Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

tározta, hogy teljes inéltánylaltal van ugyan az én mun­kálkodásom iránt, de a könyvet olyan helyre, hol posta­állomás nincs, ki nem adhatja, hanem szívesen elküldi Pécsre akár a püspöki hivatalhoz, akár a jogakadémiai igazgatósághoz, ott kényelmesen átvizsgálhatom. En az elsőt választottam s kérelmemmel járultam a könyv elküldése és elfogadása iránt. A legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Ujolag köszönet érte itt a nyilvánosság terén is. De még itt nincs vége a dolognak. Örvendettem s vártam már a magas tudósítást, hogy menjek Pécsre, ott a könyv; amikor kapom a főtitkár ur levelét, mely szerint „a barátok a könyvet az akadémiától rekla­málták, tessék tehát oda fordulni, a zárdafőnök szívesen kiszolgáltatja.' A zárdafőnök azonban világért se merte a köny­vet kiadni, mert, úgymond, „tavaly is majd az akadémi­ánal veszett* ; hanem utasított a provinciálishoz, kinek írásbeli meghagyása után adhatja csak ki. A nagyon tisztelt provinciális atya szives volt engedélyt adni meg keresésemre. Igy küldetett a könyv Pécsre, hol én azt mult évi dec. 7—9. napjain, a püspöki könyvtárban átvizs­gáltam, bele is betegedtem. Távol legyen tőlem, hogy dicsekedéskép hozzam elö mindezeket, csak némi bizonyításául az ismeretlen Komjáthi Gedeon ama mondásanak (lásd „ Éneklő ka­rom* ismertetését e lap ez évi 1. számában), hogy a ki a történeti kutatás terére lép, minő akadályokkal kell annak megküzdenie. 1. laj). „Adventustol fogvan Christus szueletése napiaig etc. Himnus, Jam lucis orto sidere etc. Notaia­ra (nyomatott cifra initiale minden ének kezdetén) : Immáron az nap eljövend, Könyörögjünk az úr istennek, Hogy mind ez egész napon bűntől minket őrizzén.* (5 vers.) Mai írásmód szerint adom a példákat, így sokkal érthetőbbek lesznek. Ez ének, fordítása ama gyönyörű latin hymnusnak, melynek dallamára megy. Ugyané lapon: „ Az szent háromságról való kö­nyörgés : Idvözlégy örök úr isten, ki vagy foghatlan felségben, az mennyei nagy diezősségben, angyaloknak nagy örömökben és dicziretekben.* (Nem tudom, ki hogyan van vele ; de én nekem ügy tetszik, hogy a 16. században hazánk igen sok vi­dékén, nemcsak írtak, hanem mondtak is cz-1 cs helyett. A bukovinai magyar menyeczke például még ma is úgy hívja vendégét asztalhoz: „jöjjön lelkeczlcém megebé­delni.*) Ez éneknek dallama is oda van irva kézzel, négy vonalsoron, szoprán kulcson, sajátságos alakú, le-felhű­zott kótakkal, s a mint én olvasom a dallamot, telje­sen hasonlít eme népdalunkhoz : „Csipkés a szőlő le­vele, Vartalak rózsám az este.* De erről majd alabb. A 2. laptól a 27-ig ,Christus eliövessiről való szép Díczíretek* vannak, ezek között : 4. 1. „Semmit ne bánkódjál Krisztus sz. serege* kezdetű gyönyörű magyar ének, melyről emlékeztem e lap 1879. 22. sz., „szeméten heverő gyöngy *-nek ne­vezvén azt. 6. 1. „Jer mi kérjünk szent lelket*, az eredeti nincs megnevezve, holott Gönciben a 115. levélen nyíl van ki van irva, hogy Luther Mártoné. IO. 1. van egy magyar zsoltár, az 50-ik: „Ilogy panaszolkodik az hatalmas isten.' A zsoltárok általában nem sorszám szerint — mint az eddig ismert énekes könyvekben, — hanem összevissza jönnek elő. 13. 1. „Jer díczirjük az istennek fiát, az szép szűz­nek áldot sz. magzatját*, az eredeti szöveg szerint. 26. 1. „Adjunk hálát mindnyájan*, a Dávid Ferenc éneke, dallama odaírva öt vonalsoron alt kul­cson egy b jelzéssel; nem az a dallam ez, a mien mi énekeljük, hanem az, a mely az unitáriusok 1837-iki énekesének 5. lapján található; amely már 1593-ban, sőt elébb is, mint a régibb gyűjtemények mutatják, protestáns volt, és csak száz évvel később jelent meg (1693) Illyés István kath. énekgyűjteményében. 38 — 55. 1. hiányzik. 56. 1. „Kis Karaczonrol való Díczíretek. Mi atyánk ki vagy menyegben, te fiaid szükségünkben hozzád kiáltunk ez testben hisszük meghalgacz kértünkben, mert atyai kegyességben vagy hatalmas istenségben.* Egészen a „Menybéli felséges isten' (137. dics.) méretére s dallamára. Kálmán Farkas. (Folytatása következik.) MISSIÓÜGY. Az egyetemes protestáns egyház missió­munkálatai. (Vége.) Svéd- és Norvégország. Ezen egyesült királyság, — melynek 6 millió lakosságából közel 5 millió a prot. egyház híve, — ha prot. lakosságának szamahoz mérten nem járul is a missióhoz : mindazáltal nem megve­tendő összeget hoz évenként a szent ügy oltárára. A két svéd-, de különösen a gazdag norvég egylet, meg­tesznek minden lehetőt a nemes ügy felsegélése érde­kében, s fáradozásaik sikere nem is marad el. Míg a két svéd egylet Egyiptomban, Abesszíniában, Zulufol­dön és Közép-Indiában dolgozik sikerrel: addig az egyetlen norvég egylet meglepő eredményt mutat fel Madagaskárban (körülbelül 25.000 bennszülött egyháztag), Santalban, Natalban és Zuluföldön. Utóbbi helyen 12 főállomás, számos európai és bennszülött ügynökkel. 66 *

Next

/
Thumbnails
Contents