Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-21 / 34. szám

Kivonat Pap Gábor dunántúli ref. superint. úr évi jelentéséből. (Folytatása és vége.) Mi jogainkban vagyunk az ily törvényellenes eljárás által sértve s a törvényt hozott nemzet méltóságában van megalázva, mert széttépett törvényeinek rongyait dobja arcához, a törvénynek minden tartalék nélkül tapodhatására most már birói itélet által is feljogosított hatalmas elérus. Ezen itélet óta, a rajtunk lélekhalászás által elkövetett sérelmek döbbentő mérvben szaporodnak. Érdekes volna az ily sérelmi eseteket összegyűjteni, már csak egyháztörténelmi tekintetekből is, hogy illustrálják azon szomorú helyzetet, melyben van még korunkban is hazánkban a jogaiban nem védett, a elérus önkényének odadobott és sérelmeinek orvoslatát még az igazságszolgáltatás termeiben is hiába kereső magyar protestáns egyház. A hatalom, az erő, a befolyás a clérusnál van s mert potentes potenter agunt, eljárásaiban nem ismeri a törvény korlátait, tetszése szerint ront keresztül azokon. Ok a sasok, kik hatalmuk érzetében fennszárnyalnak; mi vagyunk az üldözött columbák, kiket a censura még a justitia termében is vexál s kikre a ele- j ricalismus még a törvényt is széttépő karmaival akkor, ott és ugy csap le, a mikor, a hol és a mint neki tetszik, hogy védtelen martalékát széttéphesse. Superintendensi felhívásomra már érkeztek be a plebánusoknak rendszerezett törvényt sértő eljárásáról hivatalos adatok az imelyi, füzesgyarmathi, táci, kálozi, kiskeszii, batthyáni, soponyai és tatai egyházakból. Ezek közül itt csak a tatai jelentés adatait sorolom fel. A tatai plébános 1868-ik évben nyolc, 1870-ik évben hat, 1871-dik évben tíz, 1872-ik évben öt, 1873-ik évben kilenc, 1874-ik évben hét, 1875-ik évben tíz, 1876-ik évben kilenc, 1880-ik évben négy s igy az 1868. LIII. t. c. alkotása óta összesen 68 helvét hitvallású gyermeket keresztelt és anyakönyvezett illetéktelenül, és saját beismerése szerint hitoktatásban is részeltetett, áldoztatott is, el is temetett egyeseket a nélkül, hogy a törvény büntető szigorával sújtatott volna, sőt a tatai járásbíróság előtt, eleve megjósolva annak akkor még kf sem mondott Ítéletét, védbeszédében fönnen hangoztatta, hogy ő püspökének utasítása szerint jár el; hogy akkor lenne rendbontó, ha nem annak engedelmeskednék s hiszi, hogy mint eddig diadalmasan jött ki az ily harcokból, ugy a jelen esetben is övé leend a diadal. S jóslata teljesedett : a járásbíróság fölmentette, s a panaszt emelt reformált lelkésztől még a szóihatás jogát is megtagadta, felebbezését elvetette. De a tatai ügyben felebbezett a királyi ügyész s bár azóta már hónapok folytak le, a királyi tábla még mindig késik az itélet meghozatalával. Elismeréssel kell itt kiemelnem a tatai reformált lelkésznek azon érdemét, hogy szemben az egyházunk tagjait ragadozó plébániával, kitéve önmagát az anyagi javakban károsodhatás lehetőségének, valódi pásztori hűséggel és éberséggel őrködik a krisztusi nyájnak fenyegetett hívei fölött, s nemcsak akarat, hanem apostoli buzgóság, erély és képesség is van benne arra, hogy egyházunknak fenyegetett érdekeit megvédelmezze. A királyi tábla tanácsa által a soproni esetben hozott itélet három millió protestánsban rendítette meg azon hitet, hogy számithat törvény által biztosított, különben is kevés s a vallási egyenjogúság követelményeit ki nem elégítő jogainak védelmére, s a hírlapokban folytatott éles, de a jogvédelem teréről is leszorított protestantismusnak méltó elkeseredése által teljesen igazolt csatározások után, f. évi március hó 12-ik napján a helvét és ágostai hitvallású evangélikusok közös tanácskozásra gyűltek össze Budapesten a reformált egyház tanácstermében, s együttesen intéztek feliratot ugy a m. kormányhoz, mint a képviselőházhoz, melyben azt kérik, hogy a félremagyarázásra tért nyitó homály eloszlathatása végett az 1879. XL. t. c. 53-ik §-a szövegeztessék újra, s az a lelkész, — ki más keresztyén vallásfelekezethez tartozó egyént keresztel meg, s az erről fölvett jegyzéket az illetékes lelkészi hivatalnak, ez által leendő anyakönyvezés végett azonnal és hivatalból meg nem küldi, — ugyanazon büntetéssel sujtassék, a minő van kiszabva arra, ki más felekezetbelit életkora 18-ik évének betöltése előtt az 1868. LIII. t. c. 12-ik §-a ellenére egyházába fölvesz. Azóta a római egyház püspöki kara is tanácskozott s bár tanácskozásai nem voltak nyilvánosak, mégis a szárnyaló hírek szerint a kormányhoz