Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-05 / 23. szám

Tény az, hogy a papi s tanitói meghívók két oldalú szerződések, melyekben egyrészről az egyház szolgáinak, ha nem is egészen részletezett, de canonaink és a polgári törvények által előirt és korlátozott jogai és kötelességei, másrészről azonban az egyházaknak s híveiknek részletesen kiirt fizetési kötelezettségei foglalvák — s ezeko o nek érvényét ugy egyházi mint hazai törvényeink biztosítják; tény az, hogy egyházgyülekezeteklil nem a hitsorsosok azon összegét tudjuk, kiket netalán egyik vagy másik lelkész vagy tanitó személyes jó tulajdonai által tudna magának híveiül összeszerezni — hanem azon hitfeleket, kik akár egy községben őseik szent egyháza szerinti hitközösségben élnek, akár pedig több községben lakva, a törvényes felsőbb hatóság beleegyezésével egymással egy közös egyház fentartására szerződtek; tény az, hogy meghívásainkat csupán egy, mint egész egyházgyülekezettől vesszük s nincs jogunk kutatni, mily erejii, vagy mily természetű a szerződés, mely az anyaegyház s társvagy fiókegyházai között fenáll, s mely fizetéseinket biztositja; tény, hogy meghívóink kötelességének nem lehet más próbája, mint az egyház pecsétjével megerősített papi, felügyelői, gondnoki s presbyteri aláírások, s az esperességi ellenjegyzés; már pedig az az egyház belügye, szükségesnek tartja e közgyűlésileg eszközölt választásait, minden fiókegyház, vagy csupán a közös egyház elöljáróival aláíratni; s végre tény az is, hogy a tisztviselő nem mondhatja: Toroncza, Podrecsány vagy Gergelyfalva fiókegyháztól megvonom szolgálatomat, miután nem az egyesekkel, hanem az egészszel szerződött. Mi módon tagadhatja meg tehát Toroncza akár az egész fizetést, akár annak egy részét, miután a választás alkalmával sem az iránt nem tett törvényes lépéseket, hogy a tamásii egyház kötelékéből kilépjen, s más egyházhoz csatlakozzék; sem az iránt, hogy a vele fenállószerződést módosítsa? avagy a }

>

nem akarom* is törvényerővel bírjon már egyházainkban, szemközt őseink meg nem másított szerződéseivel ? megengedhető e autonomiánk szégyenére, hogy két-három kapcáskodó ^primipilus^ felzavarja az egyház belbékéjét s szerődés ellenes statust képezzen az egyházi statusban ? vagy szabad-e tűrnie az egyházak s meghívók épségben tartása felett őrködő esperesség- és kerületnek, hogy egy következetesen ellenszegülő fiókgyülekezet megbénítsa törvényeink hatályát ? Ugy tudom, hogy Toroncának hagyományos politikája az ellenszegülés, mert 25 év előtt megválasztott derék lelkészének meghívóját sem irta alá, bár azért fizetését mindig kiszolgáltatja. De vagy kötelező a kiadott meghívó az egyházgyülekezet minden tagjára, s minden fiókegyházára addig, míg a gyülekezeti közösségtörvényesen felbontva vagy megváltoztatva nincs, akár aláirta azt akár nem; vagy kötelezővé lesz csupán az aláírás által. Ezen eset megölné a testület s alkotmányosság fogalmát, mert népesebb gyülekezetekben kötetekre terjedő aláírásokat követelne — az pedig a lehetetlenséggel határos ; amaz első eset pedig nem engedheti meg sem a superintendens urnák „nem pártolhatnám", sem a kerületi gyűlésnek „méltányosság alapján" kifejezését; — hacsak a hívek szegénysége nem volna parancsoló, mely esetnek itt épen az ellen kezője forog fen. Ha vagy elöljáróim vagy tiszttársaim között valakinek kifejtett nézeteimtől elütő nézete van meghívóink jogerejéről, s a magunk és egyházaink közötti viszonyról annak közlésével az eszmék tisztázása végett sokunkat megörvendeztetne, mert O O ' igaz a közmondás: ^raa nekem, holnap neked* s >;>

quod uni justum, alteri aequum.* Holles Dániel, dobrocsi ev. lelkész. TÁRCA. A tiszai ág. h. ev. egyházkerület rendezeti javaslata. (Folytatás.) ' De nézzük, mire alapítják a felszólamlók a centralisátió ezen vádját. Ilyetén irányú intézkedések gyanánt a következőket látjuk felsorolva : hogy a szórványok, leány- s 300 lelket nem számláló anyagyülekezetek vagyonukat maguk nem is kezelhetik, az ezer lélekszám alatti egyházak kölcsönt felsőbb engedély mellett sem fel nem vehetnek, sem saját egyháztagjaiknak nem nyújthatnak még pupillaris biztosíték mellett sem, hogy felsőbb engedély nélkül az egyházak nagyobb építkezésekbe nem foghatnak, s végül, »hogy mindennemű egyházi vagyon a magyarhoni ág. h. ev. egyház közös tulajdonának mondatik ki.* Hogy a javaslat talán túlmerev volt egyes ide