Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

nehéz csapása volt, mely nem egy családban kitörte a család törzsökét, és szétszórta az egykor viruló fa gyönge ágait. Egyiknél a gondviselő apát, másiknál a szerető édes anyát is elragadta, s maradtatok árván, gondviselő nélkül a nagy világban, e kietlen pusztában. Csak ti kevesen vagytok ama szerencsések, boldogok, kiket a megváltó Jézus a keresztyéni szeretetre bizott. Ez az a kertész, ki átültetett benneteket ide a nap heve, a zordon fagy ellen, szerető hű szivek közé, hogy sorsotokról gondoskodjék. A keresztyéni szeretet alkotta ezt ama Jézus nevében, ki mondá : „Az, ki inniok ád a kicsinyeknek, ha csak egy pohár vizet az én nevemben, mintha én nekem cselekednék/ Itt megvédelmez benneteket a hűség és gondosság minden vész és minden csapás ellen; itt mindenkinek legfőbb gondja az, hogy egykor képesekké tegyenek benneteket arra, hogy hazátoknak hű és érdemes polgárai legyetek, hogy egykor titeket is, mint ama megóvott fákat, mások áldhassanak. Es e szeretet kiváltképen e mai szép napot, karácsony áldott és boldog estéjét választotta ki azon célból, hogy magát teljes hűségében és egész nagyságában kimutassa. Ha szétnéztek, édes gyermekeim, jóltevőitek sűrű sorain : ezek azok, kik Jézus szent nevében titeket ide felfogadtak, és ama gondos kertész hűségével benneteket ápolnak. Ezeknek otthon is vannak ilyen kis leányaik, fiaik, kiknek számára boldog estvét akarnak szerezni ; de saját gyermekeiket másod sorba helyezték, hogy először nektek szerezhessenek örömöt; elsiettek ide hozzátok, hogy először a ti szemeitekben lássák föltűnni az öröm csillogó könnyeit, s a karácsonyfa gyertyáinak vidám lobogását. Nagy az a boldogság, mely nektek osztályrészül jutott. De midőn ily nagy a boldogság, nem szabad elfelejtenetek, hogy szent egyszersmind a kötelesség is, hogy hálával fogadjátok azt, amit nektek ama hű kertész nyújt. Hálátok necsak addig tartson, mint a karácsonyfán ragyogó gyertya ; hanem minden ilyen szent ünnep mélyebben vésse szivetekbe a hála érzetét, melyet az életbe vigyetek ki magatokkal. Legyen e nap, kedves gyermekeim, nem csupán és egyedül az örömnek, vagy gondtalanságnak napja rátok nézve; hanem, mint keresztyén gyermekekhez illő, legyen ez a buzgó hálaadásnak szent és komoly napja is. A hálának napja azon hű szivek iránt, kik hozzátok az egész esztendőn keresztül mindig egyenlőn jók voltak és maradtak, kik részéről e mai nap nem egyedüli napja a szeretetteljes gondviselésnek, kik az esztendő minden napján jósággal vesznek körül benneteket. És a hála mellett ugy lesz ez az est ünnep igazán, ha egyszersmind szent föltétel napja, a magatok megvizsgálásának napja lesz, ha fölvetitek magatokban azt a kérdést: mennyire voltam érdemes azon jóságra, melylyel elhalmoznak ? Tudom, hogy gyermekek vagytok csak, de azt is tudom, hogy a legnagyobb rész közületek képes ezen kérdés föltevésére. Vizsgáljátok meg magatokat, kedves gyermekeim, mert csak akkor lesz e boldog nap igazán szent ünneppé, ha a karácsony est örömei mellett an' nak szent kötelességeit is híven teljesítitek.4 A német szónoklatot Doleschall Sándor, a helybeli ev. hitközség német hitszónoka tartotta. Ő is élénkszínekkel ecsetelte a valódi árvák szomorú, elhao-vatott sanyarú sorsat, s feltüntette, mennyire szerencsések azok, kik e ház falai között, gondos, szeretetteljes ápolás mellett tanulhatnak, képezhetik magokat. A bezáró karének végeztével szétoszlott a kis se reg. Két hosszú asztal volt a két terem közepén, egyik a fiuk, másik a leányok számára, két, a tetőig érő, ragyogó nagy fával , az asztalok tele játékokkal, édességgel, könyvekkel stb. stb. A falak mellett lévő asztalokat pedig ruhanemüek, élelmi szerek nagy halmaza foglalta el. A gyermekek örömrepesve zsibongtak az aszí talok körül. Mi pedig egydarabig gyönyörködve bennök, véghetetlen megelégedéssel, magasztos érzelmek közt távoztunk az öröm és boldogság hajlékából. B. J. A soproni eset a kir. táblán. Lapunk közelebbi számaiból ezen esetet olvasóink ismerhetik s emlékezhetnek arra is, hogy a soproni járásbiróság marasztaló határozatát a soproni plébános és káplánja, úgyszintén a kir. ügyész fölebbezték a kir. táblához. A budapesti kir. tabla I. bűntető tanácsa Vajkay Károly alelnök elnöklete alatt december 28-kán tárgyalta ezen ügyet. Előadó Dr. Andrásovits Béla, a tanács harmadik tagja Dr. Neuberger Ignác volt. Hosszabb tanácskozás után a következő ítélet hozatott : »Az első biróság Ítéletének megváltoztatásával ád lottak a vád és annak következményei terhe alól felmentetnek ; az anyakönyv kiigazítására vonatkozó rendelkezés pedig hatályon kívül helyeztetik. Indító okok: A vád megbirálásánál figyelembe kell venni a kihágásra vonatkozó büntető intézkedések elemeit s itt a következő kérdések merülnek fel : 1-ször: a keresztség bir-e azon hatással, hogy nemcsak a keresztyén egyház, hanem valamely speciális felekezet tagjává válik általa a megkeresztelt ? E kérdést a tábla nemmel dönti el; mert a keresztelésnek, melyet nemcsak lelkész, hanem más is teljesíthet, azon hatása van, hogy általa a megkeresztelt nem egyik vagy másik felekezetnek, hanem a nagy keresztyénség egyetemének válik tagjává ; 2-szor: ha a lelkész a megkereszteltet az anyakönyvbe bevezeti, meghatározta-e ezzel a megkeresztelt vallásfelekezetét? E kérdésre is „nem* a felelet ; mert az anyakönyv nem csupán vallásfelekezeti rendeltetés szempontjából, hanem első sorban állami átruházott hatáskörben vezettetik a születés ténye és ideje igazolására s azután arról, hogy megkereszteltetett az újszülött.