Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-24 / 30. szám

PROTESTÁNS k h SZERKESZTO-és KIADÓ-HI V ATA L : IX. ker. Kiriiisy-utca 29. sz. I. ern. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s 'vidékre postai küldéssel félévre 4 írt pO kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szam ú_ p éleiéi riyokiltíil mindég IPB^Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt annak megujitására felkéretnek. Requiescat in pace. (Folytatás és vége.) Azon gyümölcsök, melyeket a modern bölcsészet már eddig is megtermett a társadalmi életben, hajmeresztők. Nemcsak távol tőlünk; nem egyedül Németországban, ahol az orthodox és a szabadirány u theologusok szünetnélküli párbajt vívnak egymással; hanem nálunk is. Nálunk, hol a protestantizmus kebelében a józanság volt a főéletelv s egy idő óta azon hitben ringatództunk, hogy a kath. rajongás elbúcsúzott tőlünk és Rómába, a pápa zsámolyához zarándokolt. Avagy nem megmételyező gyümölcse-e ezen bölcsészeinek, midőn népünket az úgynevezett ponyvairodalomban például ilyen szellemi étkekkel táplálják: ^Szerencsétlen emberiség! Nem elég, hogy a földet első ideiglenes lakásodat siralom völgyévé tették számodra, sőt valóságos pokollá. Szent vallásod készítői átvitték a poklot még a túlvilágra is, hol örökös lakásod leend, melyből szabadulás ne legyen soha, soha, hanem kínlódjál, égj és ordits kínodban, fájdalmadban örökké, azért a pár pillanatnyi hibáért, mit gyarló létedre a földön elkövettél. Sőt nem is a magad hibájáért, hanem csak azért, mivel állítólag első szüleid, Adám és Eva, egy tiltott fának gyümölcséből ettek, a kik pedig soha sem is léteztek valósággal, hanem csak Mózes és más vallásos költők képzeletében.* I lasonló modorban mulattatják mivelt köreinket is. Legjelesebb novelláink egyikében például egy kisasszony ajkairól ilyen reflexiók lebbennek el: „Az Isten, a megváltás, a halhatatlanság, a gondviselés eszméje, mind örök és fenséges tévedései az emberi nemnek, s csak rendkívüli művelődés után remélhetjük, hogy kiábrándulunk belőlök.* S aztán kissé tovább: „Ne higyje, ez a józanság legfeljebb a közönyé lehet. Egy bölcsész barátom, kinek nevét ismeri. Hartmann Ede, azt gyanítja, hogy az ember, civilisatiója legmagasabb fokán, nagyobb lelki megerőltetés nélkül követi el az öngyilkosságot. Én is azt hiszem, hogy örülnünk kell az életnek, a meddig örlilhe-O J ' ö tünk; élveznünk, a meddig élvezhetünk; aztán utána kell látnunk, hogy távozzunk, kivált ha nem szomorítunk meg vele másokat." Nemde, mérges szellemi tápláléka ez a köznépnek ? Nemde iszonyú philosophálás ez egy bájteljes, fiatal hölgy mosolygó ajkáról? Nemde mindez azt hirdeti a vallásnak, a protestáns vallásnak is, hogy: Requiescat in pace!" Megdöbbenjünk-e? Megdöbbenhet a katholikus Róma, mert ezen szomorú időjelek éreztethetik vele, hogy nagyszerű, csodateljes dogmaépületében nem hozta tiszta kifejezésre Jézus mennyei vallását, mely lényegében képes a tévedő és gyarló emberi szívet minden életviszontagságokkal kiengesztelni; mely e földet nem pokollá, hanem mennyé akarja változtatni: mely az emberiséget nem kárhoztatja örök kínokra, hanem isteni szerzőjeként az igazságot felismerő és utána vágyódó vétkesnek lelkébe is önt égi boldogságot eme ígérettel: >

Bizony mondom néked, ma velem lészesz a paradicsomban.* Ezen féktelen kifakadásai a vallási absurdu-