Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-05 / 23. szám

tám legalább a kerületnél nagyobb számmal, mint most tervezve van) voltak eddig is, a 101 §-ban emiitett napi dijak alatt pedig nem érthetünk egyebet, mint a siiperint. s az egyetemes gyűlésre menő követeknek eddig is szokásban volt napi díjjait s nem látok semmit, miből a költségek valami tetemes emelkedésére lehetne következtetni. De van a panasznak más oka is. Sok függ attól, milyen formaba öntjük azt, a mit létrehozni akartunk. A javaslat szerint az egyh. megyei és egyházkerületi pénzügyi bizottság elkészíti a jövő évi költségvetést s ennél felveszi a fedezetbe a hiánylatot. Ettől a költségvetéstől és hiánylattól ijedhetett meg annyira a XI város és talán nem egészen ok nélkül. Évi költségvetés és a hiánylatnak repartirozása mellett az illető adófizető (akár egyén, akár egyház) folytonos bizonytalanságban tartatik arra nézve, nem fog-e az uj költségvetésnél adója ismét emelkedni s ebben van valami nyugtalanító. E „költségvetéstől4

a bizottság védirata IV. 3 pontjaban hajlandó az egyházközségeknél elallani s talán elmaradhatna az a 82 és 110 §-oknál is. Maradjon meg az egyházkerületi adó s a hol van, az esperességi, év ről-évre a jelenlegi megállapított összegekben, mindaddig, míg, mitől nem igen kell egyhamar tartanunk, elégtelennek bizonyulna, évről-évre változatlanul ; e megszokott terhet az egyházak könnyebb szívvel viselendik, még ha év végével némi fölösleg mutatkoznék is az egyházmegye vagy kerület javára, a mi s

embarras de richesse^-be még alig hozna bennünket. Miben térne el tehát még a tervezet az eddigi gyakorlattól ? Talan az egyházak önmegadóztatasi joga van megtámadva, mely eddig tiszteletben tartatott ? Kérem megnézni a 84 §-t „az egyházkerületi közszükségletre stb. stb. kivetett összegnek mily arányban megosztása tárgyában. . . Az anyaegyházak meghallgatása után szintén közgyűlésileg intézkedik.4

Épen úgy, mint eddig. Vagy úgy, de ezen adó karhatalommal is be lesz hajtható az egyhazakon, mondja a XI város s utal a 45. §-ra. Felkeresem, bele nézek s látom, hogy itt az egyház- j tanács hatásköréről van szó s nem mondom, hogy irigység szállta meg a szívemet, mert ezt az érzést nem ismerem s a derék szepesieket különben is sokkal jobban szeretem, semhogy bár miféle rossz indulattal viseltessem irántok, hanem annyi mégis igaz, hogy felkiáltottam : „boldog kicsiny, de lelkes egyházak ott a Poprád virányos partján, a kik előtt oly hallatlan dolog az, hogy az egyháztanács az egyházi adó behajtására nézve végszükségből a polgári hatósághoz fordúl.4 A hierarchicus, bureaucraticus és centralisticus irányra vonatkozó vádakon kivül, melyekkel eddig tüzetesebben toglalkoztunk, a felszólamlók természetesen a javaslat egyébb intézkedéseire is kiterjeszkednek. Érdekes az álláspont, melyet a felszólamlók a javaslatba felvett reformeszmékkel szemben elfoglalnak. Hogy a javaslatkészitő bizottság e téren merész ujitásokkal állott elő, az csak dicséretére válik, jele, hogy magát feladatának magaslatán érezte, s hogy szeme előtt tartotta a mandatumát képező (1875 kgy. XXXIX. p.) kerületi határozatnak azon utasítását, mely szerint kötelességévé tétetett, „az időviszonyok által ittott már túlszárnyalt részleteket a mai igényekhez alkalmaztatni4

; hogy e reformtervek erős mozgalmat keltettek fel a felszólamlók között, az ismét épen ezeknek válik dicséretére ; hogy a felszólamlók nézetei e tervekre nézve egymástól erősen eltérnek, abban semmi csodálni való nincs; minden uj eszmével igy van ez, melyre nézve a nézeteknek még nem volt alkalmuk kölcsönös súrlódás altal tisztulni s megállapodásra jutni. Ily reformterveknek nézem én főleg a) a (vegyes házasságban élő hitsorsos — továbbá önálló s özvegy) nők szavazati jogát, melyet azonban a javaslat szerint nem személyesen, hanem csak megbízott férfitag altal gyakorolhatnának, b) a képviseleti rendszer behozatalát az esp. és ker. gyűléseken és c) a választási censust. A mi a nők szavazati, illetve képviseltetési jogát illeti, erre nézve Eperjes nem érti a szerzők célját, uj korteskedésnek útját látja benne és méltánytalanságot lat benne azon férfi tagok irányában, kik több ok, például elősorolt okból meg nem jelenhetvén a gyűlésen, magokat mások által nem képviseltethetik ; Igló a tervet részvénytársulati alapszabályokból meritettnek mondja, s azt el nem fogadja, de ha, úgymond, már egyszer megadatik a nőknek a szavazati jog, miért tagadtatik meg akkor tőlök a választható képesség, miért nem engedik meg nekik, hogy szavazati jogukat személyesen gyakorolják, Tiolott így nem az illető nő fogna szavazni hanem tettleg a meghatalmazottnak lesz kettős szavazata s holott „ezen intézkedés altal nemcsak a közgyűlési ügymenet, a bélyeggel és tanukkal ellátott vagy el nem látott, a keresztvonással jegyzett, vagy sajátkezűleg aláírt, egyes esetre, vagy átalanosságban szóló felhatalmazások megbiralása, illetőleg az igazolás és szavazásnál való nehézkes eljárás folytán felette megnehezittetik, de mi több, hogy ezen intézkedés által a félrevezetésnek és korteskedésnek nagyon is tág kapu nyittatik. A XI. város szintén ellene van, figyelmeztetve, hogy ily módon a nők szavazata nagyobb számot tenne ki mint valaki gondolná, s féltvén egy uj intézménytől az egyház nyugalmát és békéjét. A bizottság a maga védirataban ezen javaslatot az egyház terheit közösen viselő önálló nők iránt tartozó méltányossággal, előzményekre — nevezetesen a polgári községi választásoknál s kerületünk több egyházában már is divó gyakorlatra s az Eperjes által is hangsúlyozott szabadelvüségre való hivatkozással védi. En részemről nem látom be, miért kellene e javaslat genesisét a részvénytársulatok alapszabályaiig viszszavinni. A mai kornak kétségtelenül egyik félreismerhetlen áramlata az, hogy a nőnek szűk hatáskörén