Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

és belátása szerint bocsátja a jelentkezőket ; azonban ha az illető theologiai nézeteivel, kegyességével stb. meg van elégedve, promoveálhatja lelkipásztori hivatalra is. E tekintetben legújabban némi javulás történt, mennyiben a püspökök közül többen késznek nyilatkoztak az egyetemi theol. tanfolyam végzéséről való bizonyítványok érvényességét elismerni. A püspökök előbb említett, ma már abusussá vált szokás jogában az a princípium van kifejezve, hogy a tudós theologus és az oktató lelkipásztor két különböző egyén. Innen magyarázható az a gyakorlatias iránya némely papnevelő intézetnek, hogy az ó-szövetséget nem a héber eredetiben, hanem a bevett angol fordításban olvastatja, tanultatja, mint a mely elegendő a sikeres prédikálásra, catechizálásra, sőt vitatkozásra is. Közönséges lelkipásztorra nézve — úgymond az elébb említettem egyházi iró — sokkal nagyobb értékű az, mint az ó-szövetség négy—öt kiválasztott könyvének szövegkritikával kisért s tűrhető folyékonysággal történő olvasása. Hiszen a biblia oxfordi jegyzetes kiadásában ma már megvannak a szöveg nevezetes varians lectiói és a helyesebb fordításra szükséges adalékok.*) Felmeri Lajos. Nyilt levél Görömbei Péterhez. Édes barátom! A ,Prot. Egyh. s Iskolai Lapban4 megjelent gyűlési tudósításodnak azt a részét, mely G. J. és S. 1\ hanyag tanítók elmozdítására vonatkozik, szó nélkül nem hagyhatom ; nem, különösen azért, mivel engemet abban sajátságosan érintesz, s úgy tüntetsz fel, mint ki számot nem vetve a körülményekkel „hipphopp* mesebeli dolgokat akarnék keresztül vinni, s varázsvesszővel akarnám előteremteni a semmiből azt a büvasztalt, mely a népnevelés szánandóan elhanyagolt ügyének, egy pillanat alatt megadhassa a szükséges tápszereket I Hogy gyűlési tudósításodban mi oknál fogva rántasz elő engemet mintegy üstökömnél fogva, s mi oknál fogva beszéltetsz engemet mintegy tollad alá: erre én tetőled feleletet nem kérek, mert hiszen kiki saját szemüvegén mórlegeli a dolgokat, a szerint itéli meg az egyéneket s cselekményeket, s ha én azt akarnám, hogy másoknak elveim, gondolkodásom felőli téves véleményét megcáfoljam, talán egyebet se kellene tennem, mint folyvást hasztalan vagdalni a levegőt. Haúem ki kell jelentenem e pontnál afeletti csodákozásomat: mikép történhetik az, hogy te, ki hosszú éveken keresztül, terjedelmes cikkeidben kis és nagy, egyházi- és világi lapokban az unalomig sürgeted a nevelésügy felvirágzását, most egyszerre elfordulva a régi zászlótól, mintha a reakció terére akarnal lépni, oly ügyet veszesz pártfogásod alá, mely teljesen tarthatatlan, s hogy célodat még is ugy ahogy elérd, oly váddal illeted egyh. megyénk kormányzó testületét, melynek ina*) Ugyanott Jj 1. : gad is tagja vagy, — melynek horderejét lehetetlen, hogy igazán elgondoltad volna. Te ugyanis ugy tünteted fel az egyházmegyét, mint a mely 25—30 éves tanítókat, minden igaz ok nélkül kenyér nélkül hagyni törekszik, nem gondolván azzal, ha azok aztán koldusbottal indulnak peregrinálni. Igen szép az a humanismus és ugyan feledted-e, hogy ezt épen a legközelebbi gyűlésen gyakorolta is egyházmegyénk egy elaggott tanító iránt, ki aggkori gyengesége miatt nem képes többé a tanításra s épen ezért csekély jövedelmű egyházából jobban jövedelmező egyházba tétetett, hogy maga mellett segédet tarthatván, agg korát nyugalomban tölthesse el; de midőn oly tanítók érdekében jajdulsz fel a humanismus hangján, kik évek hosszú során keresztül folyvást intve, figyelmeztetve, sőt dorgálva is voltak, kiknek több ízben meg volt mondva, hogy ha még egy év alatt javulást, szorgalmat nem mutatnak, elvesztik hivatalukat, nem tartom egyébnek, mint oly irálygyakorlatnak, mely távol áll az igazságtól s mely egész egyházak jövő reményeiről, kikidőről-időre szellemi törpeségben, szánandó tudatlanságban maradnak — felejtkezik meg. Avagy nem tudnád te azt, mi előtted számtalanszor ismételve lett, hogy védenceidnek bizony elégséges idő volt engedve arra, hogy magukat megjavítsák ? hiszen az 1877-dik év óta folyvást intve, figyelmeztetve lettek a szabályszerű latogatóság által. Nem tudnad-e, hogy mult évben egyházmegyeileg voltak megdorgálva s uiost reájok már a harmadik fokú büntetés vagyis az elbocsátás következett ? s ha mindezen intéseknek, dorgálásoknak annyi eredménye lett, hogy a tantervnek V9

-ed részét sem vitték keresztül, hogy egyike az elmozditottaknak még maga sem tudja a 4 alapmiveletet! Ugyan mondd meg édes barátom, lehet-e ily körülmények közt könnyelműséggel vagy gondatlansággal vádolni az egyházmegyét, hipp-hopp törekvésekkel annak esperesét ? Vagy igen! Hiszen kifejezést adsz elveidnek ! Először is azt mondod, hogy átmeneti időket élünk s ezekre tekintettel kell lenni! Ugyan mióta éljük mar ez átmeneti időket ? Ismerem az efféle szólamokat! 1 la a községi elöljáróságról van szó, akkor ott van mentő köpenyegnek a nép szegénysége ! Ha a tanitók nem tanítanak, s égbekiáltó hanyagsággal gyalázzak meg a tanitói testületet, terjesztik a tudatlanságot: akkor ott van fedező köpenynek az általános szólam : átmeneti kort élünk ! Hat csak hadd takargassák a hibákat, hiányokat, visszaéléseket a kiknek tetszik, azonban megvallom, hogy ezek között még a humanizmus szempontjából is fáj Görömbei Pétert látnom. Másik indokod, mely vádnak is beillik, az, hogy az egyházmegye kellő vizsgálat nélkül, szabály- és alkotmány-ellenesen bocsátotta el az illetőket hivatalukból, mert te magad részéről a szabályszerű látogatóság eljárását vizsgálatnak nem tartod, mert az egyebet