Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

A mű Zelenha Pál bizottsági tag és egyházkerületi jegyző tollából került ki, mely körülmény már magában véve biztosítékul szolgál a sikerre nézve. A dolgozat, — mely 146 lapon, nagy negyedrét alakban jelent meg, — 631 cikkből áll s az egyház szervezete, fentartása, igazgatása, az egyház törvénykezése, oktatásügye, az egyház tisztviselői, általános intézkedések, esküminták és függelék című fejezetekben szabályozza az egész egyházi életet. Hogy a szerző nemcsak terjedelmes és beható, de alapos művel is ajándékozta meg egyházát, a források nagy számából is következtethetjük, melyeket a coordinatió elkészítésénél tanulmányozott és használt. Mindazon műveket felhasználta, melyekből kitudható volt, rnint vélekedett és rendelkezett a hazai ev. egyház a távol és közel múltban, időnként önmaga felett. Az ide vonatkozó művek következők : Corpus Synodorum evangelicorum, Dr. Szeberényi Jánostól; A budapesti zsinat története és cánonai, Szeberényi Andortól ; Az egyház alkotmánya, zsinati tárgyalásra, Blázy Lajostól; Az egyetemes gyűlési bizottságnak, egyházrendezését tárgyazó javaslata 1845-ből; Zsinati előmunkálatok, kiadva Dr. Szeberényi Gusztávtól és erre a bánáti, zólyomi, gömöri esperességeknek és a tiszai kerületnek biráló és módosító javaslatai; az Entwurf 1856-ból; a Pátens és a miniszteri rendelet 1859-ből; az erdélyi ev. Landeskirche rendezete 1862-ből; a bányakerületi utasítások 1868-ból; a dunántúli rendszer 1876-ból; a dunáninneni rendtartás 1879-ből; A magyar ref. egyház szervezetére vonatkozó törvényjavaslat, Tóth Sámueltől, 1878; A köznevelés és oktatás szervezetének szabályzata az egyetemes conventi bizottság által javasolva, 1879; végre a hazai törvények és kormányrendeletek, vonatkozással az oktatásügyre, perrendtartásra stb. Ezen forrásokon kivül még tekintetbe veendő lesz a későbben megjelent uj büntető törvény, melynek intézkedései egyházunk viszonyaira, jogaira és kötelességeire befolyás nélkül maradni nem fognak. Ha azon hir valósulna, miszerint a legközelebbi jövőben a facultativ polgári házasságra és a középiskolákra vonatkozó törvények szintén létrejönnek : akkor egyházi rendezetünket ezen uj törvények is módosítni fogják. A fentebbiekkel kapcsolatban nem mulaszthatom el, hogy lelkészeinket, tanárainkat, néptanítóinkat és általában egyházunk tagjait ne emlékeztessem kerületünk azon határozatára, mely az 1880. évi, Dobsinán tartott gyűlésünk jegyzőkönyvének 7. pontjában következőképen nyert kifejezést: „Hogy pedig a rendezet megállapítása és életbeléptetése már a legközelebbi egyházkerületi gyűlésen véglegesen eszközölhető legyen, az esperességek a magok körében az egyházaknak nyilatkozattételre záros határidőt fognak kitűzni, az egyes egyházak észrevételeiből és nyilatkozataiból esperességi tárgyalásban összeállított nézetet pedig az 1881 -ik év junius hava 1 5-ikéig főtisztelendő superintendens úrhoz beterjeszteni, mire az összes esperességek elnökségeiből és a rendezet elkészítésében eljárt tagokból alakult nagyobb bizottság, az esperességek munkálataiból összeállított végjelentést fog az egyházkerületi gyűlés elhatározása s szentesítése alá terjeszteni.* Az előttünk fekvő mű igen helyes irányelvek szerint, nagy lelkiismeretességgel készült s így annál könynyebb lesz vizsgáló és biráló munkánk, de okvetlenül szükséges, hogy a bírálatokat elkészítsük, mert hiába, több szem többet lát, s mert ezen rendezetben évtizedekre kijelöltetik ismét az ut, melyen mozognunk és haladnunk kell. Óhajtandó, hogy a többi kerületek is tervezett rendezetünket figyelmökre méltassák. I la itt is ott is, közös megállapodás alapján, a rendezet elfogadhatónak találtatnék : egyházunk kerületei, különböző, sőt ellentmondó rendezeteiknek labyrinthusából szabadulnának s biztosabban haladnának a fejlődés közös célja felé. Weber Samu. Karácsony estéje a prot. árvaházban. Az emberbaráti szeretet s a protestáns jótékonyság hagyományos szelleme, a gyermekek ünnepét az idén sem hagyta elmúlni anélkül , hogy árvaházunk lakóival ne éreztette volna a szülői szeretetet pótló gyöngédséget és gondoskodást, s ne hozta volna meg magának azt a nemes élvezetet, hogy örvendezni lássa a szerencsétleneket, feledtetve velők, hacsak egy pillanatra is, szomorú helyzetüket. Az ünnepet, melyen a két protestáns egyház számos előkelő férfi- és nőtagja volt jelen, az árvák csinos karéneke nyitotta meg. Az utolsó ütemek elhangzásával Győry Vilmos lépett a szószékre, s rövid ima után áttérve költői szépségű beszédjére, szavait, — melyeket itt saját gyorsírói jegyzeteink nyomán kivonatosan közlünk, -— e szép hasonlattal kezdé : »Vihar zúgott egykor végig, — úgymond — egy tájékon, mely viharnak nagy volt romboló ereje és pusztító dühe. Fákat kidöntött, bokrokat kiszaggatott, letépte és messze elhordta és elsodorta a leveleket, virágokat, ágakat. Sok az ágak közül elveszett, elhordatva a sivatagba, a kietlen pusztákra, s csak kevés részesült azon kiváló szerencsében, abban a boldog sorsban, hogy megmaradjon. Volt ugyanis egy jószivii és gondos földbirtokos, ki megparancsolta kertészének: Eredj, úgymond, szedd össze, gyűjtsed, ültesd el és viseld gondjukat, hogy majd egykor fává növekedjenek, virágozzanak és gyümölcsöt hozzanak, s áldhassák azok, kik árnyékukban megnyugosznak, iiditő gyümölcseiket élvezik. Mit gondoltok, kedves gyermekeim, midőn a kertész ura parancsát teljesíté s megvédelmezte az ágacskákat minden veszedelemtől: melyiknek volt kedvesebb sorsa, annak-e, amelyiket a szélvész a pusztára vitt, vagy annak-e, amelyiket a hű kertész gondos keze a kertben elültetett? Az a zivatar, mely átzúgott ama vidéken, a sors