Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-12 / 24. szám
Hewessy Károly elhunyta nagy csapás hazára, nemzetre, egyházra s családjára egyaránt. Kötelességét mindenik irányában megtette úgy, amennyire csak lehetséges. Elég annyit tudnunk róla, hogy mikor a haza veszélyben volt, a „talpra magyar4 hivó szózatára ö is kardott kötött ; hogy mint Bácsmegye főmérnöke rengeteg területet hódított vissza az elemektől, hogy ahol annakelőtte a Duna posványa s árterülete terjengett, rengő aranykalász dicsőítse a fáradhatlan szorgalmat ; hogy Hewessy, mint az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegye legidősb tanácsbirája évtizedeken át szolgálta tanácscsal, buzgalommal egyháza ügyét, melynek gyarapodását, felvirágzását szívén viselte. Hazafiúi és polgári érdemei méltatása nem e lapok hivatása. Első sorban a megyei lap, a „Bácska4 van erre hivatva, s megütődve láttuk, hogy ott mindössze pár sor volt szentelve azon férfiú emlékének, kinek Bácsmegye ügyei körül hervadhatlan érdemei vannak. Egyházi szereplésének sok helyt őrzi nyomát az alsóbaranyai tractus számos jegyzőkönyve. Látjuk azokból, hogy több ízben elnökölt a gyűléseken, hogy szorgalmasan látogatta azokat s meg nem jelenhetése esetén nem mulasztá el bejelenteni elmaradása okát. De mind ennél jobban jellemzi egyházi dolgaink iránti érdeklődését lapunk szerkesztőjéhez intézett két szép levele, melyeket a közte és Ballagi Mór között fennállott barátság emlékjeléül gyűjteményemben őrzök. Im itt közlöm az egyiket, mely annyiban tanulságos közviszonyainkra nézve is, hogy öregeink mennyivel inkább érdeklődtek az egyház iránt, mint a nyomukban felsarjadzott ifjú nemzedék ! Tisztelve szeretett Barátom! Vajszkán, 1872. január 10. Levelemre küldött válaszodat, t. i. Egyházi és Iskolai Lapod két mutató számát nagy örömmel vettük. Mert első számbeli beköszöntésed ez uj évre — ugy látszik •— ez évi működésed programmjául vehető lévén, epedve várom tőled ezen programmod végén tett Ígéreted megfejtését. Azt t. i., hogy mig egyrészről a protestantismus összetartására országos központ felállítását látod szükségesnek, másrészről teljes szellemi decentralisatiót kívánsz a protestantismusban, midőn te nem csak hogy teljes szabadságot adsz úgy az alantalló, mint az emelkedett szellemeknek, a maguk látköre szerint keresni és magyarázni a nép előtt az észszerű vallási igazságokat ; hanem a philosophia által vájt akna végéig óhajtod vezetni a protestantismust. A világ históriája, de legközelebb az amerikai protestantismus azt bizonyítják, hogy az emberi gyarlóságoknál fogva a mester követői mindenütt oldalaknákba tévedtek. Ebből én azon tanulságot vonom le, hogy az emberi nem érettségi előhaladásához képest (mely nemzedékről nemzedékre csak bizonyos stádiumokig történhet), az oldalaknák nem maradhatnak el korlátolás nélkül. Sőt magába az egyenes aknába is, melyen haladni kívánunk, oly veszélyes mélységek tátonganak, hogy azokat áthidalni mulhatlan szükséges. Ars longa vita brevis! Ha a mester kidűl, kontárok veszik kezökbe a vezetés lámpáját, vagy a hatalomra vágyók vakitó fényt támasztanak, s igy is ugy is veszély vár a vezetettekre. Hogy a protestantizmusnak szakitni kell a tudatlanság és setétség mult századaival, és hogy mindazt, mi a conciliumok végzéseiből rajta száradt, s amit az üldözés századaiban senkinek sem lehetett batorsága róla letépni, nekünk igyekeznünk kell eltávolítani: ebben véled teljesen egyetértek ; de ez csak stádiumonként, a cultura emelkedéséhez, és az általános érettséghez képest történhet időről-időre. Mert mig átalánosságba beszélsz, még a legvaskalaposabb kálv. pap is igazat fog néked adni (ha csak pápista concilium-gyülöletből is); de mutasd csak ki egyenként, in specialitate a leszakítandó rongyokat : kevesen lesznek, kik ezekhez nyúlni merészek lesznek. Te barátom, kétszáz esztendővel előbbre vagy, mint a közönség legnagyobb része; azért ne hidd, hogy mind meg fognak érteni. Fogadd magasztos törekvésedért, legőszintébb elösmerésemet és tiszteletem nyilvánítását. S ne vedd rossz néven tőlem azon bizodalmat, hogy én laicus ember létemre magamnál okosabb embert figyelmeztetni bátor vagyok a Scyllák és Carybdisek kikerülésére. Én már sokszor hallottam műszaki jó tanácsot egyszerű paraszt emberektől, s elvemmé lett, azokat mindég meghallgatni, s ezt nem is bántam meg soha. Te is tűrd el barátom. Feleségem és leányaim igazi lelki élvezettel olvasták (kétszer is) i-ső számbeli cikkedet, s várjuk a practicus megfejtéseket. Fogadd ő tőlök is a legőszintébb tiszteletet. Vagyok téged ölelve igaz szívű barátod Hewessy Károly. A másik levél, nem kevésbé szép, nem kevésbé tanúskodik a boldogultnak egyházunk iránt tanúsított élénk részvétéről. De túlnyomóan személyi vonatkozású s azért itt e helyen csak megtizedelve közölhetjük. Szeretve tisztelt Barátom ! Ne vedd hizelgésnek, midőn lelkem ösztönét követve e sorokat csak azért irom néked, hogy nyilvánítsam bennök irántad való eddigi tiszteletemnek igen magas fokra lett emelkedését. A középtanodák iránt a Pesti Naplóban lévő cikkeiddel valódi enthusiasmusra ragadtál engemet és családomat. Családomat igenis, mert nőm és leányaim — valahányszor uj ember ösmeretségéhez jutnak — mindég Összehasonlításokat tesznek a classicus és reál nevelés emberei közt, s noha az elsőbbek sem ütik meg előttök azon mértéket, melyet várnak : az utóbbiak iránt mindég szomorúan jegyzik meg, hogy azok a szépet, jót, nagyot, nemest, nemcsak hogy nem érzik át, de nem is értik. Ezen női észrevételek sok értekezletnek voltak előidézői közöttünk ; s miután ezen jelenség okait körülbelül cikked szellemében fejtettem meg nékik: ime