Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-11 / 37. szám

nél, melyben az elfogulatlan közvélemény törvénysértést látott, s ennek büntetését várta, mégha' ' o jolt nem a klérus a törvény előtt, hanem a törvény a klérus óhajtása előtt. Azóta csak még jobban feltárult az ajtó az illetéktelen elkeresztelések és anyakönyvezések előtt. A legújabb kísérlet a klérus tagjai részéről a protestánsokat birtokaikban támadja meg, midőn követeli, hogy ezek kath. kézből vett telkeik után a plébánusnak rendes lelkészi illetményt fizessenek. Az incédi plébános felterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter e követelést jogosnak itéli, s ennek folytán a r. k. plébánus papiadót szedhet protestáns lakosoktól. Igaz, hogy ott van a szentesített törvény 1790/1. 26. t. c., mely Tanárky Gedeon államtitkár ur szerint is „félremagyarázhatlan határozatokat tartalmaz", s mely nyíltan kimondja, hogy az evangélikusoktól eddig a plebánusoknak fizetni szokott stóla és ágybér teljesen megszűnjék: ennek ellenében azonban a miniszteri rendelet hivatkozik egy kath. egyházlátogatási jegyzőkönyvre, mely megjelöli, hogy az incédi kath. egyháztagok egy telek után mennyi gabonát fizetnek a plébánosnak lelkészi illetmény címén. Es im, a törvény elveszti védő erejét, melyet eddig benne a prot. egyház keresett és talált, s az ellenében a kath. pap egy canonica visitationalis jegyzőkönyvi pontra támaszkodva, követelésével diadalmaskodik. A kath. egyházlátogatási jegyzőkönyv leverte a magyar országgyűlés által hozott s a magyar király által szentesített törvényt. Ha az említett miniszteri rendeletben nyilatkozó elv érvényben marad s irányadó lesz jövőre is, akkor el lehetünk készülve reá, hogy igen sok helyen fognak a plebánusok incédi kollegájukéhoz hasonló követeléssel fellépni, és ez esetben egyházunkat számos gyülekezeteiben veszély fenyegeti. Népünk a sokféle nyomasztó adó miatt most is gyakran csak önmegerőltetéssel róhatja le egyházi tartozásait. A hol pedig, kath. kézből vett földje után saját egyháza mellett a plebánus számára is kénytelen lesz adózni, ott agyon zaklatva előbb-utóbb vagy telkét hagyja oda, vagy egyházát. És gondoljunk még ama példabeszédben rejlő igazságra: „evés közben jön az étvágy." Ki mondhatná meg, hogy ama sérelmes rendeletben inaugurált irány által nyitott úton meddig haladhat a klérus? Hazánkban alig van birtok, melyről bebizonyitni ne lehetne, hogy egykor — ha előbb nem, a reformatio előtt — katholikus kézen volt. Másrészről a jég meg van törve ; a klérus tagjai megadóztathatják a prot. gazdákat mindazon telkeik után, melyekről bebizonyitható/

hogy hajdan katholikusok birtokában voltak. Szóval e rendelet tendentiájában is — vészes következményeire gondolva — lehetetlen fel nem ismernünk a prot. egyházak ellen szervezkedő üldözésnek előre vetett baljóslatú árnyát. A kath. egyház a vagyon és számarány túlsúlyára támaszkodva nagy befolyással rendelkezik minden irányban, s befolyását rendszeresen felhasználja, hogy mindig több és több ponton érvényesítse irányunkban ellenséges terveit. A keserű tapasztalatok ismételve eszünkbe juttatják a jezsuiták ama hires nyilatkozatát: „Hazudik, ki azt állítja, hogy a kath. egyház türelmes. A kath. egyház a legtürelmetlenebb egyház: ez maga a - türelmetlenség, mert maga az igazság." Midőn egyházunk fenyegetett érdekeire, jogaira gondolunk, méltán kérdhetjük, mivel érdemelte ez meg az ellene minden lépten- nyomon nyilatkozó bizalmatlanságot s elnyomási törekvéseket ? A protestántizmus fáradhatlan munkássággal egyengette mindenkor az útat a hit és gondolatszabadság előtt, fejlesztette a testvériség szent elvét s intézményeivel nagyban ébresztette az egyénben az emberi méltóság érzetét, s a közügyek, szent célok iránti áldozatkészséget. E munkásságával nem kárára, hanem üdvére munkált az emberiségnek, mert gyámolította haladását a fejlődés utján ama végcél, a tökéletesség íelé. Továbbá, a magyarhoni prot. egyházak, midőn kiváltak a r. katholicismus kötelékeiből, nem hoztak onnét magukkal dúsan jövedelmező püspökségeket, gazdag egyházi javadalmakat. A buzgó prot. hívek önerejükből alkották s tartották fenn a vallás-erkölcsi élet ápoló templomait. Önerejükből emeltek s tartottak fenn számos virágzó tanintézeteket, melyeknek a miveltség terjesztéséért az ország szintén köszönettel tartozik. Önerejükből tartanak fenn ma is, az állam minden megterhelése nélkül sok alsóbb és felsőbb iskolát, melyekben más felekezetű növendékek is nevezetes gyámolitásra találnak. Mindezen áldozatkészség joggal számíthatna