Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

megüresedett helyekre ajánltassanak. A próbapapolás állittassék vissza szigorú ellenőrzés mellett. Ha igy magunk ismertetésére alkalom és mód nyujtatik, ha elesünk is a választásnál, legalább nyugodt lesz lelkiismeretünk, s nem lesz okunk vádolni senkit; de a mostani szabályok mellett mindig méltán vádolhatjuk az intézőket. Óhajtanám általában a segédlelkészek helyzetének javítását, a választási törvények módositását. Bízzunk a zsinatban, hogy reánk is tekint, s több figyelmet fordit azokra, kiknek jórészben kezökbe van téve a magyar protestáns egyház jövendője. Marjai Péter, ref. káplán. ISKOLAÜGY. Felhívás a dunamelléki ref. egyh. kerület tanártestületeihez. Tisztelt kartársak ! Ma már nincs szükség annak igazolására, hogy nemzeti közművelődésünk előhaladása hazai közoktatásunk fejlődésén alapul; s közműveltségünk emelkedésének alig van alkalmasabb fokmérője, mint ama nyüzsgés és tevékenység, mely közoktatásunk minden terén a legközelebbi években megindult. Állam, hitfelekezet és társadalom karöltve munkálnak hazánk iskolaügyének előbbvitelén. És mégis ki merné állítani, hogy e téren minden a legjobb irányban történt ?! Ha úgy volna, nem hangzanék minduntalan a panasz a rendszertelenség és ingadozás fölött; nem volnának kitéve középiskoláink a bifurcatio veszélyes kísérleteinek, és nem volna kénytelen közoktatási kormányunk csaknem minden évben uj tantervvel megbénítani a közoktatás rendszeres fejlődését. E helyzetnek oka kétségen kívül abban rejlik, hogy intéző köreinkben gyakran több volt a jóakarat, mint a szakértelem. Pedig a munkafelosztás körében egyedül a szakértelem van hivatva bármely intézménynek is helyes irányú fejlesztésére, és a szakértelemnek egyesülése a közéletnek minden terén soha sem történt oly nemes buzgósággal, mint épen napjainkban, midőn az iparos, kereskedelmi, társadalmi, politikai egyesületeknek száz meg százféle szövetkezése i jön létre. A népnevelés körében maga az allam intézkedik a tanítók tömörüléséről, és azonkívül alakulnak népnevelő-, paedagogiai társulatok. Az állami felügyelet alatt álló középiskolák életében már régóta hézagot tölt be az „országos középtanodai tanáregylet* ; csak minket prot. tanárokat hagyott érintetlenül a kor intő szava, mi vagyunk régi sporadicus, sőt isolált állapotunkban, mintha ránk nézve még nem mozdult volna meg a föld. Pedig, ha valakinek, úgy nekünk volna kiváló szükségünk az egyesülésre, s jól felfogott érdekeink mellett nekünk kellene törekednünk mindenekfelett a tömörült, összetartó munkálkodásra. A felekezeti iskolaügy lépten-nyomon vitatásnak, prot. közép- és felső tanodáink életképessége minduntalan tamadásnak van kitéve. Szakirodalom és napi sajtó, kormány és társadalom, sőt saját hitfelekezetünk szélesebb látkört affectáló tagjai részéről is örökös céltáblául vagyunk kitűzve. A tanügy körében, melynek közlönyei annyiszor támasztanak kérdést a prot. tanár képzettsége és munkaképessége felől, nem kevés azoknak száma, a kik a „protestáns tanár* nevet egész kicsinylő mosolylyal veszik ajkaikra. Es mi a támadásokat összedugott kézzel halljuk és olvassuk, beburkolózva lelkiismeretünk tisztaságába s elringatózva három szazados multunk dicsőséggel telt emlékein. Eelhangzik olykor egy-egy gyönge hang, kinek türelme már épen nem birta el a ráfogásokat; de sehol egy erélyes szó, sehol az a törekvés, hogy a magyar prot. tanári kar testületileg utasítsa vissza a méltatlan támadást, megmutassa életképességét és tevékenységét a humbug, szájaskodás és kérkedés ellenében. Azért, ha van egy kis önérzet bennünk, e kívülről jövő okoknak egyesülésre, tömörülésre kell buzdítani bennünket. De hát saját körünkben nincs-e elég sürgető körülmény, a mely egyesülésre sarkaljon ? Az egyes superintendentiák tanintézeteit még talán némileg egyöntetű működésben tartják a közös tanterv és iskolai rendtartás ; de az összes hazai prot. iskolák között még csak e gyönge összekötő kapocs is hiányzik. Arra nézve pedig, hogy akár paedagogiai, akár didaktikai, akár az iskolák organisatiójára, szóval prot. tanintézeteinkfelvirágoztatására vonatkozó eszméket váltsunk egymással, sem terünk sem alkalmunk nincs. Erezzük összetartozóságunkat, de tényleg ép oly meszsze állunk egymástól, mint a haza bármily felekezetű tanintézeteitől. Pedig mennyi káros következménye van már eddigelé is egymástól elszigetelt állásunknak! A kormánytól jött nyomás alatt megindult a nagyszabású mozgalom középtanodáínk szervezése körül, és mi, a tanári testületek, kik legjobban ismerjük bajainkat, még csak kifejezést sem adhatunk nézeteinknek és óhajtásainknak 1 Előttünk van a convent bevégzett munkálata a 8 és 9 osztályú középtanoda tervezetének ingadozásával, az iskola berendezését illetőleg pedig a statusquo szentesítésével, és méltán kérdezhetjük magunk között, van-e oly prot. középtanodai tanár, kit a mozgalom ilyetén eredménye kielégítene ? Maholnap összeül egyházunk törvényhozó zsinata, melynek feladata leend a középiskolák megindított szervezését is befejezni. Nem tudhatjuk, váljon e tekintetben magasabb álláspontra fog-e a zsinat emelkedni a conventnél ? De erős meggyőződésünk az, hogy ha már léteznék egy országos ref. tanáregyesület ; ha ez épen a conventi javaslattal való elégedetlenségből folyólag emlékiratban terjeszthetné igényeit a