Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

dozás, versengés fertőztetik meg, stb. van-é ház, melynek tájékát e bűnök miatt, minden jó lélek messzéről kerüli? Nem kérdem, nem is keresem . . . Oh vajha ne találkoznék csak egy is; de ha mégis lenne talán egy, talan kettő, vagy ki tudja hány: Jézust kérjük, hogy menjen el oda,* stb. (18. 1.) és: „a kik a romlottság mély vesztébe sülyedtek alá, azok hajfürtjeit nem símitják szelíden, mit Jairus leányát, nem kisérik koporsójuk mellett, mint a naini özvegy gyermekét; a mily messzéről lehet sőt saját nejök, gyermekeik is reszketve futnak előlök stb. Ezek már nem keresztyének; lemosta rólok a keresztvizet a bűn . . . ott senyvednek a sötétségben Vannak-é közöttetek ilyenek? nem kérdezem, nem keresem, de szeretem hinni, hogy nincsenek, mert ezek nem szoktak ünnepelni az ur templomában,* (ioő 1.) Ilyen irály tani szép kifejezések, ilyen mondat alakzatok, fordulatok nagy számmal talalhatók e beszédgyüjteményben igen sok beszédben , A Sátán lakomája s az urvacsorája* c. beszéd megragadó erővel, lélektani alapon, szabatos nyelvezettel rajzolja a gyönyörökbe való elmerülést ekként: „csak rajta ! vendégeim, igyatok az öröm poharából — kiált a vendégség násznagya — a Sátán. — Ennélfogva Ízletesebb bort alig is kóstolhatnak a vendégek. Megízleli azt az ifjú, meg még a lányka is. Először nem mer sokat felhajtani. . . . Gondolja magában : „hiszen csak megízlelem, néhány csepp nem okoz mámort.* De a mint megízleli, nagyon kívánatosnak találja : kóstolgatja tovább s iszik mindig többet Végre hevül, gyönyör reszketi idegeit, s örömtelten kiáltja: „ki hitte volna, hogy ez a bor ilyen gyönyört ad!* Tovább szürcsöli a gyönyör poharat, később balványozza a szerelem és bor pogány isteneit. . . . Aztán elkábul, elszédül s kering vele a fényes terem. „Ez az első Ízletes ital ! Azok, a kik isszák, azzal amitjak magokat, hogy jól mulatnak ; de mi látjuk, hogy a mi ezután következik : az alabbvaló, mert az a bájital sárkányok tajtékja, áspis kigyók mérge, olyan gyümölcsből készítették, mely Zsodoma kertjében termett,* stb. (31 1.) Láthatja s megítélheti e mutatványból az olvasó, hogy a mélységet és erőt, mit itt a tárgyalás és irály tekintetében tapasztal, az egyházi beszédek irodalma terén másutt, Dobos vagy Szilady Jánosnál fel nem talalhatja; sőt az irálynak hasonló erejét s merészségét csakis Dobosnál. Engedj meg, tisztelt olvasóm, ez ismertetés hosszadalmasságáért; de én őszintén megvallom neked, hogy midőn az atolvasott s most ismertetett könyv szépségeit s a megjegyzett számos helyeken az irály szépségeit újra olvasva élvezem, olyan széles jó kedvemben vagyok, mint a kit valami rendkívül nagy szerencse ért s szerencséjét , közleni szeretné az egész vilaggal és beszéli uton-utfelen fűnek-fanak. Engedj meg édes atyamfia ! még egy szép példát felmutatok előtted. Jézus neveltetéséről szól. . . . Azt mondja: .Későbbi neveltetése is megérdemli figyelmünket. Mózest idővel letépték anyja kebléről, hogy királyi palotában tudósok neveljék. Krisztust nem kényeztethették el szegény szülői, mint némely urfiakat szokás, kiknek mindjárt az első napokban ezüst kanállal töltik szájokba a ezukros tejet. Valószínű, hogy (Jézus) későbben is apja műhelyében furt és faragott. Itt, ez ácsmühelyekben kezdte készíteni ama magas létrát, mely föl az egekig ér, melyen nemcsak maga ment fel, de milliók juthatnak nyomdokán isten országába.* (39 1.) Az iralybeli kijavításra egy szép példa: „A bűn széles országutját kivéve, nem járhatsz oly ösvényen, hol Jézus nyomai nem látszananak. De nem ! még a bűn barlangjaban is megjelen, hogy kivezesse onnan a betévedt lelket. Sőt a halál árnyékos völgyén is észreveheted átszegzett lába nyomait. Előttünk jar itt is, hogy utunkat egyengesse. leszáll a rémes sírboltba, fáklyát gyújt* stb. (42 1.) Farsangi beszédében szinte lélektanilag rajzolja az ifjak romlását: „Az elbizakodás, magamutogatás több ifjat döntött már kora sirba mint a legborzasztóbb járványos betegség, mert ez a külső betegség csak a testet támadja meg, de amaz a lélek nyavalyája s meggyógyítani sokkal nehezebb.* . . - . „A mely ifjú vagy leány külsőségre fordítja minden gondját, annak szivébe beeszi magát a kevélység halálos mérge. (59 1.) Minő közvetlenséggel beszél sokszor, arra is egy peldat. Azt mondja gyönyörű s roppant hatást keltő húsvéti beszédében : „Menjünk tehát először is Jairus házához. Kapernaumban aligha talalnók meg ; e városnak neve is elveszett; keressük inkább hozzánk közelebb ; hiszen Jairus leányának története maiglan is, sok családnál megujul. Ott fekszik a leány ka a halottas ágyon, ki sincs terítve még ; ugy tetszik, mintha most is élne ; az élet rózsapirja alig költözött el üde arcáról. A ki igy latna, azt hinné, csak édesen alszik, tündérekről, angyalokról álmodik; pedig meg van halva, épen ugy mint a naini özvegy fia, épen ugy mint Lázár stb. (103 1.) Szeretnék még a XXI. sz. beszédből, „a lecjijözctett Sámson, * c.-ből idézeteket venni, hol egyebek közt igy elmélkedik: „Ez a kevélység simogatta Sámsont, midőn igy hízelgett neki: „milyen kitűnő ember vagy te, stb. Ketté szakitad az oroszlánt; leverted a filiszteusok táborát. . : . . Gáza városaban a vaskapukat vallaidra emelted! Hogy erős ember nem félhet senki fiától* stb. Igy csábit, így altat el az önhittség szülöttje (a kevélység t. i.) ma is erős Samsonokat s egyik hajfürt után másik hullong alá.* (165 I.) Vagy „a drága könyvek*-bői, hol a bűnös nő megtérése ekként adatik elő megrendítő lélektani alapon: „Ekkor (a bönös nő) egy rövid perc alatt befutotta árnyékos összerázkódott .... megtört .... és . Remélte, hitte erősen, hogy Jézus a 179 1.) Idézhetnék a szebbnél szebb bibliai (Nathaniel, Mózes, Dániel) aztán a kiértetekről tartott magvas, alapos, tapasztalati adatokban gazdag beszédekből, hol egyebek közt igy szólaltatja meg a szerencsés embert az iró : . Isten megdorgalja azokat, a kiket szeret miért nem bocsát ő rca is 43* múltját . . . megtért . . . Messiás* stb. életképekből