Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

Tovább azonban itt sem időzhetünk, mert amoda át — csak egy utca választja el a szabad egyház gyűléstermét az állami egyházétól — oly nagy tolongás van, hogy az ember be sem jut, ha nem iparkodik. A szabad egyház gyűlése mindig a leglátogatottabb szokott lenni. Jegyet nemtagoknak pénzért s így is csak nagyon megválogatva adnak; úgy hogy már az ilyen magam forma a legmagasabb helyre jut, hova a tüzes beszédek már eredményestül együtt jutnak, értve a roppant hőséget. Azonban még itt is boldognak érezte magat, a ki Smith professor ügyének tárgyalása alatt csak egy botnak való helyet is elfoglalhatott. Igen, mert sokan még reggeli 6 órakor beülnek, bár a gyűlés csak II-kor kezdődik; voltak, kik élelmiszerekkel ellátták magokat s ott várták meg a másik gyűlés kezdetét, némelyek ott is háltak, csakhogy biztosítsák magoknak a helyet. Knnek oka első sorban természetesen a nagy érdeklődés s másik, hogy több jegyet eladnak mint helyet. Ez volt az oka, hogy egyszer kinnrekedtem ; láttam, hogy hiába ott a rendőr; mert nála nélkül sem lehetne behatolni, erről tanúskodott az Irelandi presbyteri egyház két deputátusának sikertelen küzdelme. Ember ember hátára tapadt, szerencsés volt, ki csak fejét is bedughatta. Az Assembly Ilall hasonlatos volt egy nagy méhkashoz rajzáskor, az ajtókból az udvarra, utcára kinyúlt egy egy darab a szabad egyházból ; allegoricus kifejezése az egyházba be nem fért missiónak, gondolám akkor, hanem most midőn az egyházat szakadás fenyegeti, latom, hogy itt is alighanem azt jelentette, mint a méheknél (mert ezt a skót népet lehet igazán a méhekhez hasonlitani), hogy az egyház „ereszt."1 A gyűlés menete a következő volt : Első nap, maj. 19-én, mint a gyűlést megnyitó napon, tárgyalásba nem bocsátkoztak; hanem istenitisztelet tartatott, mely után az elnök, a Moderátor választása következett. A General Assembly tagjai, ugy az elnök is minden évben változnak. Dr. Main a visszalépő Moderátor gyakorolván utolsó jogát, kinevezte utódjául Dr. W. Laughtont, greenocki lelkészt, kit a gyűlés egyha ngulag elfogadott. Dr. Eaughton egy hosszú, tartalmas beszéddel foglalta el székét, irielyből mint az egyházat jellemzőket jegyezzük fel a következőket: „38 év mult el, mióta a szabad egyház lemondva az állam által nyújtott előnyök- és szabadalmakról, önálló helyzetét elfoglalta . . . Akkor (kezdetben) az egyház szellemi életének olyan jelét adta, mint a minőt az a nemzetség nem mutatott fel az előtt s bajosan mutat e;:után Eredményben felülmulta a legvérmesebb várakozást. Nem csuda, hogy sokan, kik ez idők emlékével birnak, csüggedéssel tekintenek az egyházra, mint az ma áll. Ezek előtt az egyház állapota rosszra fordultnak tűnik fel. De ez alaptalan. Az az enthusiasmus, mely az egyház első éveit jellemzi, kivételes volt. A ker. egyház minden korban, kivált szellemi élete és tevékenysége legfontosabb mozzanataiban mutat fel ily fokozatos apalyt és dagályt, a miből mi is vonhatunk le némi tapasztalást. Az egyház rendkívüli eredménye bámulatba ejtett bennünket s még inkább a külvilágot. A politicusok közül némelyek mellettünk, mások ellenünk beszéltek, de mindenesetre nagy figyelmet keltettünk. Itt volt a veszedelem. A sikamlós helyzet elbizakodottakká, dicsvágyókká lett bennünket; Érdemünkön feliil emeltettünk, majd megaláztattunk; illik, hogy alázatosak legyünk .... (Szólt az egyházak közti s a vallas és tudomány egymáshozi viszonyáról).. A kor szelleme ellentétben az evangélium szellemével igen gyakran fenyegetőleg foly be az egyház hitére. Vannak egyenes támadások, mint a hitetlenség minden alakbani terjesztése .... Sokan vélik, hogy tudomány és kijelentés oly határozott és szükségképeni ellenmondásban állanak, hogy egyik kizárja a másikat ... A tudomány vívmányai s a kijelentett vallási igazságok között nem lehet valódi ellenmondás. A természet helyesen értelmezve sohasem mond ellent a helyesen magyarázott „írás*-nak, hanem mindegyiknél vannak félremagyarazások. Felvilágosult hit sohasem zavartatik meg a tudomány bármely ágában tett előrehaladás által . . . Zavaró befolyást gyakorol épen sokakra, a mit ők a tudományos felfedezések előrehaladásáról — tán igen hiányosan tudnak; igen logikátlanul azon következtetésre vezeti őket, hogy nem tudnak és nem tudhatnak semmit az anyagi világegyetem körén kivül — semmit a mi nem esik azon physicai törvényrendszer keretén belől, a mit ők természetnek neveznek — semmit, csak a mi tudományos módszerrel széttagolható és meghatározható. Ez a mai kor natüralisticus iránya, mely félre löki a természet felettit, mint előttünk ismeretlent s ismerhetetlent, mely nem máshova mint a materialismus theoriajára vezet bennünket. Materialismus a mai koi' speculativ gondolkozás és vélemények iránya. A mai kor a kételkedések kora. A kételkedés nem baj, ezen keresztül kell esni, hanem ugy látszik, hogy ma mar célzatosan a tömegeket bátorítják a kételkedésre, gyönyörködnek benne, sőt nagyra vannak vele, mintha ez volna a divat . . . Készen kell lennünk a veszélyre, mely fenyeget .... De van sok reményteljes és bátorító az egyház mostani életében. Vallásos kérdések mind nagyobb mérvben keltik fel a figyelmet, inkább mint valaha a reformatio óta. Ha e kor a kételkedések kora, de bizonyára nem a közönyösség kcra. Ebben van némi biztató, de mindenek felett bátorít azon tapasztalat, hogy egyházunkban van szellemi élet. Hogy történt, hogy a h'tetlenség áramlata, mely ez országot az utóbbi században fenyegette s később Pain és követői irataiban népszerű alakot nyerve ugy látszott, mintha övé lett volna a diadal; honnét van, hogy végre megakadályoztatott folyásábaníNem másként, mint az egyház életének újra ébredése által, azon újra ébredés által, mely Wesley és Whitefield által megindítva fokozatosan áthatotta Britannia minden egyházát; forrása lett mindazon ker. vállalatok- és emberbaráti szeretet nagy munkájának, mely e századot