Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-12 / 24. szám

ködös felfogásainkat a gyönyörű napfény, — mely cikkeidben ragyog, — felviiágositá. Képzelheted azon lelkesültséget, melyet minden egyes pontod, — melyekben valóban rem acu tetigisti, — előidézett. Mert nagyon átéreztük azt, hogy mig ezen nagyszerű culturalis kérdésben, az eddigi közlemények ugy, mint a ministeri értekezlet is, csak symptomák orvosolgatása körül forognak: te Barátom kézzelfoghatólag kimutatod a baj alapokát, és véle az egyszerű orvosságot is. Adja nemzetünk Istene, hogy a ministernek és törvényhozásnak legyen elég bátorságuk nézeteid szerint intézkedni. Ezen meggyőződés tehát az, mely vélem e sorok Írására tollat fogatott, hogy néked, magam, nőm és leányaim őszinte mély tiszteletét megvigyék. En, Barátom, annyi balszerencse közt s oly sok viszály után, öregségemre elhitettem magammal, hogy qui bene latuit, bene vixit; és ezen nézet nyomán Vajszkán élek. A bene vixitnek azonban még sok hijja van, mert mint mindenütt, itt is, küzdés az élet, részint az elemekkel, részint a tudatlansággal és gonoszsággal, midőn feladatom itt 40 ezer holdat a békáktól az emberek számára mentesíteni; és szellemi rokonságra az egész környéken csak nőm és gyermekeim körében számithatok. Oh Barátom, ha te megszánnál, és egy vacatiót vagy csak néhány napot is nálam tölteni elhatároznád magadat; mily kedves alkonyatot varázsolnál életemnek. Ezt azonban minden könnyűsége mellett is reményleni nem merem. Mert midőn te a majorum gentium szellemek közt lehetsz, nem kívánkozol ide a minorum gentium szellemek közé. Áldjon meg az Isten kedves Barátom, fogadd még egyszer ölelésemet és egész családom ölelését. Es kérünk, emlékezz rólunk, midőn jól lészen dolgod. Igazszivü barátod, Vajszkán, 1872. nov. 19. Hevvessy Károly. Az a kívánság, melyet ez utóbbi sorokban egy melegen érző szív fejez ki lelke barátja előtt: csakugyan nem teljesült. Pedig csak kis hijján mult, hogy teljesedésbe nem ment. 1874. aug. 9-én atyámmal együtt mentünk Belgrádból Eszekre. A gőzhajó fedélzetéről jobb kéz felől feltűnt Cséb, majd Vukováron és a Zsiva szigetén tul, a Vaisz árok mellett Vajszka. Még Zimonyban kifejezte előttem atyám azt az óhaját, hogy öreg barátját vajszkai Tusculumaban meglátogatja. De „homo proponit, Deus disponit." A beteg test parancsolá, hogy haladéktalanul Rohitschra siessen üdülést keresni a gyógyforrás körül. Csak megemlékező sóhaját bocsátotta Vajszka felé, hol öreg baratja tart karokkal fogadná 1 Most ismétlődött ez eset: lelkileg, mély részvétével volt jelen a temetésen, melyen egy igaz ember porait adták át az anyaföldnek. Áldás koszorúzza emlékezetét 1 B. A. ADAKOZÁSOK. Adakozási felhívás.*) Azon irgalmat nem ismerő élet-halálharc, melyet a 17-ik század hatalmasai a protestantismus felvilágosodása ellen vívtak, a homonnai protestáns egyházat is 1615-ik évben az enyészetbe sodorta; az ily módon pásztor nélkül maradt nyáj nagy része elszéledve, idegen pásztorok tűzhelyeihez tereltetett; a megmaradt kisebb rész, valamint az azóta itten letelepedett protestánsok, harmadfélszázad óta várták az ige feltámadását, miglen a hívek vallásos buzgalma az igét csakugyan testté változtatta és az 1880. évi november hó 28-ik napján Ilomonnán egy magán hajlékban hangzott fel újból a „Jövel óh áldott szent Lélek ! gerjeszd fel híveidet" szent éneke, a midőn Böszörményi Károly, málcai helvét hitvallású lelkész, magasztos lelkesedéssel vezérelt lélekemelő szavai után az űrvacsoraja a testvériesen egyesült mindkét protestáns felekezet híveinek megadta azon lelki vigaszt, mely után oly hosszú évek során át epedve vágyakodtak. Az azon napon megtartott egyházi közgyűlés kimondotta a homonnai egyesült protestáns leányegyház oly módon való megalakulását, hogy az istenitiszteletek a két vallásfelekezet kebléből szabadon választandó lelkészek által felváltva lesznek megtartva; mely határozat mindkét hitfelekezet egyházmegyéjének jóváhagyása alá be is terjesztetett. Az azóta megtartott istenitiszteletek alkalmával mindinkább meggyőződtek a hivek arról, hogy a magán hajlék nem képes ezen, eddigelé 140 tagot számláló leányegyház hiveit magába fogadni, miért is az e folyó évi május hó i-ső napján megtartott egyházi közgyűlés kimondotta a templomépítés szükségét, s annak céljaira a hivek kebelében egy alairási ivet bocsátott ki, melynek eddigi eredménye az 1200 forintot meghaladja ugyan, ezen összeg azonban távolról sem ütvén meg a:: építési költségek szükségletét, egész bizalommal fordulunk mindkét protestáns hitvallású híveink buzgalmához, segitsék elő törekvéseinket kegyes adományaikkal ; és ezzel nemcsak a hívek részére biztositandják a vallás vigaszát, de általa hazánk ezen éjszakkeleti sarkán a magyar nemzetiségnek egy olyan oltárt állitandanak fel, mely hogy annak egyik jelentékeny gyűpontjává váljék, arra ezen leányegyház híveinek kiváló gondja is lesz. Kelt a homonnai egyesült protestáns leányegyház meghagyásából és annak nevében Homonnán, 1881. május hó i-én. Dercsényi Kálmán, főgondnok. Mándy István, Komár Adolf, algondnokok. Id. Erank Károly, Gerecz Lajos, Kárpáthy Gusztáv, Képes Gyula, Sándor Péter, Szekeres István, egyháztanácstagok. *) A jelen felhívást azon megjegyzéssel ajánljuk t. olvasóink figyelmébe, hogy a mennyiben a segélyt igénylő homonnai egyházra ado-I mányaikat hozzánk küldenék be, azokat mi nyilvánosan nyugtázván, I szívesen eljuttatjuk illető helyökre. Szerk.