Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kiaizsy-ulca 29. ti. 1. em. Előfizetési dij: Helyben há/.hozhOldással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt ;"»() kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes száLirx-ÚL példám.yolclszsLl xrxincLég- szolg-áLltLSLÍTJira.lc_ MF~Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt annak megújítására felkéretnek. Panasz és kérelem a káplánok érdekében. A ki protestáns egyházi lapjainkat, folyóiratainkat olvasgatni szokta, meggyőződhetett felőle, hogy alig van azoknak olyan számjok, melyben hol egy hol más abnormis állapot miatt emelt panasz ne foglaltatnék. Panaszolkodunk örökösen.Most a vallási közöny ijesztő mérvben való terjedése, majd autonomiánk megsértése, jogaink ignorálása, protestáns tulajdonok idegen egyház részére lett megadóztatása, a felebbvalók részrehajlása, papok munkátlansága, anyagi szegénységünk, elemi csapások stb. stb. — Isten tudná mi mindenről nem zengenek a siralmas jerémiádák. Bizony elkeserítő, szomorú való! Mert ha nem mind igazak és ámenek is a panaszok, melyek egyik-másik helyről jönnek, de sok részben megközelítik a valót s némi alappal mindig bírnak, épen azért figyelemre méltók Szeretnék valami örvendetes tárgyról értekezni, hogy másokat is felvidíthatnék, de nem lehet; az árral úszom, nem tudok szabadulni, pa naszolkodni kell. Tehát megint panasz, ismét csak panasz; de a kitől jő, most az egyszer nem pap, hanem csak káplán az. Legyen megengedve nekem, ha előre is kijelentem, miszerint panaszom méltó helyet foglal el a többiek sorában. A ki megfigyel és gondolkozik, hiszem, végül is egyetért velem. Minden kétségen tul van, hogy a prot. egyház fennmaradása, virágzása, egész jövője, azon sáfárok kezében van első sorban, kik ennek kormányzásával, főleg szellemi vezetésével megbízatnak. A hadsereg lehet bármily erős, lelkesült és vitéz, ha a tisztikar gyáva, ármányos vagy ügyetlen, a vereség elmaradhatlan. A legfelségesebb eszme, a legmagasztosabb elv csak alkalmas eszközök által valósulhat, ügyes, lelkes tényezők által nyer diadalt. Ha apostolok nincsenek: soha nem lesz keresztyén egyház; ha az Ignácok, Polycarpok, Perpetuák, Felicitásök meg nem halnak: a Nérók, Domitiánok, Diocletiánok fegyverei megsemmisítik az apostolok munkáját. Ha Luther így nem szól a wormsí gyűlésen: >non possum aliter*: nem lesz reformáció, s ma papok és pápák emberek által vonszolt szekereken járnak processiót. Ha a magyar prot. hitvallók és vértanuk gályarabságra nem mennek: ma nincs magyar protestáns egyház, nincs felvilágosult nép, csak szénát, szalmát evő nyomorult, leigázott tömeg; ha Krisztus egyházának hittől lelkesült bajnokai, szellemi harcosok nem leendenek: humanitas, civilisatió ismeretlenek maradnak s nem ismerszik meg ember az emberben. Isten, választottai által működik, Krisztus egyháza az elhívottak által él és marad fenn, s ez elhívottak magasabb értelemben a szellemi munkások; ezeknek egyik osztályát képezik a lelkipásztorok. Igen bölcsen van azért, ha a kormányzók mindent elkövetnek magyar prot. egyházunkban is arra nézve, hogy lelkészképző intézeteink folyvást kitűnő hitbuzgó tanárokkal láttassanak el, kik által vezettetve s kellőleg képeztetve az ifjú papjelöltek a jövendőre megnyugtató reményt nyújtsanak. 55