Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

év szeptember l-ig egész fizetésében meghagyta : örvendetes tudomásul vétetett. Ugyancsak a szatmári ref. egyház részéről jelentetett, hogy a kebelében levő felsőbb protestáns leánynevelő intézetnél a Fiálka Klotild eltávozásával megürült igazgatónői állomásra báró Hágen Irma úrhölgy lett megválasztva. Ezen választás kedves tudomásul vétetett_ A mult gyűlés óta megürült lelkészi és tanitói állomások esperes ur jelentése szerint következőleg töltet- ! tek be: a kisszekerest megürült egyházba rendes lel- ' készül Szabó Endre mándi segédlelkész, a Zámbory Béla eltávozásával üresedésbe jött csahold lelkészi állomásra Kiss Lajos nagyszekeresi lelkész, s ennek helyére Kovács Károly matolcsi segédlelkész választatott meg. A szatmári egyház, a Dobray Mihály tanitó nyugalmazásával megürült egyik tanitói állomásra káplántanitóul megválasztotta Göncy Sándor, Budapesten vizsgázott lelkészjelöltet. Mindezen választások a gyűlés által megerősíttettek. Segédlelkészekül Göncy Sándor, Pásztor Sámuel vizsgázott lelkészjelöltek és Szabó Lajos végzett hittanhallgató bekebleztettek és előjegyeztettek. Néhány, egyes egyházakat érdeklő kisebb ügyek sietve lett letárgyalása után a gyűlés délután i és fél órakor bezáratott s a tagok közül többen siettek az uj társaskör helyiségében rendezett társas ebédre, hol az uj világi jegyző megválasztatása feletti öröm és lelkesedés tetőpontját érte; megeredtek a lelkes felköszöntések és mindenkisietett szíve érzelmeinek lehetőleg hangot adni. Ka lós Péter, e. m. jegyző. RÉGISÉGEK. A bártfai énekes könyv. Nem mondtam én akkor valótlanságot, midőn e lap mult évi i. számában azt irtam, hogy még eddig a magyar ref. énektörténelmet igazában megírni sem lehetett volna, mert időnként jönnek elő adatok, melyek ujabb és ujabb világot derítenek énektörténelmünkre, adatok, melyek az eddig ismerteket részint megerősítik, részint uj világosságba helyezik. Ime a fent nevezett énekes is ezek közé tartozik. Ott pihent századokig az alsósebesi franciskánus zárda könyvtaraban (Sarosmegyében), mígnem az e téren faradhatian buzgalmu Szabó Károly felfedezé s a „Magyar Könyvszemle* 1878. évf. 314. lapján könyvészetileg leírta. De van még felfedezetlen homályban más is. A „Zengedező Menyei Kar* előljáró beszédében (Frankfurti kiadás, 1770.) olvasom, hogy 1627-ből is kell még lenni egy Brewer Lőrinc által Lőcsén nyomatott énekesnek, mely a Molnár Albert zsoltárait is magaban foglalta. E bártfainak 1878-ig egyetlen, elől, közben és végül csonka példánya megvan a sárospataki ref. koll. könyvtárában. E példányt látta és használta Toldy Ferenc, ki a nyomtatás idejét pontosan meg nem határozhatván, azt (M. költ. tört. 1. kiad. 1. köt. 202. I.) 1 590-re, de később ugyané munkájaban (2. kiadás. 184. I.) Szabó Károly tudósítása folytán 1593-ra tette. Címe ez : „ Az kereztieni Qievlekezetben való isteni diczéretek (cz, és nem tz) eyyben szedeyetettet, émendáltatot és sok szép diczireteckel megoeregbitettet (az egészben az ö mindenütt ügy iratik, hogy az 0 fölé jön az e; én ez ismertetésben a mai typus kedveért mellé írom). Psalmo 80. 95. Dicziriük az IFr Istent Énekszóval és moudgyunk olly diczéretet, kibe hinek segétséyuel oe felseyét az mii háborúság inkban etc. * Itt van egy sárgult kézirat: „Sum Johannis Seredi Sárosiensis qui me sibi comparavit Sárosini Ao. 1627.* A címlap alsó fele le van szakadva; honnét lehet hát a nyomtatás helyét s idejét meghatározni ? Erre nézve Szabó K. „Régi magyar könyvtára* a 131. lapon ezt mondja : »Hogy ezen lutheránus énekes könyv Bártfán 1593-ban jelent meg, bizonyos a Szilvás-Újfalui Imre által Debrecenben 1602-ben kiadott Énekes könyv élőbeszédéből, ki tudósítását általa látott ép példány után adta. * Azonban hogy ez a példány nem első kiadás, nyilvánvaló a cím e szavaiból: „újonnan nyomatott és emendáltatott. * IIol és mikor látott először napvilágot, még felderítésre vár. Nyelvészeti tekintetben sokkal ódonabb a nála csak egy évvel idősb Gönci első kiadásánál. Ebben helyesírásra, szók, betűk összetételére úgyszólván semmi gond, sok helyütt a rímek is elferdítve, hamisan hangzanak. Általaban míg Gönciben mindenütt gond és nyelvérzék látszik, ez — mondhatni — nagyon rusztikus kéz által szedegettetett egybe. De mégis véghetlen érdekes könyv ez, a mennyiben több énekek eredetiben, többek első fordításban ebben találhatók, s oly nevek tűnnek elő énekszerzőkül, melyek eddig a pr)t. egyházi irodalom mezején teljesen ismeretlenek voltak. Menjünk végig azért e nagyon érdekes könyvön lapszám szerint (mert lap-, és nem levélszám szerint van nyomva, holott Göncinek még 1620-iki kiadása is levélszám szerint). Miután azonban érdekesnek látom megismertetni az olvasóval, miként jutottam én e könyvhöz, röviden elmondom. A felfedezés után Szabó K. figyelmeztette rá Fraknóit, a magyar tud. akadémia főtitkárát, ki is azt a zárdától elkérte az akadémia részére, s Szilády Áron használta is a „Régi magyar költők tára* összeállítása tekintetéből. Én az akadémiától kértem a könyvet, de a főtitkár úr — a könyv ritka és becses voltánál fogva — önmagatói nem adathatta ki, hanem kérelmemet a könyvtári bizottság elé terjeszté, mely is azt ha-