Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

deje, mióta próbálom, hogy a nehéz dolgokat könnyen felfogható szóval adjam elé és e pap negyven percig mindazt mívelte, hogy a könnyű dolgokat hogyan burkolhassa a legnehezebben érthető szavakba.' A mívelt angol középszamitásban 15,000 szót használ a beszédben vagy Írásban; ám a dorshedshirei paraszt érőt ér 400 szóval. Más szóval a míveletlen ember 40 szó közül egyet ért meg és így nem közönyös dolog, hogy a papjelölt hosszú és körmön font mondatok helyett röviden és velősen birja azokat a képzeteket kifejezni, melyeknek a hallgató eszejárásához közel kell állani. A rendszeres theologiát inkább töredékesen, gyakran összefüggetlenűl tanítják a papnevelőkben. A tanuló nem kap oly alapos áttekintést, hogy a dogmatikát a maga összhangzó egységében felfoghassa és a hitcikkek egymásközt létező kapcsolatát tisztán átértse. Nem csoda, ha a közepes felfogású lelkipásztor igen gyakran járatlan a theologiában, és nem birja megmondani, hogy egyik másik kérdésre nézve miben áll az angol egyház tana ? Innen ered az a közönséges hiba, hogy a pap híveit gyakran untig oktatja a másodrendű doctrinákra, holott az elsőrendűeket alig érinti. Némely dogmatikai mű (pl. Browne H. a ,39. hitcikk magyarázata') nagy terjedelme miatt (800 nyolcad rét lap) csak részletében használható; más (pl. Pearson kitűnő műve) oly tudós, rendszeres és nehéz a közepes tehetségű tanulóknak, mintha Hamilton (S. W.) Treatise on Quaternions vagy Boole mathematical Theory of Logik c. művét kellene tanulniok. Az egyháztörténetemből a keresztyénség első három száza és a reformatio kora a theol. intézetek kedvelt studiuma. A jelöltek sokat tanulnak a montanistákról, carpocratianokról, és más elzüllött felekezetekről, de a ' methodismus lábrakapásáról, vagy az angol egyház testvér- vagy leányegyházairól, a külföldi protest. egyházról stb. édes keveset hallanak. A theologiai morál, ez a kiválóan fontos tudomány a papnevelő intézetek mostohája, mintha a lelkipásztor működési köre messze esnék az erkölcs, a kötelesség, a törvény és a vétségek köreitől; s mintha a lelkipásztori működés java része a vallásnak, nem az élet és a magaviselet különböző köreire való alkalmazásában állana. E studium elhanyagolásából származik az anglican intő egyházi beszédek soványsága, sőt vérszegénysége, valahányszor társadalmi kötelességekre, vagy közönséges vétkek elkerülésére serkentenek. Százakra, sőt ezerekre megy azoknak az anglican egyházi szószékeknek a számuk, melyeken a jogos és a jogtalan leggyakoribb eseteiről esztendő számra nem hallhatni beható, egészséges és férfias homiliákat; holott egy gyakorlati illustratio többet ér egy sereg általános tételnél. Megjegyzendőnek tartom, hogy Cambridgeben a theol. morallal össze van kapcsolva a kasuisztika tanszéke, mely még e száz első felében is önálló volt. Az angol theologiai intézetnek van egy speciális tantárgya, az experimentális theologia, mely nem egyéb, mint a mystica theologia elveinek a gyakorlati életre való alkalmazása. Voltaképen a cura pastoralisnak a személyes vallás contemplativ és spirituális részére való alkalmazása. A theologia e része különösen a missiói iskolák növendékeire tartozik. Az anglican missionarius nevelőintézetek között első helyen áll a canterbury St. Augustinus collegium, melyben minden nemzetiségű és rangú legalább is 20 éves ifjút fölvesznek. Ez intézet az angol gyarmatok számára nevel ^missionariusokat, kiket a gyarmati püspökök józan életökért és ildomosságukért becsülnek, a mely tulajdonságok azonban kissé messzeesnek egy tarzusi Pál, egy Athanasius stb. lelkesültségétől. Az angolok tele vannak panaszszal, hogy ma már megfogyatkozott köztük is isten kiválasztottjai száma. Ez a nagy nemzet, »melynek — mint egyik irójok mondja — költészeti irodalmával terjedelemben és belértékben egyedül a régi Görögország versenyezhet; mely az elvont tudományok minden ágában sok és kitűnő gondolkodókat és fólfedezőket produkált; melynek katonái, hajósai és utazói között annyi kiváló bátorságú akadott; mely a philantropiában kitűnő úttörőkkel ékeskedik, szóval, a melynek humánus enthusiasmusa annyi és oly különböző alakban nyilvánul — a Savanarolaszerű szenteknek szűkébe van. Missionariusai a Keresztelő Jánosokat, a Bonifaciusokat, az Assisi Ferenceket, a Luthereket, a Wesleyeket megbámulják, a próféták sírjait szófüzérrel meglepő ügyesen épitik : de midőn hasonszerű vonások kifejtéséről van szó, gondolkodás-és cselekvés módjok megváltozik/*) Az egyházjogot szintén parlagon hagyják a papnevelők ; sem a canont, sem az újkori egyházjogot nem tanítják rendesen s az ifjú lelkipásztorok néha a legnagyobb botlásokat teszik e tan alapelveiben való járatlanságok miatt. Ezek az angol papnevelés főbb hiányai, melyek közül egynémelyiken egyik másik collegium valahogyan segít, de e hiányokon való közöriséges vagy rendszeres segítés alig jött eddigelé szóba. És nehezen is jöhet, valameddig meglesz a püspököknek a^ a joguk, hogy a papi pályára bocsáthatnak oly csekély miveltségű egyéneket, kik a canon egyik cikkelye szerint latin nyelven számot tudnak adni Intőkről, s ezt a bibliából vett helyekkel támogatják. Más szóval annyit tesz ez a régi' gyakorlat, hogy a.püspök nemcsak felvételi vizsgálat alól menthet fel valakit, hanem a theologiai collegium, vagy egyetemi tanfolyam végzése nélkül is ordinálhat vagy adhat licentiát. Innen van, hogy kivált az északi megyékben feles számmal kerültek az utóbbi 20 év alatt papi hivatalba oly egyének, kik nemcsak beléptökkor nem birtak volna, de talán ma sem birnának semminemű theologiai vizsgálatot letenni. A püspök a diakoni hivátalra ^rendszerint tetszése *) Contemp. Review 1879 apr. ;; v/lfira 1 ti .•'••