Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

zak* usque ,véleményadás* kimaradjon ; intézze min­denki saját ügyeit. 76. maradjon ki az utolsóelőtti pont. 77. lásd a 34 § a) ptját. i) maradjon ki; a megerősítés teendője utaltassék az egyházmegyei elnökséghez. k) maradjon ki, mert ellenkezik az autonómiával. 78. b) le gyen együttes jegyzőkönyvi megbízás. 79. Elnöki szó, ne a sors döntsön. 80. A 2-dik pontban : írja alá az elnök s jegyző mindenkor. 81. c) nem ide, de az anyaegyházhoz tartozik. A végpont maradjon el, mert ez curatela. 85. Legyen általános érvényű szabályzat, s állapítsa meg azt ezen rendezet. 86. Az i-ső pontra lásd a 85. §-beli észrevételt. Az egyházkerület csak felebbezés esetén határozzon har­mad fokulag. 87. Homályos. 89. A választás életfogytiglan legyen. 90. A 3-ik pontban szavazást kívánunk a két esetben. 93. Rosz stylisatió. 98. a) és c) csak felebbezés esetén, mint 3-dik fórum. 100. Ez Ill-ik fórum. A felebbezési esetek meg­határozandók. 106. Egy kivonat elég. 107. Utolsó pontban sors helyett elnök döntsön. 113. Legyen IV-ik fórum. 124. d) ha a kir. járásbíróság vagy törvényszék s illetőleg a legfőbb polgári bíróság által jogérvényesen elitéltetik ; különben az ártatlan kétszeresen bűnhődnék. 126. Lásd a 124. §. d-rei észrevételt. Nincs oly sürgős eset. 133. Elég 2 példány s 1 felzet. Többen egy fél­nek tekintendők. 131 — 169. Eogadtassék el a p. s történjék is egyszerű hivatkozás reá. 172. Elvetendő. 174—209. Felesleges, mert országos törv. van. 213. a) a kormány ezen előnyt az 1875-beli taní­tóknak nyújtja. b) a vizsgára-bocsátás ne tétessék függővé a tan­díj fizetéstől. 386. Maradjon el, hisz a belföldiek nem bölcseb­bek a külföldi tudósoknál. Végül kívánjuk, hogy a rendezet világosabban osztassék be, hogy legyen következő beosztása a foru­moknak : I. fórum : az egyházi közgyűlés. II. , az egyházmegyei közgy. III. , , kerületi , IV. , , egyetemes , A további csekélyebb jelentőségű észrevételeket szóbelileg fogjuk előadni. Kelt a bártfai t. a. ág. h. ev. egyház 1 SS 1 -ik évi januar 30-án tartott közgyűléséből. Illetéktelen keresztelésügyi tárgyalás. A kajdacsi illetéktelen keresztelést még a mult évben közlém e lapok 1880. 50-dik számában. Ennek tárgyalása sok huzás-halasztás után elvégre folyó 1881 év augustus hó 22-kén megtörtént Pakson Vörösmarthy János albiró vezérlete alatt. A tolnai ref. egyházme­gyét, hova az ügy terjesztve vala — mindenki csodál­kozására, — egy izraelita ügyvéd Tolnai Antal képvi­selte, de oly híven, oly szakavatottsággal, oly hittanrend­szeri ismerettel, hogy az bármely keresztyén vallású ügyvédnek is becsületére vált volna. Jelen sorok irója, csak mint hallgató volt jelen. Már javában folyt a tárgyalás, midőn a terembe beléptem. Vörösmarthy János albiró ur udvariasan fogadva, sajnálatát fejezte ki, hogy befáradtam,, miután — úgy­mond — az egyházi felhatalmazott Tolnai ügyész ur jelen van. Folyt tehát a tárgyalás beléptemkor, midőn ezen szavakat hallám az ügyész úrtól Szánthó Zsigmond ple­bánus úrhoz intézni: >,Ugyan kérem, miután azt allitja, ! hogy se róm. katholikusnak, se helvét hitvallásúnak, sem végre lutheránusnak nem keresztelte a kérdéses leányt, hát ugyan minek keresztelte.* Keresztyénnek — válaszolá a plebánus. Furcsa, viszonzá az ügyész ur, hogy határozott hitvallású szü­| léktől született leány gyermeket, mégis keresztyénnek keresztelt, nemcsak, hanem törvény ellenére be is ve­zette nevét az anyakönyvbe. Igen kérem — szólt a plebánus ur — a törvény nem mondja azt, hogy keresz­tyénnek keresztelt leány gyermeket nem szabad keresz­tyén anyakönyvbe beirni. Az én kicsit hevesebb közbeszólásomra járásbiró úr szelíden figyelmeztetett, hogy nem én vagyok az egyházmegye J<épviselője és én elhallgattam Hanem he­lyettem az izraelita vallású Tolnai ügyész ur, nemes fel­hevüléssel elbeszélte történelmileg, az őt csak néző já­rásbiró ur előtt, hogy mily nagyszerű nemes küzdelembe került, míg a protestánsok, a magyar nép magva, elébb üldöztetve, majd eltűrteknek tartva és neveztetve — diadalmasan kivívták a bécsi és línci békekötések alap­ján vallásos szabadságuk sarkalatos jogait, és most a hatalmas klérus, ki proselyták gyűjtésében gyönyörkö­dik, oda működik, hogy a más felekezeteket biztosító törvények lábbal tapostatván, az önkényüknek marta­lékul oda vetessenek — kéré ennél fogva a büntető törvénynek, ha szelídebb alakban is, alkalmazását. Erre Szánthó Zzigmond plebánus ur, mint valami nagy hatalmasság, komoly redőkbe szedett arcvonások-

Next

/
Thumbnails
Contents