Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-08-21 / 34. szám
intézett emlékirat lett annak eredménye, melyben azt kérik, hogy legyen irányadó jövőre a kir. tábla Ítélete, mi más szavakkal annyit tesz, hogy legyen szabad ezentúl is ellenünk indított hadjáratuknak büntetés nélkül folytathatása. En bízom a törvényhozók és a kormány bölcseségében, igazságosságában, jogérzetében és hazaszeretetében; bízom abban, hogy törvény által s az előre haladó kor kívánalmainak megfelelőleg rendelkeznek és szabályozzak a felekezetközi viszonyokat s nem engedik, hogy a felekezetek egymással szemben azon természeti állapotban legyenek, melyben az erősé a diadal s a gyengébb fél védetlenül dobatik oda az egyenlőtlen küzdelemben az erősebb télnek martalékául. Nem hagyhatom itt emlitetlenül, hogy a tatai plebánus, ki a fölebb közölt adatokbol láthatólag épen nem excellál a haza törvényei iránti tiszteletben, a tatai helv. hitv. lelkészt mint törvénysértőt, csendháborítót panaszolta be püspöke általi közvetitettségben azért, hogy reformált apa és róm. kath. anya közt az 1868. LIII. t. c. szentesítése előtt kötött vegyes házasságból 1869-dik évben született fiúgyermeket, habár az apa reversálist adott, még pedig a házassági szerződésben, s a fiu a róm. egyház hitelveiben növeltetett és már áldozott is, mégis az anya halála után kivétetvén az az apa által a róm. kath. iskolából, fölvette azt a helv. hitv. iskolába, és ott hitoktatásban részesiti. E följelentésből, — melyet a püspöki kisérő levél támogat, — világosan kitűnik, hogy a clérus az 1868-ik évi LIII. t. c. előtt kötött vegyes házasságokban a felektől kicsikart reversalisokat érvényesekül kívánja tekinteni, habár nem tudnak is idézni orsz. törvényt, mely azok érvényességét sanctionálta volna, s az 1868. LIII. t. c. határozottan kijelenti, hogy azok ezentúl is érvénytelenek. Ez az „ezentúl is" megértethetné a váciemelőkkel, hogy ezelőtt is érvénytelenek voltak azok. Hivatkozik a följelentés az 1790/1. XXVI. t. cikknek az azt alkotók figyelmét tán ki is került azon distinctiójára, hogy míg ott, hol az apa római katholikus, határozottan jelenti, hogy „proles illius religionem sequantur": addig, ha az apa protestáns, csak megengedi, hogy „proles masculae patris religionem sequi possint", s ebből okoskodva azt következteti, hogy csak is követhetik, de nem kötelesek azt követni, és ha az apa téritvényadás által lemondott a törvény által engedélyezett jogáról, akkor nem is követhetik, s ha az ily fiút a protestáns lelkész mégis hitoktatásban részesiti, ez által törvénysértést követ el. Tekintettel arra, hogy e följelentés a püspökök conferentiája után püspöki úton, püspöki támogatással terjesztetett fel a cult.-ministeriumhoz: igen valószínű, hogy ezen irányban is actióra határozta el magát a clérus, s az eddigi előzmények után számit és tán nem is alaptalanul arra, hogy talál oly kir. táblai birói tanácsot, mely — ha ily esetekben a helvét hitvallású lelkeszt bevádolják — az 1790/1. XXVI. t. cikknek ily értelmezése mellett a bevádlottat még el is ítéli. En már azon is megütköztem, hogy e följelentést véleményezés végett minden észrevétel nélkül hozzám tette át a cultusministerium a helyett, hogy följelentő plebánust, — ki önmaga beismeri, hogy a reformált apának figyermekét nemcsak megkeresztelte és anyakönyvezte illetéktelenül, hanem a hitben is oktatta s meg is áldoztatta, — mint törvénysértőt utasította volna rendre s az ország törvényeinek tiszteletben tartására. En a tatai ref. lelkész eljárását helyeselve, annak törvényességét igazolva s azon kijelentéssel terjesztettem föl, illetőleg vissza az iratokat, hogy a tatai helv. hitv. lelkészi hivatal utasítva lett általam, még pedig felelősség terhe alatt, a fiúnak hitelveinkben oktatására, mint szintén arra is, hogy azt iskolánkból kiragadtatni ne engedje. Ez az ügy fel van véve a tárgysorozatba, s majd ha ott előjön, kérni fogom eljárásom felett az egyh. kerület Ítéletét, annyival inkább, mert a clérus eljárásában rendszer van, minden lépést eleve kiszámítva tesznek s igy félni lehet attól, hogy ez az eset nem marad elszigetelten, hasonló esetek több egyházainkban merülhetnek föl s az egyh kerületnek Ítélete irányadóul szolgálhat ily esetekben a lelkészi karnak. Hogy rendszeres támadást intéz ellenünk a clérus s a törvény védő piizsa alól még akkor is ki akarja szorítani a protestantismust, ha a törvény szavai minden félremagyarázhatást kizárólag világosak: ez kitűnik abból is, hogy oly birtokok után, melyek valaha róm. katholikusok tulajdonai voltak s a canonica visitátió által fölvétettek, még azon esetben is követeli az egy-67 •