Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

(a szerencsésre) kísérteteket, hogy szerelméről biztosítva lehessen ? Már maga ez a gondolat is kísértés volt. * . . (281 1.) Mondom: hozhatnék szebbnél-szebb példakat, mutatványokat e műből százával; de végre is itt újra a 312 sűrűn nyomott lapra írott müvet nem idézhetem, hogy ugy szóljak : nem másolhatom; hanem azt is hiszem, hogy az itt közlött szemelvényekből meggyőződött a szakértő olvasó, hogy ,Ö hit temjjloma* nem az olyan közönséges egyházi beszédeket tartalmazó mű; tehát rajta ! vásárolja meg s olvassa, tanulmányozza és okuljon belőle s gyönyörködjék benne s használja maga és hiveinek lelki épületére. Ideje, hogy ily sok elismerő s dicsérő nyilatkozat után rántsunk is e dolgozatokon egyet! ... ha lehetne . . . De ez nem megy oly könnyen ! Találtam azonban a kidolgozásra nézve itt-ott némi megjegyezni valót. Nevezetesen: meg vannak ugyan e beszédekben a hatásnak s szónokiasságnak minden kellékei: az értelem felvilágosítása, a meggyőződés keltése s a meginditási elemek; de azt mégis ki kell mondani, hogy némelyik beszédnek a conclusiója bágyadt, színtelen. Hát hiszen igaz, hogy Mitrovics, műbiráink egyik legkitűnőbb tagja, azt jegyezte meg talán Filó L. beszédeinek bírálata alkalmával vagy »szónoklattanában* valahol, hogy a hatás eszközlése végett czélszerü, ha a részek végén az alkalmazást megtesszük s felmutatván az egy-egy részben foglalt igazságot, ha erény buzdítjuk rá, ha bűn tiltjuk tőle a hallgatókat; ez jó ; de azért szükséges egy pár élénk vonással, meleg hangon felmutatni a beszéd főtételét s hévvel, melegen alkalmazni azt az életre s buzdítani követése- vagy elkerülésére. ... Ez e beszédek némelyikénél hiányzik. De a gyakorló pap, a szónok könnyen kipótolhatja ; sőt a szónoki hév is mintegy maga ösztönöz, hogy a jelzett hiányzó elemet lelkesedésünk e legmagasabb fokán utánpótoljuk. Az irályra csak egy pár megjegyzésünk van. Általában mondhatjuk, hogy irálya e beszédeknek: tiszta, világos, szabatos, folyékony, egyszerű, természetes, tömör, magvas, kenetes s népszerű, mint a magyar egyházi beszédirodalomban Dobosé, Sziládyé, Szász Károlyé és Révész Imréé, azonban azt hiszem az efféle kifejezés: „az a holnaputan a Sátán kalandáriumában tüzvörös betűkkel van megjegyezve* (16 I.) »naponként egy-egy lapot szakit ki abból (t. i. a bibliából) pipagyujtónak* kissé talán pórias, ha nem bizarr. Mindent egybevetve már : miután én részemről, mint a ki „az Ízletes, zamatos gyümölcsnek nagyobb* kedvelője vagyok, mint a legszebb, legdíszesebb virágcsokornak is : e magvas, tartalmas, keresztyén szellemű, épületes, építő egyházi beszédeket prot. egyházi beszédirodalmunkban nyereségnek tartom s midőn az átdolgozónak igen szívesen szavazok köszönetet, a „hit templomát* minden a gyakorlati lelkipásztorkodás terén működő lelkész atyámfiának jó lélekkel ajánlom Görömhei Péter. BELFÖLD. A tiszáninneni ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Egyházkerületünk f. évi május hó 10—14 napjain, Miskolcon tartotta meg, Kun Bertalan superintendens és id. b. Vay Miklós főgondnok urak kettős elnöksége alatt, szokásos és sok tekintetben nevezetes tavasz 1 közgyűlését. Aholis superintendensiink buzgó imája után, b. Vag Miklós ur ő nagyméltósága olvasta fel emelkedett szellemű s legsürgősebb teendőink bölcs megoldására vonatkozó igazán programmszerű beszédét, mely már a lapok közlése után ismeretes. A melyre ugyancsak superintendens ur évi jelentése következett részletesen vázolva abban egyházi és iskolai életünk egy évi eseményeit. Jól esett hallanunk, hogy népiskolai oktatásügyünkben általában emelkedéssel, fejléssel találkozunk ; a mennyiben több iskola részint átalakíttatott, részint tervszerűen berendeztetett s különösen kiemeltetett e tekintetben S.-A.-Ujhely és Sárospatak, a hol különösen a leánynevelés ügye karoltatott fel követésre méltó buzgósággal. Elszorult azonban szívünk, midőn ugyanezen jelentésből a felől értesültünk, hogy bár egyházi életünkben is találkozunk megnyugtató képekkel, annak testén nem egy vérző seb tátong, sőt vesz mindinkább nagyobb mérveket s ilyen mindenek előtt az elszegényedés, melynek nyomása alatt, mindig több egyház kéri a rendes lelkészi állomás beszüntetését s mely már odáig terjed, hogy több lelkésztársunk kinzó keserűséggel kénytelen panaszkodni a miatt, hogy házánál a mindennapi kenyér is megfogyatkozott s kétségbeejtő jövőnek néz elé, családjával együtt, ha emberbaráti kezek nem nyújtanak segélyt ideje korán. Ezen jelentés után közgyűlésünk, legnevezetesebb és méltán nagy érdeklődéssel várt targya, a zsinattartás ügye került szőnyegre. A mult 1880. évi szeptember hó 26. s következő napjain, S.-A.-Ujhelyben tartott közgyűlésünk 6. számú jegyzőkönyvi határozatában, nevezetesen superintendens urnák az ugyanazon évben sept. 13 — 21 napjain, Budapesten tartott konventnek, a zsinati előmunkálatok tárgyaiban tartott jelentése, egyházkerületünk által azon megjegyzéssel vétetvén tudomásul, hogy az azokhoz való tüzetes hozzászólás jogát akkorra tartja fel, midőn majd az ezekre vonatkozó konventi gyűlések jegyzőkönyvei megküldetnek : olvastatott a konventi gyűlések üléseiről vezetett jegyzőkönyv 62. számú pontja, melyben a konventi tagok többségének határozata szerint, a legközelebbi aikotmányozó zsinat idejéiil az 1881 évi október hó 31 ik napja állapittatik meg ; dacára annak, hogy két egyházkerületnek, nevezetesen a dunamelléki és tiszáninneni egyházkerületnek konventi képviselői kijelentették, hogy az emiitett két egyházkerület, jegyzőkönyvi határozataiban, fenntartotta abbeli jogát, melynél fogva a zsinat megtartásának ide-