Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

össze s küldje el a célt támogató kegyadományokat. Hat ki más , mondám kérő szóval, mint az eszmének itt lévő, egyik lelkes barátja, a buzdításban és lelkesitésben faradhatatlan Ballagi. És ugy lőn. Köszönet érte húsz esztendő után is. Hanem menjünk tovább s kérdezzük meg magunkat: van-e bennünk még valami a régi buzgalomból, egy szikra azon lángoló lelkesedésből, mely egykor boldogította s egy kicsiny fáklyává tette életünket ? Van-e a magyar protestáns lelkészi kar s a buzgóbb tagok lelkében egy szent elhatározás, mely az omlás szélén így szól : érzi lelkünk a pusztulás szelének verését ; ez fáj nekünk, de nem panaszkodunk tovább; munkára tesszük kezünket; Isten segedelmével akarjuk és meglesz1

? Hala istennek, hogy igennel felelhetünk. Van szívünknek szerető buzgalma s tettre, aldozatra kész hevülete pusztuló egyházainkért s azon szűkölködő testvérekért, kik mint lelkészek, tanítók, vagy azoknak arvai reánk néznek s Isten után segedelmet és megmentést tőlünk várnak. Sőt a missió eszméjének nagyobb mérvű munkálkodása a hazában és azon kivül, azon szükséges dologtól függ, melyet immár meg kell kezdenünk s mely e pár szóban foglaltatik: Kezdjünk az egyetemes egyházi közpénztár (domesztika) megalapításához ! En részemről a mult években a domesztikára gyűjtött kis összegecskét, az általam szerkesztett Vasárnap percentjéből negyven forintra egészítve ki, ezennel küldöm az egyetemes e. közpénztár első pénztárnokához, Ballagi Mórhoz, szeretettel kérvén őt, hogy azon meleg buzgalommal, melylyel egykor a missió iránt viseltetett, karolja fel újból a domesztika eszméjét ; munkálkodjunk oda, hogy már ez év őszén, a falevél hullásakor tartandó zsinatnak, hitből származott jó cselekedetünk gyümölcséből valamit első alapul felmutathassunk. Midőn az egyetemes közpénztár alapításának megkezdése halaszthatatlan s mi annak létesülését nem szabályok alkotásától, hanem az élő, tettre és aldozatra kész hitbuzgalom fáradhatlan tevékenységétől várjuk : őszinte bizalommal hívom fel szerkesztő- és lelkésztársaimat, mint szintén a domesztika megalapítása iránt ezelőtt huszonhárom évvel, — midőn a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap Ballagi Mór szerkesztésében megindult, — mélyen érdeklődő hitrokonokat, hogy pusztuló egyházaink megmentésének, saját testünk sebei gyógyításának kötelességszerű nemes munkájában kezdjünk uj esztendőt; a magunkért való jótett oltárára gyűjtsünk, adjunk, lelkesítsünk s gyűjtésünket, szeretetünk adományait lelkes Ballaginkhoz, az egyetemes közpénztár pénztárnokához juttassuk el. Annak pedig, a ki megcselekedheti, hogy a mi jó szívből származó adakozásunk haszna mi reánk térjen, az örökkévaló istennek kegyelme, segedelme és szentlelke legyen velünk ez esztendőben, áldja meg őszinte törekvésünket! Czelder Márton. KÖNYVISMERTETÉS. Éneklő kar avagy azoknak a tudósoknak és sz. poétáknak életrajza, kik által a magyarországi reformátusok most használatban levő »énekes könyvében* foglalt énekek szerkesztettek. Összegyüjté és irta Kálmán Farkas, gyú'di ref. lelkész. Budapest, 1880. Nyom. Hornyánszky Viktor. 8-rét, 80 lap. A hatvanas évek eleje óta foglalkozik Kálmán Farkas az énekügygyei; a lapokban és magán úton, folyvást sürgeti énekes könyvünk revízióját dallamban és szövegben, kutatva a régi sz. poéták életrajzi adatait, kikről e szakmának előző búvárai: Tóth Ferenc és Révész Imre csak futólag emlékeznek meg, fősúlyt nem az énekirók életrajzára, hanem magára énekes könyvünkre és ennek történetére fektetvén. Már pedig azok a derék atyák, kiknek hymnusait néhány százezer magyar ajk zengedezi naponkint, megérdemlik csakugyan, hogy tudjon rólok a közönség anynyit, hogy kik voltak ? mikor s mily körülmények közt éltek ? Ha a világi dalok, költemények szerzőit óhajtjuk s illőnek tartjuk ismerni : nem illő-e, hogy a kantorok, lelkészek s minden buzgó lelkek tudjanak valamit szent poétáinkról is, akiknek szerzeményeit mindennap éneklik? Az Éneklő Kar szerzője több évi fáradsággal gyűjtögeté a sz. poéták életére vonatkozó adatokat s most már e munka után tudjuk nemcsak azt, amit Tóth Ferenc s Révész közlenek, hogy t. i. melyik éneknek ki a szerzője ; hanem előttünk all legtöbb énekirónlc élete is a főbb vonásokban. Könnyű most már ezt olvasgatni s gyönyörködni a sz. poéták sokszor viszontagságos, majd fölemelő s lelkesítő, derült vagy leverő életeseményében ; könnyű elmondani, hogy egy némelyik életrajz nagyon hiányos s nem olyan, a milyet várnunk lehetne ; de ha elgondoljuk, hogy az Éneklő Kar legifjabbja is ezelőtt jó félszazaddal húnyt el, s az abban szereplő egyének többnyire ismeretlen sírokban nyugosznak, valamennyien pedig nem egy, de számtalan helyen működtek s hivataloskodtak; s ha elgondoljuk, hogy egy, ifjúsága óta egyh történelmi buvárlatokkal foglalkozó Révésznek vagy Jakab Eleknek mily tömérdek munkájába került nemcsak a 16-dik század reformátorai, Silvester, Dévai Biró, Dávid Ferenc, de a jelen században s közvetlenül Debrecenben élt Sinai életrajzának megírása is : képzelhetjük, hogy a majdnem 50 tagból álló Éneklő Kar ezer felé szétszórt, ösmeretlen adatait kifürkészni s egybefűzni mily kitartó szorgalmat s lankadatlan buzgalmat igényelhetett s így lehetetlen az elismerést megvonnunk Kálmán Farkastól. Ezen, 80 lapra terjedő füzetben adja a gyűjtő betűrendben 43 hazai énekszerző, 1 (Kornádi N. M.) fordító, 18 igazitó életrajzát, melyekből e lapokban és a Czelder Figyelőjében ís közölt mutatványokat. Nem cselekszik vala felesleges dolgot a gyűjtő, ha a sz. poéták ric.il, KIK köziil többen az irodalom egy