Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-18 / 38. szám

vár. Annak készítői, mert, őket is javaslat-tételekben a szükség érzete befolyásolta, — azt fogják kérdeni: .Mondjátok meg tehát atyámfiai férfiak, tanácsoljátok: mit cselekedjünk?* Ha kell a gyámoldai befizetéseket emelni, a mi 1 fölött nem kételkedem, — ám emeltessenek, de csak a tagok évi járulékai oly mértékben, mint tervezve van. Fölebb azt se. Mert .szegények mindenkor lesznek köztetek.* Azonfelül ne tűrje meg az egyházkerület, hogy különösen a gyámoldai tagok oly rengeteg hátralékban maradjanak évről-évre, mely ma már oly nevezetes csomó, hogy a 6ooo forintot fölözi. A még is mutatkozó hiány pedig akként födöztessék, hogy tekintet nélkül arra, hány lelkésze vagy tanítója van valamely gyülekezetnek, a legfelső tétel 5 forintnál nagyobb ne legyen, mely kivettetik. Nem hiszem, hogy ezen az uton a cél elérhetővé ne válnék, különösen, ha szabad föltennünk, hogy a gazdagabb városi egyházak magoktól is e nemes célra nagyobb évi járulékot fognak fölajánlani. De sőt ezeknek soraiban tehetősebb egyes híveink is helyet foglalhatnak, annyival inkább, mert oda haza a nem birtokaránylagos kivetési kulcsnál fogva e célra vajmi keveset adóznak. Már pedig első sorban kell, hogy ők vegyék fontolóra a protestáns egyháziak messze kiható és igy minden tekintetben fontos missióját; vagy szinte hiszszük, hogy ha valaki, ők ismerik a protestáns egyháziak anyagi miseriáit. Váljon mi indította az egyetemes felügyelőt br. Badvánszky Antalt, ő utána pedig a dunánt. egyházkerületi fölügyelőt br. Prónay Dezsőt, hogy oly tőkéhez vessék meg az alapot, melylyel az egyetem, illetőleg a kerületek szabadon rendelkeznek ? Bizonyosan, mert elfoglalt hivatalos állásuknál fogva nem egyszer észlelték, hogy bármely életbe vágó ügy merüljön fel, mely pénz dologba vág, vagy el kell ejteni, vagy pedig oly argumentumhoz kell folyamodni, melyet csak az esetben volna szabad igénybe venni, midőn az ügyet eltemetni akarjuk. Ez pedig a kivetés, mely ma már annyi próbálkozás után nem célhoz vezető, mert hiába a tömeg mas kenyerére szorul, nem hogy ő tudna más valakinek még a jövendőre is már jelenben kenyeret adni. Elmondtam okaim t, melyeknél fogva nem tudnék megnyugodni lelkemben, ha érdekemben a létező mellett még nagyobb terhet is hordana gyülekezetem kivetés folytán. Bognár Endre. A barsi ev. esperesség közgyűlése. A barsi ág. ev. esperesség rendes közgyűlését aug. 25-én tartotta Nagy Szelezsényben, hol a szorgos munkaidő dacára szép számmal jelentek meg az egyházak küldöttei. A gyűlés legnevezetesebb ténye az uj esperesnek Nt. Baab Károly körmöci lelkész urnák hivatalába beigtatása volt. Szép remények fűződnek az uj esperes működéséhez, mind saját egyházában, mind az egész esperességben, az egyházi élet és a népnevelés emelése tekintetében. Hisszük, hogy e szép remények teljesedni is fognak. A többi esperességi hivatalokra a régiek választattak meg. A műit évben újra felélesztett Özv. árvaintézet szép lendületnek indult. Tőkéje 300, a kiosztott segély 20 frttal nagyobbodott mult évhez képest. Az i-ső magy. ált. biztosító társasággal, tömeges biztosítás kötelezettséggel előnyös szerződésre léptünk, melyből az özv. árvaintézetnek is csöppen 1 — 2 frt. A Selmecen felállítandó felekezeti tanítóképezde ügyét erősen pártoljuk. Kiss Endre javaslata a ker. özv. árva intézet átalakítása tárgyában terhes volta miatt el nem fogadtatott; a tanári nyugdíjintézet ellen kifogás nem tétetett. Nagy örömet keltett, hogy a theol. akadémia ügye — kerületi és egyetemes gyűléseink eme tengeri kigyója — a szerencsés megoldás végén van. Az egyetemes alap sok vitára adott alkalmat, mert bár az eszmét mindenki helyeselte, áldozni is készek vagyunk, de határozatlannak találtak célját, és problematikusnak a beszerzés módját, hogy családonként (?) 2 frt, hát a nőtlenek, vagy vegyes házasságok ? stb. Közelebbről kívánjuk ezt meghatározni. Még számos, de inkább helyi érdekű tárgy fordult elő. A gyámintézeti gyűléssel, melyen a rendelkezésünkre álló jövedelem Zágrábnak szavaztatott meg, — a gyűlés befejeztett. Következett a jó kedvvel és a kimaradhatlan felköszöntésekkel fűszerezett ebéd, melylyel Bodó Lipót egyházi és esperességi felügyelő ur volt szíves megvendégelni az egybegyűlteket. S. D. RÉGISÉGEK. A csepregi colloquium. (Vége.) Junius elsején délután, magán tanácskozmány tartatván Chiepregben tetszett határozni Nádasdi urnák, hogy következő nap a tágas tér miatt a parochialis templomban jöjjenek össze. Mert igen sok lelkész és világi (politici) volt jelen. Másnap reggel öt órakor a lelkész és az iskolabeliek által, a helyi szokás szerint, magyar nyelven tartott rövidke beszédek (szent irás), olvasás és collecta éneklés után a superintendens úr számára a többi magyar papokkal együtt kijelöltetett a hely. Tul felől Sculteti Severin úr és a többi német lelkészek, a kik a szomszédságból önként eljöttek, foglaltak helyet. Nádasdi úr különös (neki fentartott) széket foglalván el, a superintendenshez magyar nyelven szólott megnyitáséi. Ugyanazon értelemben nemzetes és vitézlő Szentgyörgyi Gábor ur ő nagyságának tanácsosa, a magyar nyelvben járatlanok miatt azután körülbelől ezeket mondta latin nyelven : Tekintetes és Nagyságos Uram, szomorúsággal, látván azon zavarokat, melyek részben a szertartásokban, részben magának a vallásnak tételei-76*