Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-07-31 / 31. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kbizsy-utca 29. u. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes széiiriú példátnyokkal ina.irxcLég- szolg-éLllia.i-u.n.ls:Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetések lejárt annak megujitására felkéretnek. Modern üldözések. 1. Elborul lelkünk, valahányszor magyar protestáns egyháztörténetünk lapjait forgatjuk. A Básták, Karaffák, Kolonicsok és a jézsuita fekete sereg, mint nehéz kisértet-tábor vonul el lelkünk előtt; szinte látjuk a gályák martyrjait, a mint éles kövek közt, meredek bérceken, véres lábakkal, rongyokban kisérik őket heteken át Olaszország felé. Borzadunk a bűzhödt odúktól, melyekbe éjszakánként barom módjára bezárták őket. Irtózunk a nap égető hevétől, mely a nápolyi gályákon pörkölte az ahoz nem szokott szegény magyar papokat; de egyszersmind lelkünket felemeli azoknak erős hite, s azt kérdezzük, hogy váljon mi, a mostani kor kényelemhez szokott és a hittől elszokott fiai, tudnánk-e olyanok lenni és megtartanók e olyan körülmények között, hitünket, ezt a mi modern hitünket? Aligha. Másrészt lelkünk elé tárul ezeknek a mi mostani falusi gyülekezeteinknek a múltja. A nép jobbágy, alábbvaló a rabszolgánál; az tiraság mindenütt pápista, igen sok helyen pap és barát; kényekedve szerint osztogatja az 50 meg a 100 botot; bebörtönözheti, elűzheti, hajlék és kenyér nélkül hagyhatja a jobbágy családot; és ők kiállják a verést, ki a börtönt, szegénységet; elrablott templomuk helyett épitnek ujat, vagy imádkoznak a szabad ég alatt, de hitöket meg nem tagadják. A pápista papi- és szerzetesi birtokokon ma is épen megvan a gyülekezet mindenütt, csak ott nincs többé protestáns gyülekezet, a hol a híveket megsemmisítették; tanulságul arra nézve, hogy a prőtestantismus híveit tüzzel-vassal se lehet kiirtani. Ismét azt kérdezzük, hogy ha mai napság megint olyan világ lenne, mint hajdan, ezek a mi templomkerülő, korcsmakereső híveink megtartanák-e hitöket ? Bizony aligha. De vessünk fátyolt a multakra. A türelmi parancs, az 179°/1 . 26. törvénycikk, meghozta a türelem rózsáit; a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat, alakíthatnak gyülekezeteket, iskolákat; autonómiájukba senki bele nem avatkozik; fejlődhetnek bátran, szabadon; amit atyáink sírva vetettek, mi örvendezve aratjuk; el vannak törölve a föld színéről a mi régi ellenségeink, a jézsuiták is; ez a prőtestantismus egyik legszebb diadala. A szabadelvííség nagyhangzásu jelszavai mutatják az irányt a kornak. A felekezetiség szűk korlátai ki vannak tördelve; most már csak az embert nézik s nem kérdezik, mi a vallása. Összekeveredik, egyletez és házasodik a sok felekezet egymással, közös iskolában tanul protestáns, pápista és zsidó, maholnap itt lesz már az egy akol és egy pásztor országa. A protestánsok dicsőségteljes, véres múltja jogot ád e felekezetnek, hogy méltó helyet foglaljon a haza egyéb nemzetiségei sorában, annyival is inkább, mivel a kort mozgató szép, nagy és szabadelvű eszmék itt termettek a mi felekezetünk kebelében; ez volt a világ újjáalakulásának kovásza. A középkor sötét éjszakáját ez változtatta át világosság országává, jelenkorrá. Mind igen szépen van ez igy, elméletben ; rá le-