Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

deje, mióta próbálom, hogy a nehéz dolgokat könnyen felfogható szóval adjam elé és e pap negyven percig mindazt mívelte, hogy a könnyű dolgokat hogyan burkolhassa a legnehezebben érthető szavakba.' A mívelt angol középszamitásban 15,000 szót használ a beszédben vagy Írásban; ám a dorshedshirei paraszt érőt ér 400 szóval. Más szóval a míveletlen ember 40 szó közül egyet ért meg és így nem közönyös dolog, hogy a papjelölt hosszú és körmön font mondatok helyett röviden és velősen birja azokat a képzeteket kifejezni, melyeknek a hallgató eszejárásához közel kell állani. A rendszeres theologiát inkább töredékesen, gyak­ran összefüggetlenűl tanítják a papnevelőkben. A ta­nuló nem kap oly alapos áttekintést, hogy a dogmati­kát a maga összhangzó egységében felfoghassa és a hitcikkek egymásközt létező kapcsolatát tisztán átértse. Nem csoda, ha a közepes felfogású lelkipásztor igen gyakran járatlan a theologiában, és nem birja megmon­dani, hogy egyik másik kérdésre nézve miben áll az angol egyház tana ? Innen ered az a közönséges hiba, hogy a pap híveit gyakran untig oktatja a másodrendű doctrinákra, holott az elsőrendűeket alig érinti. Némely dogmatikai mű (pl. Browne H. a ,39. hitcikk magyarázata') nagy terjedelme miatt (800 nyolcad rét lap) csak részletében használható; más (pl. Pear­son kitűnő műve) oly tudós, rendszeres és nehéz a kö­zepes tehetségű tanulóknak, mintha Hamilton (S. W.) Treatise on Quaternions vagy Boole mathematical Theory of Logik c. művét kellene tanulniok. Az egyháztörténetemből a keresztyénség első három száza és a reformatio kora a theol. intézetek kedvelt studiuma. A jelöltek sokat tanulnak a montanistákról, carpocratianokról, és más elzüllött felekezetekről, de a ' methodismus lábrakapásáról, vagy az angol egyház testvér- vagy leányegyházairól, a külföldi protest. egy­házról stb. édes keveset hallanak. A theologiai morál, ez a kiválóan fontos tudomány a papnevelő intézetek mostohája, mintha a lelkipásztor működési köre messze esnék az erkölcs, a kötelesség, a törvény és a vétségek köreitől; s mintha a lelkipász­tori működés java része a vallásnak, nem az élet és a magaviselet különböző köreire való alkalmazásában ál­lana. E studium elhanyagolásából származik az anglican intő egyházi beszédek soványsága, sőt vérszegénysége, valahányszor társadalmi kötelességekre, vagy közönsé­ges vétkek elkerülésére serkentenek. Százakra, sőt eze­rekre megy azoknak az anglican egyházi szószékeknek a számuk, melyeken a jogos és a jogtalan leggyakoribb eseteiről esztendő számra nem hallhatni beható, egész­séges és férfias homiliákat; holott egy gyakorlati illus­tratio többet ér egy sereg általános tételnél. Megjegy­zendőnek tartom, hogy Cambridgeben a theol. moral­lal össze van kapcsolva a kasuisztika tanszéke, mely még e száz első felében is önálló volt. Az angol theologiai intézetnek van egy speciális tantárgya, az experimentális theologia, mely nem egyéb, mint a mystica theologia elveinek a gyakorlati életre való alkalmazása. Voltaképen a cura pastoralisnak a személyes vallás contemplativ és spirituális részére való alkalmazása. A theologia e része különösen a missiói iskolák növendékeire tartozik. Az anglican missionarius nevelőintézetek között első helyen áll a canterbury St. Augustinus collegium, melyben minden nemzetiségű és rangú legalább is 20 éves ifjút fölvesznek. Ez intézet az angol gyarmatok számára nevel ^missionariusokat, kiket a gyarmati püspökök józan életökért és ildomos­ságukért becsülnek, a mely tulajdonságok azonban kissé messzeesnek egy tarzusi Pál, egy Athanasius stb. lelke­sültségétől. Az angolok tele vannak panaszszal, hogy ma már megfogyatkozott köztük is isten kiválasztottjai száma. Ez a nagy nemzet, »melynek — mint egyik irójok mondja — költészeti irodalmával terjedelemben és belér­tékben egyedül a régi Görögország versenyezhet; mely az elvont tudományok minden ágában sok és kitűnő gondolkodókat és fólfedezőket produkált; melynek ka­tonái, hajósai és utazói között annyi kiváló bátorságú akadott; mely a philantropiában kitűnő úttörőkkel ékes­kedik, szóval, a melynek humánus enthusiasmusa annyi és oly különböző alakban nyilvánul — a Savanarola­szerű szenteknek szűkébe van. Missionariusai a Keresz­telő Jánosokat, a Bonifaciusokat, az Assisi Ferenceket, a Luthereket, a Wesleyeket megbámulják, a próféták sír­jait szófüzérrel meglepő ügyesen épitik : de midőn hasonszerű vonások kifejtéséről van szó, gondolkodás-és cselekvés módjok megváltozik/*) Az egyházjogot szintén parlagon hagyják a pap­nevelők ; sem a canont, sem az újkori egyházjogot nem tanítják rendesen s az ifjú lelkipásztorok néha a legnagyobb botlásokat teszik e tan alapelveiben való járatlanságok miatt. Ezek az angol papnevelés főbb hiányai, melyek közül egynémelyiken egyik másik collegium valaho­gyan segít, de e hiányokon való közöriséges vagy rendszeres segítés alig jött eddigelé szóba. És nehe­zen is jöhet, valameddig meglesz a püspököknek a^ a joguk, hogy a papi pályára bocsáthatnak oly csekély miveltségű egyéneket, kik a canon egyik cikkelye sze­rint latin nyelven számot tudnak adni Intőkről, s ezt a bibliából vett helyekkel támogatják. Más szóval annyit tesz ez a régi' gyakorlat, hogy a.püspök nemcsak fel­vételi vizsgálat alól menthet fel valakit, hanem a the­ologiai collegium, vagy egyetemi tanfolyam végzése nélkül is ordinálhat vagy adhat licentiát. Innen van, hogy kivált az északi megyékben feles számmal kerül­tek az utóbbi 20 év alatt papi hivatalba oly egyének, kik nemcsak beléptökkor nem birtak volna, de talán ma sem birnának semminemű theologiai vizsgálatot letenni. A püspök a diakoni hivátalra ^rendszerint tetszése *) Contemp. Review 1879 apr. ;; v/lfira 1 ti .•'••

Next

/
Thumbnails
Contents