Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

figyelemmel kisérni, sohasem kár, sőt előnyös dolog, — az általam emiitett ministeri rendeleteket maga nem gyárthaija, mert olyanok közlik azokat, kiknek ügyében azok hozattak. Sajnalom, hogy hamarjaban csak a következő két rendeletre tehettem szert : »Másolat. 224 1878. sz. A m. kir. vallas- és közoktatási ministertől. Epstein Dávid püspöki-i és kisbodaki birtokos felfolyamodvanyának, melyben a püspöki-i lelkész és kántortanító járandóságai ügyében hozott szolgabírói és alispáni határozatokat feloldatni és uj targyalás megtartását kéri, helyt nem advan, a mondott határozatokat ezennel jóvahagyom ; mert a tárgyalas alkalmával becsatolt 1846. évi egyhazlatogatasi okmánynyal, — a mely pedig ez idő szerint még a lelkészi és tanitói illetmények \ tekintetében döntő okmányul szolgál (hol van itt a hivatkozás az 1790/91. 26. t. c. 6. §-ara? régi törvény az mar, molyok prédaja lett s a később készült canonica visitationalis okmány annak nem alatta, hanem felette all!) — igazoltatott az, hogy Püspökiben a fentérintett illetmények kiszolgaltatásanak alapját az úrbéri birtok képezi, az tehát nem személyes, hanem birtokkal jaró kötelezettség ; ily kötelezettséget tehát mindenki valláskülömbség nélkül (tehát ne gondoljuk, hogy csak a zsidó, kinek nincs 1790/1. törvénye) tartozik teljesíteni. Miről nagyságod etc.* — Ezen rendelet az alispáni, szolgabírói, körjegyzői hozzátoldásokkal együtt — egy épületes cikk kíséretében — közölve lett a ,M. A * f. évi apr. 13. 84. —6360. szamaban. A többi hasontartalmu ministeri végzéseket, melyek e lapban megjelentek, olvastam, de meg nem kaphattam. Továbbá a »Magyar Korona4

f. é. 25. szamaban s

Párbér* cimmel megjelent cikk közli a következő okmányt: Vallás- és közoktatási m. k. minister, 1880. apr. [ hó 4-én 9259. sz. a. kelt, Trencsénmegye közönségéhez menesztett rendelete : ,Tekintettel arra, hogy a lelkészi illetmények körüli legfőbb fokú intézkedés, az ő Felségét megillető legfőbb kegyúri jog és felügyelet folytan ő Felsége kormánya által gyakoroltatott s ily ügyeknek legutolsó fokon való elintézése az eddigi, kivétel nélküli gyakorlat szerint is mindenkor ezen ministerium által foganatosíttatott, következésképen a jelen ügy altalan nem sorozható a magánosok azon ügyeihez, melyek az 1878. VI. t. c. 58. íj-anak pontja szerint utolsó fokon, a közig, bizotts. altal intézendők el ; tekintettel továbbá arra, hogy N.Givényben az 1829. évi egyházlátogatási okmány szerint a papi járandóságok kiszolgáltatása nem egyes kath. híveket, hanem az úrbéri telkeket biró összes (tehát prot. is r) lakosokat terheli, s ez alapon annak kiszolgáltatása alól Fischer Salamon 4

/8

úrbéri telket biró izraelita sem menekülhet : Laczy István n.-divényi plébános folyamodványának helyt advan, a n. alispán mult évi jul. hó i-én 7388. és a közig, bizottság aug. hó 11-én 534. sz. a. kelt hatarozatainak megváltoztatásával a m. é. május 15-cn kelt 603. sz. szolgabírói végzést (mely természetesen Fischert elitéli) jóva hagyom.* A többi ily tartalmú rendeleteket közölhetnék azok, kik városon laknak s alkalmuk van a lapokat tetszésük szerint olvasni. De elég ebből ennyi; kitűnik a fennebbiekből, hogy B. M. ur elve: ,a földnek nincs vallása* — fajdalom, oda fenn nem talalt visszhangra, a , törvény* pedig, melyre a megjelent m. rendeletek alapittatnak — az egyh. latogatási okmány. Hogy ezen rendeletek a B. M. ur altal közlött 1869-iki 21072. számúval homlokegyenest ellenkeznek, azt bizonyítani nem szükség. Az 17901 iki törvény 26. t. c. 6. §-a nem is egészen correct, mert ott csakis papbérről és ágybérről van szó, a mi alatt én mást nem tudok érteni, mint stólát bizonyos functíóért és lélekpénzt vagy párbért, mit a rendes birtok után kivetett egyházi tartozáson felül, minden házaspár fizet. Ha minden gyülekezetben a személy után fizettetnék az egyházi járulék, akkor érteném ; de sok helyen, nálunk is, tekintet nélkül arra, hogy hány tagból áll a család, minden telek egyformán fizet. I la valamely apa 3 vagy akar 4 házas gyermekével egy kenyéren van, épen annyit fizet, mint akármely, vele egyenlő birtokú özvegy asszony, ki egészen egyedül áll a vilagban. Pap- és ágybért tehát nem is követelnek a kath. papok, hanem igenis egyházi tartozást a birtok utan — ha t. i. popbér alatt csupán stólát értünk, mint azt a nevezett §-ból könnyen kimagyarázhatjuk. A fentebbiek szerint tehát világos, hogy a B. M. ur altal közlött rendelethez nem ragaszkodhatunk, mert ujabban azzal ellenkező ítéleteket hozott a ministerium ; s igy nem is »érdemeljük meg, hogy jogtalanul szenvedjünk. * Mi biz ezt a dolgot nem vehetjük oly könnyen, csak félvállról, mint B. M. ur, hanem igen komolyan, mint azt e .becses lapok 22. szamában Tóth S. és Kund Samu lelkész urak teszik ; ambar ezek közül az első, cikkemet rosszul értelmezte, mert a sérelem, nálam még tényleg nincs meg, hanem csak insinuálva lett. De szomszédomnak, a rohonci ev. lelkésznek, már régóta folyik egy ilyen pere. Egyik incédi filiabeli hivét ugyanis beperelte az ottani plébános, hogy vendéglője s birtoka után — tehát nem stólát és fejadót -- neki is fizessen s a r. k. egyh. terheit aranylag viselni segitse. A kőszegi szolgabíró a plébánost elutasította ; az alispán részére itélt; a közig. biz. ismét elutasította, mert — mint kérdezősködésemre több megyei vezérférfiutói hallottam — Vasmegye ily szennyfoltot, vagy jobban, ily jogtalanságot nem fog lelkére venni. Most épen a ministeriumnal van az ügy végeldöntés végett. S hogy mire dől el a dolog, azt a Kund S. által felhozott győrmegyei eset is, valamint az általam olvasott számtalan végitélet sejteni engedi, lín, ha bepereltetnek híveim (mert plébános szomszédom maga is fél körmét elégetni), mar előre tudom, mit várhatok. A szolgabíró és az alispán elitéi bennünket; a megyei bizottság felold s a ministerium? hogy mint itél — az a jövő titka. Kund S. ur végül azt tanácsolja, hogy a sérelmet