Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-20 / 47. szám
Révész Bálint is barátja a lelkészek fizetése megállapításának, de attól tart, hogy a minimum megállapításával sok e. község elpusztul. De ha meg kellene lenni, inkább az e. megyékre bizná e megállapítást, csak megerősítés végett terjesztessék fel a kerülethez. Kun Bertalan a kerületeket bizná meg. Ha egyik egyházmegyében több lenne a minimum, mint a másikban, itt is igyekeznének amazzal egyenlőre leszállítani. Náluk az egész kerületre nézve 600 frt. A mely községek ezt nem bírták meg: affiliáltattak. A végrehajtás nem járt semmi nehézséggel. Fejes István szerént a minimum kérdésénél nemcsak a papok, hanem az egyházak érdekeit is tekintetbe kell vennünk. Ha az egyházmegyére bizzuk a megállapítást, hol a papok az uralkodók, félő, hogy saját érdekeik tulhajtása sok egyház affiliálását vonná maga után, a mibe pedig az egész egyháznak beleszólási joga van. O az egyházkerületekre bizná, habár oly fontos kérdésnek tekinti, hogy érdemes volna, mielőtt a zsinat benne határozna, bizottság elé utasítani. Benkő János szintén az egyházak érdekében emel szót. Náluk ugyanis sok oly egyház van, a hol a papi hivatal fentartasa nemcsak vallási, de politikai, nemzetiségi okból is szükséges. Ily helyeken még a minimumot sem birják fizetni. Az ily kis községek életét csak a domestika biztosíthatja. Pap Gábor azokkal van egy véleményen, kik az ügyet az e. kerületekre bízzák. Különben is jogukban áll a kerületeknek, hogy egyik e. megyében magasabbra vegyék e minimumot, mint a másikban. Hegedűs szerént a zsinat nem határozhat mást, mint hogy e minimum megállapítása az egyházkerületekre tartozik. A minimum alól lesznek kivételek az oly egyházak kedvéért, melyeknek affiliáltatása nemzeti érdekbe ütközik. Vályi Lajos e kérdésnek a domestikával együttes tárgyalását kéri. Ráday Gedeon gr. : Egész egyházunknak égető s nehezen megoldható kérdése ez. De épen azért ovatosan járjunk el benne. A minimum megállapítása lehet áldásdús, lehet veszedelmes is. Célszerűnek látná, hogy megindíttassék itt a zsinaton, de mig az egyházmegyék elő nem sorolják, hogy melyek a missió-szerű egyházak, nem lehet benne határozni. Ha lesz erős domestikánk : e kérdés akkor oldható meg legcélszerűbben. Egyet azonban kimondatni kiván, hogy az egyházmegyék buzgalma az egyházkerület controleriája alá tartozzék, nehogy tulcsigázzák a minimumot. Szász Béla azt hiszi, hogy e kérdés szavazással nem dönthető el, mert e kérdés a zsinat elé nem tartozik. Az alkotmánytervezetben kimondottuk az 55. §-ban, hogy a lelkészek fizetésének megállapítása az egyházkerületek jogkörébe tartozik. A zsinat a 102. § szerént csak felügyel arra, hogy tisztességes fizetésök legyen a hivatalnokoknak. Óhajtaná, ha az indítványozók vissza vennék indítványukat, ha nem veszik, napirendre térést indítványoz. Véghely Dezső szerént mivel a kérvény nemcsak a minimum, hanem a szolgálmányolc megváltatására is vonatkozik, óhajtaná, ha a bizottság elé adatnék. Körmendy szerént azon megállapítások, melyekre Szász Béla hivatkozott, nem zárják ki, hogy a zsinat ne foglalkozzék e tárgygyal, mert ha ez utasítja az ügyet a kerületekhez, nagyobb sulylyal bir az ügy, mert mintegy eleve sanctionálja a kerületek ez irányban hozandó határozatait. Tegyék át tehát a megyékhez az ügyet, hogy azok az e. megyék viszonyainak tekintetbe vételével döntsék el mind a két kérdést. Nagy Péter az eltérő vélemények összeegyeztetésére a következő indítványt terjeszti elő. »A lelkészi javadalmaztatás minimumának meghatározása, mint szintén az egyházi közmunkák megváltása módozatának megállapítása, az egyházmegyék kihallgatásával, az egyházkerületek joga. * Ez indítvány elfogadtatván, következett a lelkészválasztási szabályzat tárgyalása. Horváth Mihály felolvastatni kéri, s hogy azután kezdessék csak meg az általános tárgyalás. Nagy Péter elnök szerént, ki levén nyomatva, felolvasottnak tekinthető. Felolvasottnak tekintik. Beöthy Zsigmond : A lelkészválasztás kérdése igen fontos, mert ez idézi elő a legtöbb összeütközést. Ugyanazért óhajtaná, ha közmegnyugvásra intéztethetnék el. De ezt nem látja a benyújtott javaslatban. Nem látja benne biztosítva a választás szabadságát, az érdemesebb lelkészek előléptetését s a segédlelkészek rendes lelkészszé tehetését kellő mértékben biztosítva.Indítványozza, hogy ezen szabályzat el ne fogadtassék, hanem adassék vissza a bizottságnak, melyhez ujabb tagok jelölendők ki. A bizottságnak feladatául tűzessék, hogy az erdélyi lelkészválasztási szabályzatot, mely sokkal szabadabb eljárást biztosit a lelkészek választásánál, — vegye figyelembe és a szóban levő lelkészválasztási szabályzatot ahoz alkalmazva, uj kidolgozásban terjeszsze viszsza a zsinat elé. Béky Sámuel: E lelkész választási szabályjavaslat illuzoriussá teszi, sőt megsemmisíti gyülekezeteinknek választási szabadságát. A javaslat részleteivel foglalkozni nem szándékozik, mert rosznak tartván az alapot, arra építeni egyáltalában nem akar. Az indokolás eleje azt mondja, hogy ezen szabályzatnak vezérelve az i-ső §ban fejeztetik ki abban, hogy a lelkészválasztás joga szabályszerű kijelölés mellett a gyülekezetet illeti. Azt nem tagadhatni, hogy ez a vezérelv s épen ebben áll a szabályzatnak minden hibája, mert hogy a kijelölés és a gyülekezetek választási joga, ne legyenek egymással ellentétben, azt hiszi, még maga az előadó képviselő is, ki különben erős logikával rendelkezik, aligha képes lenne elfogadható évekkel megcáfolni. Le kell tehát szállítani valódi értékére a főelvet, s ki kell mondani nyíltan azt, hogy nem lesz ezután szabad vá-