puchó, Sztankóc, Szjelnica, Zarjecs, Batizfalva, Berki, Filic, Komlós, Lukavica, Megye, Szmizsány, mind tót egyházak, a gyámintézettől, de nagyobb részt a G. A. egylettől kerekszám 33 ezer forintnyi segélyt kaptak, hogy ezen egyházak közt különösen Plavnica az, melyet az illető gyámintézeti közegek ajánlása folytán egyenesen a G. A. egylet a szó betűértelmében halottaiból feltámasztott, melynek 5000 forintnyi alaptőkét teremtett, minek alapján ezen egyház, mely néhány évvel azelőtt utolso vonaglásaiban már haldokló filia volt, ma már önálló es szép virágzásnak induló anyaegyhaz. De tette mindezeket a gyámintézet és ajánlata folytán a G. A. egylet nem azért, mert tótok ezen segélyzett egyházak, hanem mert felismertetett ezen egyházakban, a »mentésnek"• égető szükségessége. Valamint hogy, a mikor arra terjeszti ki a honi gyámintézet és különösen a G. A. egylet segélyző figyelmét, hogy magyar-németajkú egyházközségeknek juttassa hálával fogadott nagymérvű segélyzését, távolról sem nemzetiségi indokok a mérvadók, hanem dönt azon kérdésre való felelet: hol van nagy veszély ? hol válik a segély produktívvá ? szélesebb körre is áldásthozólag kihatóvá ? Mert hát hiszen örvendene az embernek lelke, ha az Ur dicsősége hirdetésére kölni dom-féle templomot Zsáskóra is állithatna a gyámintezet .... de mikor ez időszerint a gyámintézet és még a G. A. egylet is nem is annyira gyám — mint inkább még csak >mentő munkát* folytatnak, akkor a rendelkezésökre álló, a közszükség aranyában még mindig csekély eszközeinek igen körültekintő számbavételével egyelőre esakis a ,mentés4

munkájára kell szoritkozniok.És uraim ott a Yag körül! ha már a gyámintézet vezérférfiai a közérzületnek kifejezést adva azt hangoztatják itt is és amott is a német honi testvérek előtt : szent kötelességünk a diasporában menteni! ott, hol a missio munkája nélkül a protestantismus évenként a lelkeknek százat ezrét vesziti! — nem hiszem — uraim — hogy