Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

az egyháztörténelemben emlékezetessé tette. És másfelől honnan van, hogy a hitetlenség oly nagy előhaladást tett az utóbbi században mint Franciaországban, gátot nem talalva tetőpontját érte s rettenetes diadalmat ülte a francia forradalom zavaraban ? Mert ott nem állt fenn egy eleven egyház. A ref. egyház porba tiporva, a katholicus egyház csirájaban megromolva, ezt nem lehet feledni soha . . A legnagyobb veszély az egyházban szellemi élete hanyatlásában van. Midőn hiányzik az eleven hit, meleg szeretet, a komoly s önmegtagadó buzgalom, ekkor bizonyára készen áll az út a hitetlenség diadalmara, de addig nem. Hogy még nálunk van élet, nincs kétség. Üly sok derék hivatott szorgalmas munkás itthonn és künn. Mig ily nyiltan mutatkozik élet s ily alakokban, adjunk hálát Istennek s vegyünk bátorságot.4 Felemiitette a sikamlós kérdést, melynek megoldasa a jelen gyűlésre var, béke és igazság szeretetére intette a tagokat. Bemutattatott az uj Testamentum újonnan átdolgozott kiadasa, melyet ugy itt, mint a többi egyházban, örömmel fogadtak. A gyűlés imával zaratott be. Másnap május 20-án az első órát ahitatoskodásnak szentelték. A vallás és erkölcsiség állásáról adott jelentés képezte a gyűlés tárgyát. A jelentés rámutat azon ijesztő tényre, mely országszerte a törvénytelen szülöttek számának a törvényes szülöttekével összehasonlításából kitűnik. Egy másik bajnak említi a profanismus nagy elterjedését, mely félre vezeti az ifjakat. A baj fő okának állítja, hogy a szülők nem adnak kellő vallásos nevelést gyermekeiknek. A jelentéstevő Mr. Mackenzie felhívja lelkésztársait, hogy beszéljenek gyülekezeteikben nyiltan, hogy ne hasonlítsanak azon paphoz, kit gentlemannak tartottak, mert sohasem szólította gyülekezete tagjait bűnösöknek. Mr. Wilson kiemelte e kérdés fontosságát s azon óhajtással zarta be beszédét, hogy az előkelőknek, kik Skóciában nagy tiszteletben tartatnak, kellene a lelkészekkel kezet fogva jó példával előlmenni, (hangos tetszéssel fogadtatott). Az esti gyűlés tanácskozását a zsidók megtérítése képezte. Dr. Moody Stuart kimerítő jelentést adott az egyház missiói működéséről a zsidók megtérítését illetőleg. A financialis jelentésből kitűnik, hogy a jelen évben e célra 4183 font sterling folyt be s a kiadás 4395 font; 3130 fontot fordítottak uj missió épületekre Konstantinápolyban. A jelentésbe bocsátkozva mondta, hogy : Izrael udve keresésénél bírják az alapot, melyre építsenek az isteni ígéretben, a keresztyén egyház legsürgősebb követelményében s a legmagasabb önérdek biztositasaban. A múltban ugy, mint a jövőben más nemzetek elpusztulhatnak a föld színéről ; de Izrael, mely mindenekfelett nyomatott és folytonosan végkipusztulással fenyegettetett, megmaradasanak biztositékát bírja azon Ígéretben, hogy , egész Izrael meg íbg valtatni.* Ugy latszik, mintha Izrael elpusztíttatott volna a sokféle üldözések altal s mintha hitetlenségükben elvesztek volna. Mondtak, hogy ha Izrael nem üldöztetett volna, jóindulattal bántak volna vele, régen beleolvadt volna a többi nemzetiségbe; de akar elpusztíttatik, akár beolvad .hitetlenül*, Izrael mindkét esetben elveszett, de meg nem váltatott, és Istennek bizonyos Ígérete az volt, hogy Izrael végre „meg fog valtatni*, és ők ezzel az Ígérettel fogtak missiói inunkajokhoz. Az utóbbi időkben jóindulattal bántak Izraellel nyugoti Európában mint Amerikaban s eredménye lett, hogy növekedtek számban, vagyonban s hatalomban. S velők együtt csökkent a vallásos hit s a hitetlenségbe sülyedt. Egy amerikai rabbi panaszkodott, hogy anyak s gyermekek elfeledték az imádkozást, hogy a szombati szünet búcsút vett tolok, a kegyesség virágai elhervadtak s a vallas a fagyponton van s a felvilágosult zsidók atheisták. Egy berlini zsidóellenes mozgalom vezetője mondá, hogy a zsidó sajtó a gyűlölet lelkét leheli minden keresztyén ellen és hogy Németországban a zsidók a keresztyén hit lerombolói s hogy az ő sajat hitök egy fekete lap az O és Uj Testamentum között. A zsidók kiszívták a nemzeti vagyonosság s erő gyökerét. Höcker berlini udvari lelkész egy zsidóellenes beszédét egy képpel fejezte be, melyben Németországot egy holttesthez hasonlította egy zsidókör felügyelete alatt. „A post mortem vizsgálaton utoljára a test körül jelen volt a körorvos, az ügyvéd, a sebész s a hivatalnok — mind zsidók, csak a holttest volt német.* (Kacaj.) Tekintve ezen ellenséges indulat kitörését a komolyabb zsidók ugy tekintik a zsidóellenes izgatást, mint a mely épen jókor jött, hogy a zsidókat a hitetlenségbe sülyedéstől visszatartsa s testvéri összetartásra terelje őket. Eddig Isten előrelatasa őrködött Izrael felett, megállította az üldözést, midőn az végkiirtással végződött volna, s felujjitotta ismét, midőn a jóllét vallasos közönyösségre és hihetetlenségre vezetett volna. A zsidók megtérítését követeli azon hiány, mely a ker. egyhazban van az „idősebb testver távolléte miatt. Mert valamint nagy volt az ür az atyai házban, midőn az „ifjabb testvér* távol volt, ugy még mindig nagy az ür az Isten családjában, míg az idősebb testvér kivul van az atyai hajlékon. Jézus Krisztus volt a sarkkő, melyen zsidó és pogány valának egyesitendők. Érezniök kell, hogy e nagy ür az atyai hajlékban a miatt van, hogy Judah erőssége épitetlen maradt ; mert midőn az urnák meg kellene dicsőségében jelenni, az volna nevének hirdetése a Sionon s magasztalása Jeruzsálemben, ha népes nemzetek s királyok, kiralyságok egyesülnének magasztalni az urat, az épület akkor tetőztetnék be s növekednék az ur szent templomává. (Helyeslés.) A zsidók megváltását nemcsak az ur dicsősége, hanem saját érdekük, az egész világ érdeke megkívánja, s komolyan utána kell látni, hogy az ur határozott ígérete szerint „életet vegyenek a halottból.* A zsidók hirtelen hatalmas nemzetté nőnek, s növekedésük tudataval birnak s büszkék rá. A zsidók történelme ugy lát-I szik különböző utakon nagy események felé siet, mi