Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-18 / 38. szám

befizetéseket emeli. Az elsőhez nincs joga, tehát az utóbbihoz fordul. És ezt, ha csak a tagokra alkalmazná, nincs szavam hozzá. De midőn a gyülekezeteket terhelő emelésről van szó, napi rendre térni fölötte nem tudok. Igaz ! jól indokol az alapszabály javaslat, midőn irja : „Első sorban azon testület tartozik gondoskodni tisztviselőinek s ezek családjának nyugdíjazásáról, melynek szolgálatában az illetőknek szellemi ereje kimerült.® Azt hiszem, ez oly logika, melynél erősebb csak egy van, a tények logikája. És én erre támaszkodva sokallom, midőn az alapszabály javaslat évről-évre egy lelkészszel biró gyülekezetre io frt, ugyanannyi tanitóval rendelkezőre pedig 5 frtot ró (Ld alapsz. jav. 14. §)• Vagy is a hány a lelkész, annyi 10, ahány a tanitó annyi 5 frtot. Eddig mily arányban osztoszkodtak a gyülekezetek a gyámolda terheiben! Majd alig merjük kimondani. Mert ez nem volt más, mint egy kis morzsa, minőt hullanak a gazdagok asztaláról. A legnagyobb összeg 1 frt 26 kr, a legkisebb 35 kr. Oly csekély tehát, hogy szégyen volt elfogadnunk attól a testülettől, nem is mondva, hogy ő neki meg még nagyobb szégyen volt adni, a melynek java üdvére magunkat, mint az égő gyertya emésztjük. Most sem arról van szó, mintha a gyülekezetek többsége e fölemelt tételt el ne fogadná. Kevés rábeszéléssel a legpóriabb helyen is menne. Hanem másban van a dolog bibéje, a miért én nem akarnám e tiz és öt forintos összeget a gyülekezetekre ujabb teherül kiróni. Halljuk ! Lássuk tehát! Ismerek egy gyülekezetet, mely legközelebbi viszonyban van hozzám, én pedig ahhoz. Ebben a gyülekezetben az évi kivetés, melyet a gyülekezet tagjai fejenkint megosztva fizetnek, 559, mond ötszázötoenkilenc forint. Az összeg csak az esetben változik, ha a gyülekezeti tagok száma emelkedik, fogy. Most már mit kénytelen ebből a gyülekezet fedezni? 1. Főtan., kerületi közpénzt. 79 frt 50 kr. 2. Tápint. 2 m. buza ára 12 » — „ 3. esperességi pénzt. 3 » 15 » 4. gyámoldai tartozás I » 26 » 5. biztosítási díj 10 » — » 6. 13 öl fa leik., tanitó és iskola számára 130 » — » 7. munkaváltság leik. tanitó földjei után 215 » — » 8. lelkész tanitó készp. fiz. 105 » — » Összesen 565 frt 91 kr. Tehát már ez magában elnyeli az összes kivetési összeget, sőt nem is elég. Pedig tudjuk, hogy a) a legegyszerűbb háztartásban is nem ennyi a kiadási tétel; b) a leggazdagabb gyülekezetben is vannak hátralékosok. Honnan kerüljön ki tehát a többi évi kiadás ? Ha kikerül, bizony csak ugy kerül ki, hogy a lelkésznek adós marad még egy évig gyülekezete, és ő neki azt szép békességesen tűrnie kell. Vagy kifizetik a lelkészt és adós marad a gyülekezet egyéb tartozásaival, minők a föntebbiekben irva vannak. Ugy de mondhatná valaki: A hol ez a szokás dívik, nincs ott rend. Mert rendezett gyülekezetben elsőben is azt veszik : mennyi lesz ez évben a szükséglet, és ugy csinálják meg az előirányzatot, mely kivettetik. Igen ám ! de hány hely van, a hol ezt megtűri a conservatismus, az autonomia, a birtokáránytalan kivetési kulcs ? Igy kezdték apáink, igy találtuk mi, igy fogják átvenni sok ideig az unokák. Sok viz fog lefolyni még addig a nagy Dunán, mig változtatni lehet a régi gyakorlaton, hogy az a lélekpénz, párfizetés, gyónógaras ne maradjon és ne mondassék örökké csak garasnak, hanem a szükséghez képest emeltessék, és a tagok fizetése birtokaránylag vettessék ki. Most még ujabb terhet rakjunk-e a nyomorultnak ugy mint a gazdagabbnak vállaira? Én csak a mondó vagyok : Quid valeant humeri, quid ferre recusent ? A gyülekezet bizony, ha már másként nem szabadkozhatik ellene, a kivetést megengedi papiroson. De ki lesz annak behajtójává ? Vagy ha akad, ki ezt behajtja, behajtatlan marad különben is utolsónak szánt fizetésünk. Igy aztán a jövő szép reménye fejében, éhezünk és fázunk eleget, mig élünk, ha különben nincs, a minél melegedjünk. Most látom, hogy nagyon is szomorú képet festettem, bár ne volna a valóságnak legtöbb esetben megfelelő nyomorult kép. Ne kötözzük meg tehát ujabb terhekkel ecclesiáinkat! Jobb, adjunk nekik időt, hadd építsék mindenek előtt falaik közt az Isten anyaszentegyházát, azután forduljunk felülről igényeinkkel tűzhelyeikhez, ha majd lesz ott mit megáldozniok. Ne kövessük az államok útjait, midőn azok inkább arra néznek, hogy az állam existentiájára szükséges pénzek befolyjanak, a nép megélhetése pedig az állam érdekeinek körén nem egyszer kivűl marad. Én előbb itthon akarom kis respublikámat erősíteni, ugy lesz a szövetségesnek is hasznára. Mert a gyönge a gyöngének nincs erősségére. Hadd szorítsuk a népet, a mi népünket első sorban arra, keresve körében a megfelelő eszközöket, hogy teremtsen vele magának oly biztos alapot, a melyen szilárdul megvetve lábát, élni tud egyházilag. Ez az első legkomolyabb feladat minden egyes gyülekezetben, ha azt akarjuk, hogy virágozzék egyházunk. Mert különben azt a hivatást, melyet a történelem reá bízott, hogy t. i. a fölvilágosodás égő fáklyáját fönnen lobogtassa, világosságul szolgáljon, jövendőben nem fogja betölthetni. Mihelyt pedig e köre szűkebbre szorul, fogyunk, egyházaink elnéptelenednek. Ily kritikus jövővel szemben nem szabad a húrt túlfeszíteni. Mindenfelül gyámolra szoruló egyházainkat kíméljük az ujabb megterheltetésektől. Ugy de mégis az előttünk fekvő javaslat feleletre