Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-20 / 47. szám
táblákkal, természetrajzi ábrákkal, s egyébb szükséges és elegendő számú taneszközökkel* így fogadták el: „Minden iskola felszerelendő szükséges és elegendő tanszerekkel,* A 34. §. igy egyszerűsittetett: Az elemi iskola 5—6. oszt. növendékeinek s az ismétlő iskolásoknak s a felső népiskola tanulóinak a rendes iskola idején kivül a házi iparnak oly ága is tanítható, melyet a tanulók felnőtt korukban is ... . haszonnal űzhetnek. Az elemi népiskoláról szólló §-ok közül a 35. és 36. elfogadtattak. Körmendy szerént a szöveg, mely azt mondja, hogy ismétlő iskolába azok tartoznak járni, kik a mindennapi iskola tanfolyamát elvégezték : a roszakaratuakat mentesíti az ismétlő iskolába járástól, ha azok véletlenül a 6. osztályú elemi népiskolába nem jártak. Azt kivánja tehát e helyett tétetni, hogy azok kötelesek ismétlőbe járni, a kik 12. évöket betöltötték. A 37. §., mely a tanórák számát heti 20—27-re szabja, Szentpétery Sámuel szerént tönkre teszi a falusi iskolákat, melyek ott az ovodát is pótolják. Mindamellett virradattól napestig tartó iskolázási óhajától elüttetett. A 39. §. a népiskolai tantárgyakat sorolja elő. Ezek közé Mitrovics Gyula még a ref. egyházalkotmányt is oda kivánja tétetni. Kerekes József szerént benne van ez már az egyháztörténetben, s elég is belőle, amennyi ott van. Dobos bele egyezik abba, ha valaki e roppant garmada tanulni valót apasztani akarja, de szaporításába nem. Ekként a tantárgyakat nem szaporítottak. A felsőbb népiskoláról szólló cikkeknél Teleky Péter indítványára a tantárgyak közé a polgári mellé az egyházalkotmánytan is bevétetett. A gazdasági és iparos szakoktatás (48. §.) módozatai csak általánosságban tétettek ki, a részletezés elmaradt. A népiskolai tanítókról szólló 5°- §_ n ál Antal Gábor bizottsági előadó szerént törlendő a tanitóképesitő bizottság szervezési javaslata. Minek oly egyházmegyében, a hol tanítóképezde nincs. A kormány ugy sem ismeri el az ilyen által kiállított képesítő okmányt. Elég, ha csak oly egyházmegyénél szerveznek képesítő bizottságot, a melynek tanítóképzője van. A §.-t ekként is fogadták el. Az 51. és 52. § ok, melyek a tanitó qualificatiójáról szóllanak, egybe olvasztattak. A qualificatióhoz Horváth Mihály a magyar honpolgárságot is oda kivánja tétetni, s azt, hogy a magyar nyelvet értse. Az 53-ban csak stylaris módosítás tétetett. Az 54. §-ba bele tétetett Plorváth és Csider azon indítványa, hogy rendes tanítóvá csak prot. magyar honpolgár lehet, ki a magyar nyelvet beszéli. Sőt Kun Bertalan még az 1869-ik év óta tanítóvá lett, de vizsgát nem tett egyéneknek is el kívánná ezt engedtetni, a mit azonban nem fogadtak el. Némi vita fejlett ki a segéd és ideiglenes tanitók kérdésénél. Valyi Lajos a gymnazistát nem alkalmazná segéd tanítónak, Körmendy az ellen szól, hogy ne a községek válaszszák, hanem az esperes rendelje, Parády I töröltetni kéri, hogy csak oly theologus lehet segédta-1 nitó, ki a neveléstant is hallgatta, mert ekkor a theologustól több qualificatiót kívánunk, mint a gymnázistától. Szász Domokos szerént az alkotmányos élet keretébe nem illik be, hogy a segédtanítót az esperes rendelje, mig végre Körmendy azon felvilágosítást adta, hogy a segédtanítók az elaggott tanitók segédei, mint a papoké a káplánok, s ha ezekről nem az esperes gondoskodik, könnyen hely nélkül maradnának. Más a rendszeresített, állandó segédtanító, ezt választhatja a község; a következő szöveget fogadták el: rendszeresített állomásokra segédtanítókat a gyülekezet választ, nem rendszeresített állomásokra pedig az esperes nevezi ki. A többi végig alig valami változtatással fogadtatott el, csak az iskolaszékről mondatott ki, az (73 §.), hogy hatáskörét szabályrendelettel az egyházmegye allapitja meg. Nov. 12. Elnökök Vay b. és Nagy Péter. Jegyzőkönyv felolvastatván : hitelesíttetett. Kun Bertalan bejelenti, hogy a lelkészválasztási szabályzat elkészült. Kinyomatik s napirendre tűzetik. A köznevelés szabályzatából a 70—89 §.-ok majdnem minden változtatás nélkül elfogadtattak. A 90 §.-ban, hol az mondatik, hogy a tanitó (-nő) képezdébe 15. évüket betöltött s 25. évökön túl nem haladt egyének vehetők fel : Ballagi az évek számat 30-ra akarja tétetni, Gáspár János pedig a maximumot nem akarja meghatározni. Antal Gábor mint előadó oly felvilágosítást ad, hogy 25 évesnél korosabbak is tehetnek képesítő vizsgát, de a 15 éves növendékkel együttes iskolába járásuk veszedelmes volna. Szavazással a Gáspár indítványát fogadták el. A leányok a felsőbb leányiskola 3 első évéről nyert bizonyitványnyal is felvehetők a tanitónőképzőbe. Ritoók ezt a 43. §-al ellenkezőnek tartja, mert ott a felső leányiskola 2 évre van megallapitva s ebből átléphetnek a tanitónőképzőbe. Szász Béla szerént különbség van a felső s a felsőbb népiskola közt. Amannak két éves a tanfolyama s ilyen van Nagy-Kőrösön is, emezé négy éves. A szöveget megtartaná. Antal Gábor azt látja, hogy ezzel azt szándékolják mondani, hogy a leányok kisebb képzettséggel is felvétetnek, mint a fiuk. Mivel a két b zavart okoz : azt törlené. Beöthy Zs. a két éves tanfolyamú felső iskolából is fölvenné a leánynövendékeket. Szavazással a fentebb irt szöveg elfogadtatott. A 92. §-nál, mely a képezde tantárgyait sorolja elő, Teleky Péter anthropologia helyett psychologiat kiván tétetni. Azonban Antal Gábor azon felvilágosítására, hogy ujabb időben a lélektan úgyis embertani alapon tárgyaltatik: az eredeti szöveg megmaradt. Ballagi indítványára a tantárgyak közé a polgári alkotmánytan mellé az egyházi is oda tétetett.
