Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-11 / 37. szám

elismerésre, tiszteletre. E helyett azonban fájdalommal kell látnunk az egyházunk ellen irányult ostrom éledését, s legközelebb Náthán próléta meséjének ismétlődését, mely szerint a dúsgazdag, midőn vendégei érkeznek, rajtaüt a szegény szomszéd házán s elragadja annak egyetlen bárányát. Míg azonban az ellenséges viszonyok arra emlékeztetnek, hogy egyházunknak még továbbra is vinnie kell az ecclesia militans szerepét: ezen igazság egyszersmind lelkesítve utal bennünket az egyház iránti szent kötelességünkre Mig egyik kezünkben az építő lapát van, a másikkal csüggedetlenül forgassuk a törvényes jog, az igazság védő fegyverét. Egyesüljenek a prot. felekezetek bizalommal a közös védelem terén. Álljon helyt szent hűséggel minden protestáns az egyház, az autonomia fenyegetett sáncain. Hostis adest! Az ősök példája buzdítva szól a múltból hoz" zánk. Ők a százados üldöztetés szinteréről is, megfogyva bár, de megtörve nem, a védett elvek dicső lobogóját diadallal hozták el a békésebb idők révpartjára. Legyen bennünk ugyanaz a lángoló szeretet templom, vallás iránt, buzdítson bennünket a védelemre ugyanazon önfeláldozó hűség, minőt a történet az ő életükben mutat: akkor nem kell semmi ostrommal szemben a bukástól félnünk. A jog, az igazság érzete megedzi az erőt. Mi nem akarunk más felekezeteket háborgatni; óhajtjuk, hogy testvéri békében élhessünk kath. polgártársainkkal. Soha nem kívánjuk sérteni a kath. egyháznak sem jogait, sem javait. Az amit mi kívánunk s a mivel szives örömest adózunk viszonzásul a kath. egyháznak: a törvénytisztelet, méltányosság, evangeliumi szeretet. Ha azonban egyházunk, vallásunk megtámadtatik, be fogjuk bizonyítani, hogy e szent örökségért, az elődök nyomán, az utódok is készek élni, halni. Gyúr át z F. Audiatur et altéra pars. Vonatkozással n dunántúli evang. egyházkerület közgyűlésére. Győr, aug. 28. (V) A kultur-harc nálunk ez ideig ismeretlen. Jól is van ez így. Ugy is elég egyéb baj van a nyakunkon, kar volna még ezzel is abajgatni közéletünket. Hanem a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületnek legutóbbi közgyűlése alkalmával, amely Győrött, egyfolytában három napig, aug. 24—27-ig, tartott, ugy látszott, hogy ez a csendes béke felkavartatik. A kemény vitákat Karsay Sándor superintendens fájdalomtelt évi jelentése inaugurálta, utána Radó Kál. mán, Bognár Géza, Barcza Géza, Eőry Sándor színezték ki az ügyet, a mely még hatalmas hullámgyűrűket fog vetni a viták árjaban. Az ügy érdeme pedig abban áll, hogy az egyházkerületben ujabban két izben is előfordult már azon eset, és pedig Incéden, Vasmegyében és Sövényházán Győrmegyében, hogy protestáns egyének, akik volt kath. úrbéri birtokot vettek meg, köteleztettek a miniszteri végső fórum által a kath. plébánosok papbérilletményét megfizetni. Hogyan ? hát hiszen ekkor a protestáns birtokos, aki fizeti saját egyházi adóját s még ezenkívül a kath. papbért is köteleztetik fizetni, — tönkre megy anyagilag! Ez beleütközik az 17.91. 26. t. c. 6. §-ába is, hogy az evangélikusok által fizetett mindennemű stólailletmény megszűntnek mondatik ki. A határozat elvégre Prónay Dezső báró higgadt, tapintatos felszólalása után az lett, hogy mellőztetvén a miniszteri vád alá helyeztetés kérvénye, az ügy egyetemes gyűlés elé vitetni határoztatott. Tehát lesz még országos vita ebből s bizonyára megfordul az ügy az országgyűlés előtt is. Ezek így levén, lássuk, katholikus részről, minő álláspontból biráltatik el az iigy ? és minő jogot vindikál magának és minő alapon a miniszter ezen ügyben. Öt rendbeli miniszteri döntvényt ismerünk eddig ezen »gravamen^-es ugy ben ; ezek a következők : A nagy-chlivényi ügyben 1880. ápr. 4-én 9259. sz. a. kimondá a vallás és közokt. miniszter, hogy „A lelkészi illetmények körüli legfőbb fokú intézkedések az O Felségét megillető legfőbb kegyúri jog és felügyelet | folytán Ő Felsége kormánya altal gyakoroltatott s ily ügyeknek legutolsó fokon való elintézése az eddigi kivétel nélküli gyakorlat szerint is mindenkor ezen miniszterium által foganatosíttatott : következésképen a jelen ügy egyátalában nem sorozható a magánosok azon ügyeihez, melyek az 1876. 16. t. c. 58. §-ának c) pontja szerint utolsó fokon a közigazgatási bizottság által intézen-I dők el. * A sövényházi ügyben 1881. március 4-én 5096. sz. a. kimondá a miniszter, hogy : ,Az egyházlátogatási okmány — canonica visitatió — mindaddig, mig valamely ujabb törvény vagy szabályrendelet nem alkottatik, országos gyakorlat szerint kétoldalú szerződésnek, 1 tehát oly jogügyletnek tekintetik, melynek alapján a jogelőd jogai és kötelezettségei a jogutódra is áthárulnák.* A püspöki ügyben 1878. január 8-án 224. sz. a. azt mondja a miniszteri határozat: , Az egyházlátogatási okmánnyal, mely pedig ez idő szerint még a lelkészi