Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-11-13 / 46. szám

tiáét, holott e kérdésben a superintendentiák csakugyan célszerűbben intézkedhetnek. Révész nem bánja, ha a tractusokra bizatik is a s. lelkészek elhelyezése, de a nyilvántartás végett az esperesek jelentsék be a püspöknél, hogyan intézkedtek. Szóltak még e kérdéshez Pály Lajos, Bencsik István, Csonka Ferenc a módosítványt pártolva, mire szavazattöbbséggel az csakugyan el is fogadtatott. Heves vita fejlődött kia 124. §-nál, mely a lelkipásztor hivatalos teendőiről szól. Kovács Albert e §-t egész nyers modorban támadta meg, elitélve annak szerkezetét, hogy az nemcsak lényeges logikai hibában szenved, hanem nevezetes theologiai félreértések is foglaltatnak benne. Logikai hiba az, hogy a 3. szám alatt elsoroltak az 1. és 2. szám alá tartoznának. Theologiai félreértés, hogy a kura pastoralis körébe utal olyanokat a mik közigazgatási teendők, s kihagy belőle olyanokat, a mik valóban oda tartoznának, minő a betegek látogatása. Egyébiránt e §. fölösleges is, mert itt csak általánosságban van elmondva az a mi a következő §-ban részlegesen elsoroltatik. Töröljük tehát e §-t s menjünk át a következőre. Miklovic bár nem kivánja, hogy mindent bele rakjunk a törvénykönyvbe, nehogy oda jussunk, a hova a farizeusok, akik megszűrték a szúnyogot s elnyelték a tevét : de a mely életviszonyokra alkothatunk szabályokat azokra alkossunk. Megnyugodnék a szövegben is, de azt sem bánja, ha uj szöveg kidolgozására bizottság küldetik ki. Azt is óhajtaná, hogy az esküvő ideje határozottan megállapíttatnék, nehogy szabad legyen Kis-Pircsen az, a mi Debrecenben nem szabad t. i. az esküvő szombaton és vasárnap. Hegedűs szintén megszabatni kéri a pap teendőit, hogy azokat mint valami tükörben láthassa. Kovács Ödön ellenben a Kovács Albert álláspontjára helyezkedve e §.-t töröltetni kéri. Konc a szöveg mellett marad, de fölvetetni kivánja a lelkész kötelességei közé a heidelbergi káté magyarázását s azt, hogy a confirmáltakról anyakönyvet vezessen. Balogh Ferenc is pártolja a szöveget, de ha logicusabb rendbe szedetnék nem bánná. E végből 3—4 tagu bizottság kiküldését javasolja. Véghely Dezső a lelkészek teendői közé igtattatni kéri a kórházakban fekvő betegek látogatását, mert sehol annyi áttérést nem eszközölnek a róm. k. papok, mint épen itt, a mieinknek lanyhasága folytán. Kovács Albert mint indítványozó zárszava után újra szövegeztetni rendelte a zsinat s ennek teljesítésére Balogh Fer., Hegedűs László és Kovácsot küldi ki. 125 §. helyébe Kovács Albert szerént ezt kellene tenni. Minden lelkipásztornak kötelessége, hogy hivatalos teendőinek végzése közben a fennálló törvényekhez s rendszabályokhoz alkalmazkodjék Székely Károly viszont kérdi, mi a sakramentumok kiszolgáltatásának megszabott rende, holott ugyanazon egyházmegyében néhol a debreceni, másutt a pataki liturgiát használják. E helyett helyi szokást kivánna tenni, mit j viszont Miklovic ellenez. Balogh Ferenc a szöveg megtartása mellett nyilatkozván, úgy ez, mint a következő 126, 127. §. is változatlanul megtartatott, valamint a következő 128. § is, mely pedig az eddigi gyakorlattól eltérő állapotot honosít meg. Igy p o. a jogászok, s gymnasiumi tanulók eddig szokásos legatióba menetelét megtiltja s a lelkipásztorokat mindazon beszédekért, melyeket helyettök tartanak, felelősekké teszi. A 129 §. helyébe Szabó János a következő szöveget ajánlja: Reformált egyházunk két vallásos cselekményt tart magától az Ur Jézustól rendelt sácramentomnak u. m. a keresztséget és az urvacsoráját. Mind a kettőt csak az erre törvényesen felhatalmazott egyének szolgáltathatják ki. A mi Körmendy, Ballagi és Miklovic felszóllalásai után el is fogadtatott. A 130. §-ba Konc Imre anyaegyháztól távollevő filiákban lakók kedveért így kivánja a szöveget : Azonban rendkiviilileg úgy a templomban, mint magánháznál is lehet bármily időben keresztelni. Ez elfogadtatott; a 131. maradt. A 132. §-nál Peterdy Károly kimondatni kéri, hogy a beteg gyermekek keresztelésénél a keresztszülék jelenléte nem kívántatik. Fördős kérdi, hogy eddig a keresztapák jelenléte nem volt szokásban, hát ezentúl megkivántatik-e ? Vályi ezt szükségesnek tartja, mert a keresztszülék a gyermekeknek a keresztyén vallásban neveltetéséről fogadalmat tesznek. Miklovic ezt idealisálásnak nevezi, mit a gyakorlatban nem lehet megvalósítani. Jordán a keresztelést egyúttal polgári actusnak is mondja, hol a keresztszülék tanuk arra, hogy a gyermek mely apáé s anyáé. A szöveg megszorítását kéri : mi meg is maradt. A 134—137-ig terjedő §-ok az úrvacsora kiszolgáltatásának módozatait tartalmazzák. Baksay ezeknek felolvasása után azt mondja, hogy a 130. §. azt tartalmazza, hogy a beteg bármikor kérheti az urvacsorát, a 134. pedig ezt ünnep- és vasárnapra szorítja. P'nnélfogva szigorúbb meghatározást óhajt. Az urvacsorának a betegekhez való vitele katholikus szokás, s a mi embereink a halotti szentségeket óhajtják ezzel pótolni. Nézete szerint az úrvacsora csak vasár- és ünnepnap osztandó ki s a betegeknek is csak a rendes úrvacsora osztás idején adná. A 136. §-t, mely a gyermekeknek s elmebetegeknek az urvacsorától való eltiltását rendeli, kivihetetlen rendőri intézkedésnek tartja. Ezt előzőleg tanácsolhatni, de ha valaki már az urasztalánál van, vissza nem utasítható. László József a betegeknek bármikor kiosztaná az urvacsorát. Fördős ez időt délelőttre kívánná szoríttatni. Makai ezt lehetetlennek tartja a kórházi betegek miatt. Konc Imre azon szokást kivánja fentartani, hogy az elöljáróknak székeikbe, helyökbe vigye a pap. Erre hosszas vita, magyarázat fejlődött ki. Hegedős ezt megengedhetőnek tartja, mert külföldön a megszentelt kenyeret az egyházfiak viszik a híveknek helyébe a templomba. Pap Gábor a Konc által említett szokást sajnos esetnek mondja. Isten előtt egyenlők vagyunk, tehát a