Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-20 / 47. szám

Töröltettek ezután a tanítóképző növendékeinek tandíjmentességéről, a köztartás felállításáról s a benla­kásról szóló §-ok ; mert ezek Antal Gábor szerint nem tartoznak az alaptörvénybe. A 102. §. ekként állapíttatott meg : ,Az igazga­tótanács hatáskörét az egyházkerületek szabályrendelet­tel állapítják meg.' A 103. §. az igazgatótanács felett álló hatósá­gokról szól. Ezt Molnár íféla szabatosabb kidolgozás végett a tanügyi bizottsághoz utasítaná. Antal Gabor felvilágositásara azonban a szöveg megmaradt. A 104. Balogh Ferenc indítványára csak ennyit tartalmaz: ,A tanév végén értesitő adatik ki.1 Mezev Albert e fejezet végére ujabb 3 §. fel­vételét óhajtja a zárvizsgák módozatairól s a tanképesitő oklevelek kiadásáról. Indítványát nem fogadják el A keresztyén telebarati intézetekről szóló szaka­szok némi módosítással eltogadtattak. Következett ezután a törvényjavaslat 3-dik része, mely a középiskolákról szól. Dr. Öreg János: A jelen konventi munkálat elő­zőjétől több lényeges pontban eltér. Jelenleg azonban csak azt emeli ki, hogy mig amaz két középiskoláról : gymnázium- és reáliskoláról tesz említést, addig ez egye­düli középiskolának a gymnáziumot mondja. Neki is az egységes középiskola az eszménye s nem bánja, ha azt gymnaziumnak nevezik is, ha céljául s rendeltetéseül az tűzetik ki, mit ő óhajtana. A középiskolának a tudományos pályára előké­szítő gymnaziumra és a gyakorlati életpályára előké­szítő realiskolara vak) kétfelé osztását a legveszedelme­sebb következményűnek tartja, a mennyiben egyik ál­tal sem éretik el az a cél, a mi a középiskola eszmé­nye tartozik lenni: t. i. az embernek emberré való ne­velése, vagy más szóval összes testi és szellemi erőinek oly összhangzatos kifejtése, hogy az életben rea váró kötelességeinek megfelelni bírjon. A gymnázium nevel­het tudományos, de az élet gyakorlati oldalahoz mit­sem értő embereket: a reáliskola ellenben gyakorlati, szamitó embereket nevel, de a kikből hiányzik az em­beriesség nemesebb része : az eszményiek megértése s az azokért való lelkesülés. Fél és ennélfogva félszeg embert nevel tehát mindkettő, a mi mind az egyénre, mind a társadalomra elég veszedelem. Azonfelül ki mondja meg, hogy abban a kis gyer­mekben, a ki a középtanoda küszöbét átlépi, Newton lappang-e, vagy pedig Stephenson, a tudományos pá­lyara lesz-e hajlama, vagy pedig a gyakorlati élet küzd­terére lépő bajnok, s önmaga valasztá-e ki a szakot, midőn iskolai pályáján megindul. Az eltévesztett pálya­valasztasnak keseiű gyümölcse akkor mutatkozik aztán, midőn mar a visszatérés a növendékre nézve lehetet­lenné vált. A real pályára léptetett s a tudományosra hajlandó előtt zárva maradnak az egyetem kapui s lesz belőle pályáján ügyetlen és sorsával elégedetlen ember : a gymnáziumi szerencsésebb ugyan társánál, mert előtte mind a mű-, mind a tudományegyetem nyitva van, de nála meg más irányban mutatkozik a baj. Ha a tudo­mányos pályahoz nincs kedve s a tudományos szak­palyákat is csak a kenyérkereset eszközéül tekinti: akkor a gymnáziumnak a tudományra vezérlő tanagait kezdi elhanyagolni s kibúvó ajtókat keres alóla s csak azért s annyiban műveli, hogy az egyetem ajtójan, az érett­ségi vizsgán átcsuszhassék Ez a kór rendkívül elterjedt gymnáziumainkban. A latin s görög nyelvben való elő­haladás eredménye korántsem felel meg a ra fordított időnek. Nagy baj már magának a drága időnek is ilye­tén elpazarlása, de még nagyobbá válik az által, hogy az a növendék, a ki tiltott utakon tudott segíteni ma­gán ugy, hogy a görög s latinból mit sem tudva, a tudásnak mégis némi látszatát nyújtsa : egyéb tananya­gok alól is ily könnyedén óhajt szabadulni s tanulni szerető s tudó ember helyett léha, üres fej válik belőle. S e baj annal veszedelmesebb, mert ragadós. A köz­szellem romlik meg altala, úgy hogy a gymnáziumban tanulni szerető s tanulni biró növendéket csak elvétve találunk. Mi módon lehetne e bajon segíteni ? Szerette volna, ha a konventi munkálat szerzői más szempontra helyezkednek s nem maradnak a kormány s a tanügyi minisztérium járszalagán, hanem mint ref. testület tag­jai a tanügyben is kitűzik a reform zaszlaját. Mert az­zal nem sokra megyünk, ha mindent a kormány hiva­talos közegeitől várunk. Azok viszont mi tőlünk várnak valamely egészséges uj eszmét, a melyet habozó s ta­pogatózó tanügyi politikájok szilárd talpkövévé tehet­nének. Ki kellene tehát mondanunk az egységes közép­tanodát s azt tantárgyak* tekintetében is ugy rendez­nünk be, hogy a gymnázium felől táplált s a közönség közt mindinkább terjedő azon meggyőződésnek, hogy ott a növendék semmi olyast nem tanul, melynek az életben hasznát vehetné : eleje vétessék. Mert valljuk meg őszintén : ennek a vadnak van némi alapos oka. A gymnázium két holt nyelvvel s négyfele irodalom­mal az összes, tanulmányokra szánt időnek majdnem fe­lét tölti el. A másik fele jut a reáliáknak: a természet, az ember, a tarsadalom megismerésére szánt tudományok­nak. S mi az eredmény ? Az, hogy sem az egyikben, sem a másikban nem viszi a tanuló annyira, a mennyire vinnie kellene. Ugy vagyunk vele, mint a közmondás tartja : a ki sokat markol, keveset szőrit. Angliaban, a klasszicizmus ez ős hazájában másként van a dolog. Ott a klasszikusok nem a fő, hanem úgyszólván az egye­düli tantárgy; a legtöbb középtanodában a reáliákból a mathematikán kivül semmit sem tanítanak. Csoda-e, ha e nyelvekben aztán annyira viszik a növendékek, hogy görög verseket irnak. Míg nálunk is a görög s latin nyelv volt az egyedüli, az eredményről mi sem panaszkodhattunk. Azonban a reáliák tanításának az élet mind han­gosabba való követelésével szemben helyet kellett a

Next

/
Thumbnails
Contents