Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

zsinat elé : nagyobb lendületet vett volna középiskoláink reformálásának ügye, vagy ha nem, mi azért sokat nyertünk volna a jelen és jövő tanügyi közvélemény előtt. De minek keresgessünk önök előtt indokokat, me­lyek az egyesülésre ösztönöznek bennünket ? ! Erezzük ennek szükségét mindnyáján. Ha a tömörülés szükség­érzete nem volna oly hatalmas bennünk, nem állanának be közülünk annyian az ,országos tanáregylet'-be, pedig ez egylet vajmi kevéssé felelhet meg a mi céljainknak. Közöttünk és az állami felügyelet alatt álló tanintézetek között, alig van más összekötő kapocs, mint hazai köz­oktatásunk közös felvirágoztatása, holott az egyesülés csak azok között lehet szilárd és üdvös eredményű, ki­ket a közérdeknek minél több összekötő lanca fűz össze. Nekünk autonomicus jogaink folytán külön tanha­toságaink, külön tantervünk, külön rendtartásunk van; azért nem felekezeti szögrehuzás a mi törekvésünk, ha­nem épen ama külön intézményeink fejlesztése s azok­nak keretén belől prot. tanügyünk előbbrevitele. Ily gondolkozás hozta létre 3 évvel ezelőtt a ti­szántúli ref. egyházkerület tanárainak egyesülését és annak gyors fejlődése eléggé mutatja az eszme életre­valóságát. Azon közérdeklődés pedig, melyet akár egyes iskolafentartó testületek tanúsítnak ezen egylet céljaira nyújtott anyagi áldozatok altal, akar ref. egyházunk más kerületeiben működő tanárok mutatnak abba való belépésük által: élénk bizonyítéka annak, mily mélyen gyökerezik lelkünkben az egyesülés szükségének érzése. Ugy hogy midőn hasonnemü egylet alapitásara akarjuk t. kartársainkat felhívni, előttünk lebeg ama gondolat is, hogy a kik ilynemű törekvést táplálunk lelkünkben, nem lép­hetnénk-e be mindannyian a tiszántúli ref. tanár-egyletbe: De nem! A mi célunk nem a tiszántúli ref. tanár-egylet felvirágoztatása, sem annak szélesbitése ; a mi lelki sze­meink egy országos ref. tanáregyesületen függenek. Es a tiszántúli egylet mindaddig, mig helyi kötelékeit fel nem bontja, s mig annak tagjaivá a többi egyházkerületek­ből csupán egyes tanárok lesznek, ilyenné nem válhatik. Az ügynek olyfonna megoldása pedig, hogy egész tan­intézetek, vagy épen egyházkerületek tanari karai lép­jenek az egyletbe: nem volna méltó eljárás a testüle­tek részéről önmagukhoz, vagy legalabb nem nyújtana elég bizonyítékot életrevalóságuk és alkotó erejök felől. Föl kell állítanunk a kerületi tanár egyleteket, hogy aztan a paritas álláspontjáról csatlakozhassunk egymáshoz. És pedig a mennyire égető a szükség, a mennyire felhal­mozódtak tanügyi kérdéseink, melyeknek üdvös megol­dását épen a közös eszmecsere-, és vallvetett törekvés­ből remélhetjük: annyira gyors tevékenységre int ben­nünket az idő. T. kartársak! A kerületi tanáregylet megala­pitasa talán sehol se jár oly kevés nehézséggel, mint épen körünkben, a dunamelléki ref. egyházkerületben. Hála a közel múltban kifejtett gondoskodási szellemünk­nek, mi megteremtettük s virágzásra emeltük tanari gyamegyletünket, a mely bennünket koronként össze­hoz. Es ha tudtunk gondoskodni anyagi érdekeink­ről, maradhatunk-e közönyösek szellemi érdekeink iránt ? Gyámegyletünk ügye, — mint a tapasztalás mutatja, — maholnap oda fejlődik, hogy évenként kell közgyűlést tartanunk annak érdekében s nem kedvező alkalom volna-e mindannyiszor tanügyi kérdéseinkről, tanin­tézeteinknek hatáskörünkbe eső fejlesztéséről is értekez­nünk egymassalr A szükség, mód és az alkalom közöt­tünk megvan, csak az akarat teremtő erejével kell hoz­zájárulnunk. Engedjék önök hinnünk, hogy egyházkerü­letünkben ez sem fog hiányzani, s hogy szerény felhí­vásunk az önök soraiban is rokon gondolkozásra fog találni. Nem hiúságból, vagy tanügyünk iránt talan másoknál nagyobb érdeklődéssel való kérkedésbol intéz­zük önökhöz ezen felhívásunkat, hanem az igaz törekvés mellett pusztán azon alkalomból, hogy a f. évi aug. hó­ban tartandó gyamegyleti közgyűlésre épen körünkben lesz szerencsénk fogadhatni önöket. Ugyanazért enged­jék meg önök, ha kartársi tisztelettel bátorságot veszünk magunknak azon felhívásra, hogy ezen alkalommal hoz­zánk necsak a gyámegylet,hanem a dunamelléki ref. egyház­kerületi tanáregylet alakuló közgyűlésére is jöjjenek. De bármiként gondolkozzanak is önök, legyen sza­bad remélnünk, hogy ama felhivasunkat tájékozásunk vé­gett legalabb becses válaszukra méltatják. Ha pedig velünk együtt óhajtják és akarjak is a célba vett ügy valósula­sát: akkor gondolkozzanak önök is, miként gondolko­zunk mi, a megalapítandó tanáregylet szervezete és kör­vonalozása felől, hogy igy lehetőleg megkönnyítsük az alakuló gyűlés feladatat. N.-Kőrös, 1881. junius 18-án. A ref. fogymnasium és a tanítóképző intézet tanári kara. TARCA. Az 1790/1. 26. t c. 6 §-a. Örömmel veszem észre, hogy ,Egy uj merenylet* című cikkemben e lapok 19. számában altalam felvetett kérdés sokoldalú megbeszélés tárgyáva tétetett. Örü­lök, hogy a nalam tapasztaltabb s szakértőbb kartársak véleményüket, tanácsukat nyilvánosan is (mert privátim több felől kaptam jó tanácsot) közlik, s ez által a józa­nul gondolkodó, s a méltányosság iránt érzékkel biró katholikusokat is meggyőzik követelésük jogtalansagáról s igaztalan voltáról. De még sem mulaszthatom el, hogy az eddig meg­jelent s e tárgyban közlött cikkekre, különösen az elsőre, - melyet Boross Mihály Ballagi Mórhoz, valósaggal pe­dig mindazokhoz intézett, kiknél az általam felhozott sérelem insinuálva lett, — néhány megjegyzést ne tegyek. A ,Magyar Állam', — melynek olvasását Boross M. ur ,karosnak* mondja, pedig az ellentábor mozdulatait

Next

/
Thumbnails
Contents