Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-09 / 41. szám

kai azt mondá: „Mind az, mit ügyvéd úr beszél, szerinte ugy van, szerintem pedig nem ugy ; mert nekünk se állam, se törvény nem parancsol; és mi nem is tartozunk másnak engedelmeskedni, lianem csak annak, mit az egyház rendel.4 Föleinlité aztán plebánus úr még azt is, hogy itt részemről, nem is a sérelemnek nevezett ügy, mint inkább az én kapzsiságom, a stolának sajnálása a fődolog stb. — már itt ezen nyomorúságos ellenvetésen, még a különben komolyságra hajlandó albiró ur is mosolyogni látszott felém felém pillantva, mintha akarta volna mondani : nem tudni, melyik nagyobb kapzsiság: a magáét követelni-e, vagy a másét illetéktelenül és jogtalanul elvenni ? ? Igen, de a plebánus ur azon táborhoz tartozik, melynek zászlója alatt még ma is azt tartják : »Nem szabad az olyan akár férfi-, akár leánygyermeket is a \ prédikátornak megkeresztelni, a ki katholikus altjától származott, bár az anyja protestáns legyen is, de elkerülhe- j tetlen szükségben, p. o. ha a gyermek halálos beteg volna, vagy hideg, árviz, s más akadály miatt, sem a gyermek az azt illető plebánushoz nem vitethetnék, sem a plebánus a gyermekhez nem jöhetne, megkéretvén a prédikátor a róm. katholikus szüléktől, azoknak gyermekét megkeresztelésért a lelkipásztor a stólát meg ne tartsa, hanem küldje azt el az illető plebánusnak, a szüléknek, a megkeresztelt gyermeknek, keresztatyáknak és keresztanyáknak neveikkel együtt stb. — tudósítván levele által arról a szükséges környülállásról, mely kívánta, hogy a gyermeket haladék nélkül megekeresztelje/ Ilyen időt szeretne mai nap is a mi plébánusaink tulbuzgó nagy része, vagy talán kivétel nélkül. Utoljára sokszor emiitett plébánus ur, hivatkozva a soproni, tatai s ó-budai esetekre, hol az ily beperelt lelkészek, vagy plebánusok a királyi tabla Ítélete következtében törvényt nem sértőknek mondattak ki : minél fogva nagy alázatossággal, megkérvén az albiró urat, hogy a királyi táblai ítéletet véve fel zsinórmértékül, őt is oldozza fel a vád alól. Es az albiró ur minden nehézség nélkül fel is menté és kimondá a nem bűnöst. Ezzel felénk fordulva, azt kérdé : megelégszünk-e ez ítélettel ? Mire mi azt mondtuk : épen nem, hanem felebbezük az ügyet. Igy lett vége a kajdacsi keresztelésügyi tárgyalásnak. Csuthy Zsigmond, kajdacsi ref. lelkész. IRODALOM. Az egyházi öltönyökről, irta Gzobor Béla, székesfehérvár-egyházmegyei áldozár, egyetemi m. tanár, a m. tud. akadémia 1. tagja. A Szt. László társulatnak, févi sept. hó 27-iki közgyűlésében tartott — igen szép , tanulmánynyal és vonzó modorban irt — fölolvasás. Sárospatakon, értesülésünk szerint, újévkor ref. egyházi lap fog megindulni. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Stiegler Gusztáv, aradi lelkész a soproni ev. egyház lelkészéül választatott meg, a Pozsonyba távozott Freytag helyére. — Az erdőbényei (zemplénmegyei) ref. egyház papjává •— mint halljuk — Kovácsy Sándor sárospataki főiskolai tanárt választották meg, ki azonban a megválasztatást nem fogadja el. — Szathmári Sándor, eddigi debreceni s. lelkészt a margitai ref. egyház választotta meg papjául. * Zsinati választás. A gömöri helv. hitv. egyházmegyében zsinati világi pótképviselőül Lőrincy Endre tanácsbiró választatott meg. * A türelmi rendelét jubilaeumát üli meg f. hó 13-án az ausztriai protestáns egyház; akkor lesz ugyanis 100 éve, hogy a boldog emlékezetű II. József császár azt kibocsátotta. Az „Oesterreichischer Protestant* ez alkalomból ünnepi számot ád ki, melyben az akkori idők- és viszonyokra vonatkozó kisebb történetekét, adomákat,, költeményeket etc. — az egész osztrák-magyar birodalomból — fog közölni. A csehországi helyettes superintendens, Kaspar úr pedig lapunk egyik barátjához levelet intézett, s benne forró vágyát nyilvánítja a cseh protestáns egyháznak, hogy magyar hitsorsosaik is képviselve legyenek ünnepélyükön, melyben a legtöbb protestáns ország, Anglia, Németország, Amerika etc. részt fog venni. Kaspar helyettes sup. úr igy folytatja levelét: „Magyar prédikátorok voltak, kik akkor egyházunknak ügyét fölkarolták : mint missionáriusok jöttek hozzánk és szorgalmasan munkálkodtak köztünk, sokan végleg is nálunk maradtak. Az első 13 lelkész Miskolcról jött hozzánk, hol akkoriban theologiai intézet volt. Mindnyájan 'szívből örvendeznénk, ha legalább egy képviselőjét üdvözölhetnők ez ünnepély alkalmából azon egyháznak, mely ily nagy szolgálatokat tett nekünk.* * A sárospataki főiskolai ifjúság kebelében létező számos egyletek hivatalnokainak megválasztása körül, most is, mint mindég, igen élénk volt a mozgalom. Legnagyobb érdeklődést keltett azonban az énekkar, és az ifj. magyar irod. önképző kör hivatalnokainak választása, mivel azon egyletek körül ez iskolai év végén az énekkar, irott törvények által is biztosított fenállásának száz éves, — a magy. irod. önképző kör pedig ötven éves emlék ünnepét kívánja megünnepelni. Az énekkar elnökévé : Hallgató János IV-ed éves theol; praecentorává: Szalóci Pál szintén IV-ed éves th. választattak meg. A magy. irod. önképző kör elnökévé újra Szinyei Gerzson tanár urat nyerte meg; alelnök lett: Vattay László IV. theol.; titkár: Hallgató János IV. éves theol.; Jegyző : Ciáki Endre III-ad éves theol.; pénztárnok : Bényei Dániel III-ad éves theol. ; ellenőr: Csontos Gábor IV. éves theol. ; aljegyző : Vigváry Mihály II éves theol. — Mind a két egylet részéről az ünnepélyt előkészítő bizottságok vannak kikiildve; az énekkar ez alkalommal hosszú, viszontagságos múltjának történelmét is kifogja