Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-31 / 31. szám

_98l het mutatni a nagy vívmányokra, szép szabadelvű val- j lási és nevelési törvényeinkre, melyekben az osztó igazság, kölcsönösség, viszonosság stb. csak ugy ra­gyog; hanem azért a ki benne van ebben a nagy vi­lágáramlatban, és sok minden dolgot megfigyel, le­hetetlen föl nem ismernie, hogy a szabadelvűség zászlói alatt az intéző kezeken jezsuita-körmök vannak, s a bo carbonari-köpeny alul kilátszik a lóláb. Nem szedik el templomainkat, nem tiltják többé istenitiszteletünket, hiszen látják, hogy ma­gunk se igen építjük és gyakoroljuk azt; hanem kegyetlen adókkal megterhelik mind a papot mind az egyházat s ha a papnak védelemre vagy támogatásra van szüksége, meg épen nem tagadják, hanem addig húzzák-vonják a dolgot, hogy beleun és abbahagyja, vagy ha a pap, kö­veteléseit világi hatóság által akarja behajtatni, megexequálják a híveit s a dolog ódiumát a pap nyakába döntik; de a behajtott összeget nem látja évekig vagy talán soha. Nekünk megvolt a végrehajtási jogunk, de a szabadelvűség ugy kö­vetelte, hogy minden erő, minden szálai a hata­lomnak a kormány kezeiben legyenek összpon­tosítva, az állam pedig katholikus állam, a katholi­kus vallás uralkodó vallás, ennek közegei legna­gyobb részt pápista egyének, ítélnek minden dolgainkban, ügyeinkben Valamikor a törvényhozásban, vármegyéken stb., ott voltak a hatalmas protestáns rendek; de a szabadelvűség egyenlőséget hirdet, el kellett töröltetniök a rendeknek s az olyan törvénynek, mely azt rendelte, hogy a hatóságokban bizonyos aránylagos szám protestánsok által töltessék be s a protestáns egyház ezek által képviseltessék, védessék. A liberalismus ezt a korlátoltságot el­törölte s a hivatali állásokat betöltötte felekeze­tiségre való tekintet nélkül, tisztán pápistákkal. A mi protestáns rendeink nincsenek többé, a papság maga ugy van szervezve, hogy sokat nem nyomhat a hatalmas klérus ellenében; azon­ban, hogy katholikus világi rendek se hiányozza­nak, ott vannak a hatalmas és roppant összegek­kel rendelkező mindenféle című egyletek, irodalmi körök, sőt katholikus kaszinók, legény-egyletek stb. S mindezek ellenében mi nem teszünk sem­mit, nemcsak hogy nem teszünk, hanem leánya­inkat küldjük az apácákhoz nevelőbe. Bizony 083 ! nagy ideje volna már, ezek ellensúlyozásáról gon­doskodnunk. A nevelésügy volt az, a miben a mi hitfe­lekezetünk századok óta felette állt az uralkodó felekezetnek. A népnevelési egyenesen mi terem­tettük Magyarországon, a felsőbb oktatásnál pedig azt mutattuk meg, hogy hogyan lehet felsőbb támogatás nélkül, sőt tán az államhatalom dacára o J a lehető legolcsólAian imposáns int elli gént iát terem­teni. Iskoláink az egyház veteményes kertjei va­lának. Terhes volt a sok áldozat, de a protes­táns szellem hozta azt szívesen, mert tudta, érezte, hogy minő szellemi kincsbányája van iskoláiban. Oh azok a mi, ma már leszólt, kigúnyolt kál­vinista kollégiumaink nagyon sok felvilágosult főt adtak a két magyar hazának. A legszabadabb gondolkodás tanítása mellett a legnagyobb erköl­csi szigor, rendszeretet, munkakedv taníttattak az ifjaknak. Mesés olcsó ellátás és mindenütt nyitva levő segélyforrások, legatiók, suplicatiók, rectó­riák, nevelőségek s egyéb segélyforrások, lehe­tővé tették olyan iíjaknak is a tanulást, kiket hazulról alig vagy sehogysem voltak képesek segélyezni S ezen ifjak közül most sokan ott ragyognak az ország első notabilitásai között. Valamikor pedig együtt éldegéltünk a kollégiumi tűzkő-levesen, megettük a förmeteget s 8 frtnyi államsegélyért 12 mértföldre gyalog elballagtunk legátíóba. Megjött végre a várva várt alkotmány s hogy ezzel mit nyertünk, arról egy következő cikkemben. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — 3. közlemény. — 30) A körmöcbanyai m. kir. állami főreáltanoda 11-dik évi értesítője. Igazgató Schröder Károly. Érteke­zések : A körmöcbányai első, vagyis városi protestáns gymnasium története a XVI. és XVII. században, Hlatky Józseftől. A reáliskola 25 éves története, az igazgatótól. Költemények: Oda a főreáliskola fenállásának 25-dik év­fordulóján. Vadász-szerencse. Mindkettő Versényi György­től. Az említett értekezéseket és költeményeket az in­tézet 25 évi fenállásának emlékére rendezett ünnepélyen olvasták fel és szavalták el. Az első helyen említett ér­tekezés igen becses adalékokat szolgáltat a felvidéki PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents