Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-12-04 / 49. szám

gyermek mindig törvényes; ha pedig házassági bizo­nyítvány nincs, mivel még törvényes házasság nem köt­tetett : a gyermek törvénytelen. Ily szempontból fogván fel az emiitett ministeri rendeletet, azt hiszem, hogy az ,A vadházasságban élő törvényes férjű nő gyermekének anyakönyvezésénél® igen nagy és hasznos szolgálatot tesz, mert kezemben egy hiteles anyakönyvi kivonattal, nem a világ közvéleménye után indulok el, — mely igen könnyen csalódhatik, — hanem okirat alapján és eszerint végzem be jegyzése­met, — a midőn tettemért sohasem vonhatnak felelős­ségre, mig másként járva el könnyen verembe eshetem. Igy én, bármikor hozzanak hozzám keresztelés végett gyermeket, ha mindjárt törvényes férjétől külön élő nőnek világ szerint más férfitól származott gyermeke volna is, — megkeresztelem, s ezután kezembe véve a bekövetelt esketési bizonyítványt: apául, az illető rovatba, a bizonyítványban szereplő férfiút, — mint a nő törvényes férjét vezetem be, a gyermeket törvényesnek, s egy­szersmind a jegyzet rovatba megjelölöm (de nem csak ilyennél, hanem mindeniknél,) hogy itt, ekkor kötött házasság alapján, s ezt is azért, hogy később is tudjak mire hivatkozni: mért irtam törvényesnek a gyermeket. S ha talan eljárásom ellen a közvélemény, illetve a törvényes férj szót emelne, s azt, — mint Tömösközi úr is — jogtalan és igazságtalan cselekménynek nyil­vánítaná, akkor a jogaiban talan megsértett férjt a tör­vényes útra utasítom ; kimondván neki, hogy a nő ellen megindított való per befejezése után, — mint nejétől törvényesen elválasztott férj, hatóság utján a nevére írt törvényes gyermeket törvénytelennek nyilváníttat­hatja s az anyakönyvet kijavíttathatja. Igy ő maga törvé­nyes uton keresheti jogát, engem pedig véd a törvényes házassági bizonyítvány. De azt mondhatná valaki : hiszen ez ugyanazon eljárás, mint amit Marjai úr tesz. Igaz, — csakhogy mégis van eljárásunk közt némi különbség. Mert lássuk, mit mond Marjai úr: ,A férjétől külön élő asszonynak mas férfitől származott gyermekét az anyakönyvbe a törvényes apa neve alatt vezetem be s egyedül a jegy­zet rovatban tüntetem ki, hogy e gyermek törvénytelen származású* . . . Kérdem, correct eljarás-e ez? ... Egy ugyanazon gyermeket, ugyanazon helyen törvé­nyesnek, de egyszersmind törvénytelennek is nyilvánítani lehetséges-é ? Voltaképen az egyik tettével a másiknak sirjat assa meg. Mert midőn azt mondja, hogy a gyer­mek törvényes is meg törvénytelen is; ezzel mintha semmit sem irt volna be az illető rovatba, mivel a gyer­mek sem nem törvényes, sem nem törvénytelen. Nem törvénytelen, mivel apjaul ott szerepel a nő törvényes férje, de nem is törvényes, mert viszont ott van a jegyzet rovatban a törvénytelen kifejezés ; mar pedig a jegyzet rovat is csak oly rovata az anyakönyvnek, mint a többi; s igy voltaképen hamis anyakönyvi bejegyzést végez. Ne hímezzünk, ne hámozzunk tehát, hanem jegyez­zük be a férjétől külön élő asszonynak más férjétől született gyermekét is az anyakönyvbe törvényesnek a házassági bizonyítvány alapján, úgy, mintha férjével együtt élne — meg lehetünk győződve, hogy a sértett férj, ha csakugyan sértve van, — keresni fogja jogát, s eszkö­zölni minél előbb az elválást, — vagy a növeli kibékü­lést; s az erkölcsiség emelésére mind kettő jótékony leend. — Mi pedig nem fogunk mindig remegni; mint mikor törvénytelennek jegyeztük be a gyermeket, hogy vájjon nem fogja-é épen az általunk jogaiban oly nagyon őrzött és védett törvényes férj fejünkre olvastatni az 1879. évi XE. t. c. 60. §-át, — mely szerint: »Egy hónapig terjedő elzárással és háromszáz fo­rintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő azon anya­könyvvezető : »Aki az állam törvényei szerint érvényes házas­ságból született gyermeket, — noha e körülményt tudta, — az anyakönyvbe, — mint az állam törvényei szerint törvényest be nem vezeti*. És hogy ez megtörténhetnék, erre nézve a 70 előtti évekből, — megyénkben történt egyik lelkész esetét mondom el, melyet egyik kedves főnökömtől hallottam. Megyénk X. . . . falujában a 60-as években egy fiatal pár kelt egybe. Egy ideig csendes béke lakozott a családi tűzhely körül, melyet azonban csakhamar zi­vatar váltott fel, s a zivatar eredménye a háziboldogság teljes feldulása vala. A férj, ki egybekelés alkalmával házhoz állott, — a vihar után szülőföldére a nyolcadik­határban lévő faluba tért vissza, magára hagyva törvé­nyes nejét. A nő csakhamar megvigasztaltatta magát egy helyben lakó erőteljes férfival, kivel vadházasságot kezdett. Ezen vadházasságnak gyümölcse egy életerős, virgonc gyermek lett. A gyermeket keresztelés végett paphoz viszik, a ki megkeresztelve, — a világ közvéle­ménye után s a maga meggyőződéséből is, — (mivel a törvényes férjről három év óta hirt sem hallottak), a gondozására bízott anyakönyvbe, törvénytelennek jegyzé be. S ezzel, mint a ki legjobban cselekedett, nyugodt lelkiismerettel folytatta minden napi munkáját. De imé mi történik 1 Néhány év múlva, — a pár év előtt nemes harag­gal egymást elhagyó férj és nő, — megbánva elhirte­lenkedett tettöket, — kibékülnek, és, mintha mi sem történt volna, — csendes békében töltik napjaikat. Csak egy vala, mi a nőt aggasztá, s ez: a törvénytelennek anyakönyvezett gyermek sorsa. S egyszer megcirógatva férjét, töredelmes bűnbánattal feltárja előtte lelke nyug­talanságát, és mézes-mázos szavaival rá veszi férjét, hogy fogadja sajat gyermekének az árvát s nyilváníttassa tör­vényesnek. Ime a férj ámul s bámul, nem, mintha az esetet nem tudná, hanem azon, hogy az ő törvényes ne­jének miként lehetne törvénytelen gyermeke. S azonnal fut a paphoz, hogy kérdőre vonja. A pap nem is sejtve a feje felett tornyosuló vihart, — jó lélekkel s szelid nyugalom­mal előadja indokait, hogy miért irta a gyermeket tör-

Next

/
Thumbnails
Contents